Századok – 1970

FIGYELŐ - Bölöny József: Pihent szemmel - az olvasó érdekében 504

FIGYELŐ 505 történt. így találkozunk azután másutt az alábbi teljes en értelmetlen fordításával ennek a kifejezésnek: „országgyűlési évkör, amíg egy országgyűlés tart"; civillista — nem az „államköltségnek", hanem az állami költségvetésnek az uralkodó rendelkezésére bocsátott része; congregatio — nem „értekezlet", hanem itt gyűlés, megyegyűlés; cs. k. — nem a „császári és királyi" két állam kapcsolatára utaló rövidítés volt, hanem az ezzel ellentétes ,,császári királyi", egységes államot kifejező jelzőé (helyesen: cs. kir.). Az előbbi rövidítése cs. és kir. volt. Ennek az „és"-nek itteni jelentősége emlékeztet a kereszténység első századainak emlékezetes hitvitájában a jottára; delegáció — nem a közös ügyekben határozó „parlamenti bizottság, amely Bécsben ülésezett", hanem a magyar és az osztrák parlament külön-külön bizottsága, melyek felváltva üléseztek Bécsben és Budapesten; tehát a delegáció magyar ós osztrák ,,szekciójá"-ról sem beszélhetünk. dikasztérium — nem „törvényszék'', sem „közigazgatási területi hatóság", hanem kormányszék, testületi alapon szervezett kormányhatóság; dualizmus — nem azt jelentette, hogy „a nemzeti függetlenség szempontjából legfontosabb ügyek (külügy, hadügy, pénzügy) közös ügyekként a Habsburg-uralkodó rendelkezése alá tartoztak" — amint ezt nem is egy helyen olvashat juk —, hanem Ausztriának és Magyarországnak az államkapcsolatát, melyben a külügy, részben a hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügy (a pénzügyi fedezet megállapítása ós viselése) volt a három közös miniszter által intézett közös ügy; eckartsaui nyilatkozat — IV. Károlynak nem „a magyar trónról", hanem csak az államügyek vitelében való részvételről történt lemondását tartalmazza és nem „1918. november 16-án" kelt, hanem november 13-án; Erdély-TŐI kevés azt mondani, hogy „már 1541 előtt külön igazgatás, a magyar király hatalmát itt képviselő vajdák fennhatósága alatt állott"; hanem azt is hozzá kell tenni, hogy később három közigazgatási területre oszlott, a székelyek ispánja, a szászok grófja és az erdélyi vajda alatt. Ezek helyhatósági egységek voltak, külön gyűlésekkel, sőt a három terület (három nemzet) együttes gyűlésével is (Erdély történetének magyarázó jegyzete nem mellőzheti ezeket a különbségtételeket); ex-lex — nem „törvényen kívüli állapot" betű szerinti fordítással, hanem költségvetésen kívüli (költségvetési törvény nélküli). Nem „az új költségvetési óv előtti idő, amikor még nincs megszavazva a következő", hanem éppen ellenkezőleg: annak megkezdése utáni idő, feltéve, hogy az új költségvetés alkalmazását megajánló appropriáció nem emelkedett törvényerőre ós indemnitást sem kapott a kormány. Nem „azért van jún. 29-én ex-lex", mert „a költségvetési év július 1-én kezdődött", hanem a levél keltekor, jún. 29-én még nem is lehetett ex-lex, mert az új költségvetési év még nem kezdődött meg, a régire pedig volt költségvetési törvény; biztosan lehetett azonban akkor már látni, hogy július 1-vel be fog következni az ex-lex; hercegprímásnak, nevezni Szelepcsényi Györgyöt (1595 —1685) — anakronizmus. Az első /íercejrprímás csak Keresztély Ágost szász herceg volt, kinek, mint esztergomi bíborosérseknek a kérésére III. Károly király 1714. dec. 9-én őt és az esztergomi érsekségben utódait római szentbirodalmi hercegi rangra emelte. Ezt a rangemelést az 1715: III. tc. szentesítette 3 évtizeddel Szelepcsényi érsek halála után; homo regius — nem „a király embere", mégkevésbó „az a politikus, akit a király miniszterelnöknek kijelölt (dezignált)" és akit éppen ezért dezignált miniszterelnöknek neveztek, — hanem a király esetenkénti megbízottja, akit felhatalmazhatott egy kormányválság megoldására, sőt az eskü kivételére is. Az utóbbira példa József fhg. 1918 október végi megbízatása. horvát bán — nem „a régi Horvát-Sziavonország legnagyobb közjogi méltósága volt", hanem éppen ellenkezőleg: a régi Magyarországnak rangsorban harmadik legnagyobb közjogi méltósága, zászlósura, aki a magyar király végrehajtó hatalmát érvényesítette a horvát autonóm kormány élén; immunitás — nem „védettség", hanem mentesség ; indemnitás — nem „mentesítés", hanem felhatalmazás a törvényhozástól a kormánynak, hogy az ex-lex elkerülése végett az előző évi költségvetés szerint vihesse az államháztartás ügyeit a költségvetést megajánló új törvény hatálybalépéséig (angolul: indemnity). Ugyanannak a kritikai kiadásnak a II. kötetében már helyesen felhatalmazásnak fordítja a jegyzet az indemnitást, de összetéveszti az appropriációval, amikor azt mondja, hogy ez „a költségvetés végrehajtására szól", holott csak akkor adható, amikor még nincs költségvetés; in partibus infidelium — nem „a pogány halottak lakta terület", sem „(a hitetlenek tartományaiban) a nem katolikus országokbeli egyházmegyékbe kinevezett püspö-