Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
478 folyóiratszemle A szászországi kispolgári demokrácia viszonya a lengyel kérdéshez 1848-ban (855— 873.1.) azt a tisztulási folyamatot ismerteti, amelynek során a haladó társadalmi programot valló szászországi kispolgári demokrácia a feudális reakció és a liberális nagyburzsoázia által képviselt nemzeti előítéleteket leküzdve, a lengyel kérdésben is haladó, lengyelbarát álláspontra helyezkedett. Énnek a fejlődésnek betetőzését jelentette, amikor a kispolgári demokrácia képviselői 1848 augusztusának elején a szélsőballal együtt tiltakoztak a frankfurti nemzetgyűlés többségének lengyelellenes álláspontja, valamint a levert lengyel szabadságharc kapcsán lengyel területek elrablása ellen. Bár a szász kispolgári demokrácia tekintélyes része elég későn jutott el erre az álláspontra, mégis kifejezésre jutott benne a kispolgári demokráciának a liberális nagyburzsoázia befolyása alól való emancipálódása. A lengyel kérdésben bekövetkezett demokratikus frontáttörés megteremtette az ideológiai feltételt a forradalmi mozgalom további fellendüléséhez. — A Közelmónyek rovatban KARLHEINZ JAHNKE: Antifasiszta ellenállás a müncheni egyetemen (874—883. 1.) a „fehér rózsa" néven ismert müncheni katolikus egyetemi ellenálló csoport tragikus történetét ismerteti kivégzésük negyedszázados évfordulója alkalmából. A Kurt Huber professzor által is támogatott Scholl-Schmorell-féle diákcsoport a német nép pusztulásával fenyegető háború, a náci fajirtás, az orosz nép hősies ellenállása s magas morális és kulturális nívója s a humanista eszme hatására jutott el a nácizmussal való aktív szembeszállás gondolatáig. Röplap-háborút indítottak, s keresték a kapcsolatot a szervezett ellenállási mozgalommal. Csoportjuk része volt annak az illegális mozgalomnak, amelynek tagjai egymástól elszigetelve, különböző világnézeti alapon, de azonos humanista célkitűzéstől vezérelve vették fel a harcot a háború és a fasizmus ellen. — HEINZ LINDNER: AZ 1938. december 6-i német— francia nyilatkozat (884—893. 1.) a második világháború diplomáciai előtörténetének érdekes és jellemző eseményét ismerteti. A közös nyilatkozat a francia nagyburzsoáziának saját munkásosztálya ellen a fasizmussal, külpolitikailag pedig Franciaországnak a Szovjetunió ellen a Harmadik Birodalommal való szövetségét fejezte ki. A francia—német együttműködés prédául dobta Kelet-Európát a hitleri agressziónak anélkül, hogy ezzel el tudta volna hárítani a Franciaország elleni közvetlen támadást a második világháború elején. — HORST ULLRICH: Polgári ideológusok reagálása Marx és Engels írásaira a XIX. század negyvenes éveiben (893—905. 1.) Gustav Scheidtrnann, Bruno Hildebrand, Friedrich Schmitthenner, Moritz Fleischer polgári ideológusoknak Marx és Engels korai művei fölött gyakorolt kritikáját, ill. ezekkel foglalkozó polemikus műveit ismerteti. A polémia alaphangja az, hogy Marxot ós Engelst utópizmussal, a munkásosztály helyzete s a burzsoázia szerepe feketén festésével vádolják, s megállapításaiknak legföljebb részigazságát ismerik el. — A Dokumentumok rovatban HEINZ VOSSKE: Diplomáciai jelentések a fasiszta Németország Ausztria ellen 1938 márciusában végrehajtott annexiójának előkészítéséről (906—920. 1.) 7 ismeretlen, az egykori fasiszta Birodalmi Biztonsági Főhivatal anyagából nemrégiben előkerült követjelentóst közöl az 1934 augusztusa és 1937 márciusa közti időből a birodalom 1934— 38 közti bécsi követe, Franz von Papén tollából. A jelentések leplezetlen formában mutatják a kifelé bókepolitikának álcázott imperialista német annexiós politika arcát és módszereit. — A Vita rovatban tovább vitatják a történettudomány és a történeti tudat viszonyát (921—927. 1.). RIGOBERT GÜNTER és WALTER HOFF-MANN az ókortudományok, különösen az ókori történet és kultúra kincseinek történeti tudatfejlesztő hatására mutat rá. HELMUT MEIER a történeti tudat összetett vizsgálatának és annak a felmérésnek szükségességére mutat rá, hogy a marxista— leninista német történettudomány eredményei mennyiben lettek az állampolgárok szellemi kincseivé. — Az irodalmi beszámoló rovat Uj kutatások a harmincéves háború történetéhez (931—950. 1.) az újabb történeti irodalmat ismerteti ós érteke1 i. Az újabb kutatások olyan új aspektusokat részesítenek előnyben, mint a nemzetközi jelleg és a gazdasági tényezők. 8. szám. —- LUDMILA THOMAS: A nyugat-német szövetségi kormány magatartása a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és az 1938-as müncheni egyezménnyel szemben (981—998. 1.) azt bzonyítja, hogy ez a magatartás szerves része az NSzK kelet-európai szocialista országok ellen irányuló revánspolitikájának. A szövetségi kormány a „hazához való jog" nemzetközi jogban ismeretlen elvéhez ragaszkodva, mind ez idáig kitért a müncheni egyezmény világos és egyértelmű elítélése elől. A legtöbb, amit német részről a müncheni egyezmény kérdésében mondtak, az, hogy az egyezményt Hitler széttépte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyezmény kezdettől fogva érvénytelen lett volna, s legalábbis néhány hónapig nem lett volna kötelező. A cseh kérdésben egyébként
