Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

FOLYÓIrATSZEMLE 481 ről, csak elhalasztotta azok érvényesítését. — GÜNTER BARTEL: Kemal Atatürk és a török iparosítási politika (1291—1300. 1.) kimutatja, hogy az első világháború után függetlenné vált Törökországnak létér­deke volt az iparosítás, az idegen tőke bilincseiből való kiszabadulás. Az iparo­sításban, amelynek súlypontja a magán­tőkéről egyre inkább az állami tőkére toló­dott át, nagy szerepe volt a szovjet példá­nak, pénzügyi és technikai segítségének. Az egész nép érdekeit szolgáló ún. etatista politikát, sajnos, nem kísérte a munkásság érdekeit, szervezkedési szabadságát tekin­tetbe vevő demokratikus politika. 1938 vége, Kemal halála után az iparosítás len­dülete is megtört. A fejlődés azonban így is letagadhatatlan. Míg az első világháború utáni években Törökországnak nem volt modern értelemben vett ipara, 1933-ban textilipara 3805 t gyapotárut, 1938-ban pedig közel háromszor annyit, 10 280 t-t állított elő. Cementtermelése ugyanebben az időszakban 11 955 t-ról meredeken 286601 t-ra,cukortermelése 65068-ról 1939-ben 94 000 t-ra emelkedett. — ERNST WERNER: A török nacionalizmus lényege és formái (1301—1308. 1.) a turkizmus, pánturkizmus, pánturan izmus ideológiá­ját vizsgálja. Az elsőről megállapítja, hogy értelmiségiek által kidolgozott, erősen irodalmi-történeti színezetű, lényegében haladó szerepet betöltő polgári nemzeti ideológia. A pánturkizmus és pánturaniz­mus viszont reakciós imperialista eszme­kör kifejezője. Kialakulásukban a pánszláv és a magyar turáni hatásnál lényegesebb a pángermán hatás. A kemáli korszak mind­két reakciós ideológiát felszámolta. — A Dokumentumok rovatban GERHARD FUCHS : A német imperializmus agresszív tervezge­tései Csehszlovákia ellen a weimari köztársa­ság idején (1309—1317. 1.) részletes beve­zető után Dr. Karl Christian v. Loesch pro­fesszor, a Deutscher Schutzbund für das Grenz- und Auslandsdeutschtum elnöke által 1927 elején készített és a német Külügyi Hivatal egyetértésével találkozó, a Csehszlovákia elleni agressziót a geopoli­tika oldaláról igazoló, eddig ismeretlen emlékiratát közli. 11. szám. — RUTH STOLJAROVA: A Kommunista Internacionálé I. kongresszu­sára szóló felhívás keletkezéstörténete 1919 januárjában (1381—1401. 1.) kimutatja: a Komintern megalakulását a II. Interna­cionálé összeomlása, majd az újjáéleszté­sére irányuló kísérletek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a világ­forradalom folyamata és az imperialista Népszövetség megteremtésének előkészü­letei tették sürgőssé. A fiatal kommunista mozgalomnak egymástól nagyrészt elszi­getelt, ideológiai és politikai szempontból még gyönge áramlatait forradalmi marxista alapon kellett egyesíteni. Az előkészítő munkálatokat hallatlan energiával Lenin irányította. A diplomáciai előkészítésben Csicserin külügyi népbiztosra hárult a fő feladat. A kongresszuson való részvételt Lenin három feltételhez kötötte: 1. az ún. szociálpatriótákkal való szakítás; 2. a szocialista forradalom és proletárdiktatúra, valamint 3. a szovjethatalom igenlése. A kongresszuson ezek szerint a kommu­nista pártok és csoportok, a baloldali szocialisták ós a forradalmi érzésű centris­ták vehettek részt; a centristák megalkuvó ftoportját és a revizionistákat a részvétel­ből kizárták. A kongresszus fő dokumen­tumát, a Felhívást — amelyet a tanulmány részletesen ismertet — 1919 januárjában egy Moszkvába összehívott nemzetközi értekezlet hagyta jóvá. A szigorú konspi­ráció szabályai szerint Moszkvába össze­hívott kongresszuson végül is 39 kommu­nista és szocialista párt vett részt. Képvi­selőik 1919. március 4-én kimondták a III. Internacionálé megalakítását.—WOLF­GANG RÜGE: Új dokumentumok a Legfel­sőbb Hadvezetőség mellett működő katona­tanácsról (1402—1421. 1.) a vezérkar ellen­forradalmi szellemű I. Osztálya értékelő napi bejegyzéseit és négy röpiratát közli a katonatanács szerepének további meg­világítására. -«- A Közlemények rovatban SIEGFRIED BÜNGER: Nagy-Britannia ural­kodó köreinek első reagálása a Nagy Októ­beri, Szocialista Forradalomra (1447—1459. 1.) kimutatja, hogy a reagálás következet­len és ellentmondásos volt, csak fokoza­tosan ismerték fel a forradalom jelentő­ségét. Először az elhallgatás, majd a kisajátítás taktikáját alkalmazták a szov­jet békecélokkal kapcsolatban. Aztán az ellenforradalom támogatásának ós á szov­jet kormánnyal való nem hivatalos kap­csolatfelvételnek kettős játékába fogtak. A katonai körök az utóbbi helyett a nyílt intervenciót javasolták. Anglia azon­ban kezdetben nem tudott jelentékenyebb erőkkel résztvenni az intervencióban ; ezért a japán intervenciót támogatta. Ezt azon­ban az USA ellenezte. Csak az USA bele­egyezésének megnyerése után került sor a távolkeleti japán agresszióra, amelyben csekély erőkkel az angolok is részt vettek. 1918 májusában készítették elő az antant hatalmak a nyári szovjetellenes nyílt kato­nai intervenciót. 12. szám. — GÜNTER HORTZSCHANSKY, GERHARD ROSSMAJSTN: A Német Kommu­nista Párt megalapításának 50. évforduló­jára (1525—1545. 1.) a párt 1918. dec. 30-án történt megalapításával újjászületett a német munkásosztály marxista pártja, 17 Századok 1970/2.

Next

/
Thumbnails
Contents