Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

A MAGYAR ELLENÁLLÁS ÉS 1944. OKT. 15. 41 ponti Bizottságot, melynek munkája operatívabbá, lényegre törőbbé vált-A vezetés munkájába elsősorban olyan elvtársakat vontak be, akik a tömegekkel, főként a munkásokkal álltak kapcsolatban. így került be a KB-ba Apró Antal, akit a MEMOSz-hoz, Bartha Bertalan, akit a vasasokhoz fűztek szoros szálak, és Kis Károly, aki igen nagy ismeretséggel rendelkezett részben az internálótáborból most szabadultak, részben a régi illegális, de a párttól időközben leszakadt kommunisták körében. A KB körül is kiépült egy erős mag, amely az egyre szerteágazóbb területeket fogta össze és közvetítette a pártvezetés felé. így pl. a KB közvetve volt képviselve a Magyar Frontban, közvetve irányította a partizánszervezkedést, a különböző partnerekkel folyó tárgyalásokat. 1944 szeptember végén — több mint kétéves szünet után — ismét megjelent a Szabad Nép. Külön lapot adott ki a Központi Bányászbizottság „Harcoló Bányász" címen. Ugyancsak szeptember végén megalakult a párt Katonai Bizottsága Pálffy György vezetésével, tagjai Fehér Lajos és Sólyom László. Pálffy, aki 1944 júliusától a Magyar Front katonai propagandáját irányította, e feladatát továbbra is ellátja, de munkája oroszlánrészét a fegyveres harc szervezése foglalja le. A Katonai Bizottság Fehér Lajost bízza meg a budapesti partizáncsoportok szervezésével. Még szeptemberben megalakul a Szír, Marót, Laci-csoport és átszervezés alatt állott több, eddig „akciógárdaként" működő szervezet is. Ebben az időben azonban a Katonai Bizottság fő feladata a különböző náciellenes katonai csoportokkal a kapcsolatkeresés és a munkásság felfegyverzésének előkészítése. A KB közvetlen, de főképp közvetett úton igyekezett minden illegális polgári csoporttal összeköttetést teremteni, s egy-egy odaküldött képviselőjén keresztül ezeket helyes irányban befolyásolni. Különösen fontosnak tartotta a Magyar Fronthoz, valamint a szociáldemokrata párthoz és a szakszervezetekhez fűződő kapcsolatainak rendezését. Mielőtt azonban e kérdésekre rátérnénk, meg kell emlékeznünk a Kommunista Párt 1944 szeptember végén kiadott, a magyar néphez intézett kiáltványáról, amely az egyre bonyolultabbá váló helyzetben ismételt állásfoglalás volt minden napirenden levő kérdésben, s az ország jövőjének várható alakulásában. A párt e kiáltványában újból leszögezte, hogy a náciellenes szabadságharcunknak kettős, egymástól elválaszthatatlan jellege van. „Harc a megszálló német imperialista hatalom kiűzésével a független Magyarországért ! Harc a magyar reakció megdöntésével a demokratikus Magyarország megteremtéséént." Tehát az előttünk álló harc mindenekelőtt antifasiszta, de egyben antifeudális és antiimperialista is, amely — az adott kedvező nemzetközi körülmények, mindenekelőtt a Szovjetunió felszabadító küldetése révén — megteremtheti a szocialista forradalom győzelmének feltételeit is. Az elvi kérdések tisztázása mellett e dokumentum megjelölte a közvetlen politikai és szervezeti feladatokat is. Mindenekelőtt a munkásosztály harci és szervezeti egységének megteremtését sürgeti, mert a „harc sikere attól függ, hogy osztályunk teljes, harcos egységének a megteremtésével ki tudjuk-e alakítani azt a szilárd, megbonthatatlan frontot, amelyhez bizalommal csatlakozhat a magyar nép túlnyomó többsége". A munkásosztállyal vállvetett küzdelemre szóhtja fel a falvak népét, mert „a munkásság és parasztság ökle csak együtt nagy erő. Itt az ideje, hogy ütésre lendüljön ez az ököl." Felhívással fordul a Magyar Frontba tömörült pártokhoz és szervezetekhez is, hogy „lépjünk bátran és vezessük közösen döntő támadásra a nemzet összes