Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
FOLYŐIRATSZEMLE 499 mérnökök 75%-a alkalmazott. 60%-uk úgy vélte, hogy ma sem kapják meg az őket megillető társadalmi elismerést. Amérnökkel szemben a feltaláló fogalmát a szerző teljesen szótfolyónak és meghatározatlannak tartja, s felpanaszolja a feltalálóra mint embertípusra és hivatáscsoportra (nem az egyénekre; ld. a feltalálók életrajzait) vonatkozó irodalom hiányát. 1968. 55. köt. 1. szám. — KNUT BORCHARDT: AZ angol ipari forradalom első szakaszának kérdései (1—62. 1.) bibliográfiai jelentós az angol nyelvterületen megjelent tudományos kiadványok ós a kutatás jelenlegi állásának rendkívül gondos feltérképezésével. — A Közlemények rovat az alsó-szászországi erdő ós társadalom körül kibontakozó vitához közöl kiegészítést és állásfoglalást WILHELM RAUTENBERGtŐl (63 80. 1.). 2. szám. — THOMAS NIPPERDEY: Kultúrtörténet, társadalomtörténet és történeti antropológia (145—164. 1.) egy új történeti tudomány, a történeti antropológia fogalmát ós a kultúr-, valamint a társadalomtörténethez való viszonyát igyekszik tisztázni. Történeti antropológián olyan tudományt ért, amely empirikus elemzés alapján az emberi lét alapstruktúrái és -kategóriái, az emberi magatartás-, cselekvés-, gondolkodás- és ösztönzési formák, ezek társadalmi intézményekben való kijegecesedóse és intézményeknek, kultúrának és személynek változatos összeszövődése és keletkezósfolyamata után nyomoz. A továbbiakban azt igyekszik bizonyítani, hogy 1. a társadalomtörténetnek sokkal intenzívebben, mint eddig, fel kell ölelnie a történeti antropológia kérdéseit, minthogy ezek révén új és átfogóbb ismereteket nyerhet tárgyáról; 2. viszont ha a modern társadalomtörténet eleget akar tenni e feladatnak, metodikailag magába kell olvasztania a XIX. századi kultúrtörténet eredményeit és módszereit. — HANS JAEGER: A bankárok és Roosevelt New Dealje (214—256. 1.) a pénzembereknek az 1929/33-i gazdasági válság előidézésében és elmélyítésében vitt szerepét s a New Deallel szembeni álláspontját vizsgálja az egész amerikai bankrendszer felépítésének ós működésének rajzával a háttérben. Bár Roosevelt és elődje, Hoover pénzügyi politikájában inkább módszerbeli, mint elvi különbséget lát, tanulmányából mégis eléggé kiviláglik Rooseveltnek a nagybankárok iránti ellenszenve s az a céltudatos igyekezete, amellyel távoltartotta őket a New Deal irányító posztjaitól, s egyre inkább állami ellenőrzés és irányítás alá helyezte a nagybankokat. Az elnök és a nagybankárok ellentéte a második elnökválasztási kampány során még jobban kié'eződött. Nyílt szembenállásra azonban a közvélemény bankárellenes hangulata miatt a banktőke részéről nem került sor. A gazdasági konjunktúrának a második világháború során történő újjáéledése révén az ellentétek vesztettek élükből, bár teljesen sosem szűntek meg. — B. VIERTELJAHRSHEFTE FÜR ZEITGESCHICHTE 1968. 4. szám. — WOLFGANG BENZÉ: Az önkéntes munkaszolgálattól a kötelező munkaszolgálatig (317—346. 1.) az első világháborúban megszületett és a weimari Németországban is alkalmazott önkéntes munkaszolgálatnak a fasiszta Nómetországbankónyszermunkaszolgálattá való átalakítását, ennek történeti és szociológiai aspektusait ismerteti. — HANSWOLFGANG STRÄTZ: A főiskolás „Akció a németellenes szellem ellen" 1933 tavaszán (347—372. 1.) 1933 áprilisában és májusában a német egyetemi és főiskolai ifjúság által megrendezett s az 1933. május 10-i hátborzongató ünnepségekben tetőződő könyvégetós történetét ismerteti. Az akció terve a Göbbels-fóle propagandaminisztériumban született meg 1933. március 13-án. Gyors ós sikeres végrehajtásában nagy szerepe volt a német egyetemi ós főiskolai ifjúság egyedüli képviseletéért egymással versengő két náci szellemű egyesület, ,a Deutsche Studentenschaft és a Nationalsozialistischer Deutscher Studentenbund egymás túlszárnyalására törekvő vetélkedésének. A tanulmány részletesen ismerteti az akció előkészítését, a „fekete listák" összeállítását, az indexre tett könyvek jogalap nélküli, derendőri támogatással történt begyűjtését és látványos elégetését. Az akció jóformán semmi ellenállásba sem ütközött. — WALTER BUSSMANN: A Hossbach-másolat keletkezése és áthagyományozása (373—384. 1.) forráskritikai tanulmányt közöl a nürnbergi pörben a náci vezetők háborús bűnösségének megállapításában nagy szerepet játszó „Hossbachjegyzőkönyv" néven ismert, valójában azonban csupán feljegyzéseket tartalmazó nevezetes dokumentumról. A feljegyzésekben Hossbach ezredes, Hitler szál nysegédje és a hadsereg személyzeti osztályának vezetője Hitlernek 1937. november 5-én a legmpgasabb politikai és katonai vezetők egy csoportja előtt elhangzott, Németország „nagytórproblémáinak" fegyveres erővel való megoldását bejelentő beszédét és a résztvevők ellenvetéseit foglalta írásba néhány nappal később, november 10-ón. A feljegyzések eredetije megsemmisült, vagy valahol lappang. A ránk maradt gépírásos másolatot 1943 18*
