Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

470 folyóiratszemle mányzatot, hogy a megváltás kötelezővé tételekor (1882) csökkentsék a megváltás összegét. — V. Z. DROBIZSEV: AZ iparirányítás módszereinek néhány sajátossága a Szovjetunióban 1926—1932 (36—46. 1.) sok adattal mutatja ki, hogy az iparosítás nagy terheket rótt az államra, az önköltség általában magasabb volt az iparcikkek áránál, ezt azonban az elmaradottság felszámolása a továbbiakban kiegyenlítette. Az irányítás természetesen erősen centralizált volt. — N. F. GORODNYICSIJ: AZ AB A Szovjet-Oroszországbeli tevékenységének kevéssé ismert lapja (47—58. 1.) kimutatja, hogy az 1921—23 közt működő amerikai segélyszervezet kémkedéssel is foglalkozott, ügynökei különösen a gazdasági fejlődésről tájékoztatták többek közt az orosz emigránsokat. — M. A. ALPATOV: Az egyetemes történet koncepciói az orosz történeti hagyományban, XII—XVIII. sz. (69— 71. 1.) az Oskrónikától Tatyiscsevig és Lomonoszovig tekinti át az orosz történéti gondolkodás fejlődését és azt vizsgálja, milyen képet alakított ki az Oroszországon kívüli világról (elsősorban hogyan értelmezte a normannok szerepét). — V. A. RIZSIKOV: Miről tanúskodnak Anglia jő állami levéltárának dokumentumai (72— 86. 1.) az 1937-ig szabadon kutatható Public Record Office külügyi anyagát vizsgálja a szovjet—angol kapcsolatok szempontjából és kimutatja, hogy alapvetően mindig a szovjetellenesség jellemezte az angol külpolitikát. — A vitarovatban: A. M. HAZANOV: A „katonai demokrácia" és az osztályok alakulásának korszaka (87— 98. 1.) úgy látja, hogy az osztályok kialakulásának korszakát a legjobb volna államelőtti (preetatikus) korszaknak nevezni, amikor a későbbi államiság elemei már megvannak. Ez a korszak nem azonos a katonai demokráciával, ez utóbbi megelőzi az államelőtti korszakot. — A folyóirat új rovatot indít „Hősi lapok országunk népeinek harcos múltjából" címen azzal a céllal, hogy elsősorban a történelemtanároknak nyújtson színes eseménytörténeti anyagot az oktatásban való felhasználásra. — У. V. ALIN: A régi Oroszország a vitézi vártán (99—115. 1.) a sztyeppei nomádok, ebben a közleményben elsősorban az avarok ós besenyők elleni harcokat mutatja be az V. századtól a XI. sz. elejéig. — N. I. BOLOTNYIKOVA: Az Október szülte színház (116—122. 1.) az orosz színházi életben végbement átalakulást mutatja meg 1919-ig. — I. R. GRIGULEVICS : AZ inkvizíció a történelem Ítélőszéke előtt (123—134. 1.) a befejező közleményben az ítélet kimondását és végrehajtását ismerteti. — L. N. NYEZSINSZKIJ : A magyar és szovjet irodalom a szocializmus alapjainak építéséről Magyarországon (179—186. 1.) az 1948 utáni korszakra vonatkozólag az utóbbi évtizedben megjelent fontosabb munkákat tekinti át. — I. A. SZTUCSEVSZKI.J : Attila (208—213. 1.) eseménytörténeti összefoglalást ad. — N. NOVAJA I NOVEJSAJA ISZTORIJA 1968. 5. szám. — NICOLAS ARMAND: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Martinique (3—11. 1.) az 1910-es évektől kezdve ismerteti a francia fennhatóság alatt álló sziget munkásmozgalmának kialakulását, az Októberi Forradalom máig gyűrűző hatását. — A. M. ZORINA: A kubai szabadságharc százéves évfordulójára, 1868—1878 (12—23. 1.) bemutatja az európai gazdasági válság által is kirobbantott felkelést, amely azonban a részvevő földbirtokos és polgári elemek szűkkörű volta miatt eredménytelen maradt. —• A. A. SEVJAKOV: Bománia külpolitikája München után, 1938 októbei 1939 április (25—40. 1.) részletesen figyelemmel kíséri a román—német kapcsolatok alakulását. II. Károly még a müncheni egyezmény megkötése előtt igyekezett Németországhoz közeledni, hogy a magyar területi igényekkel szemben biztosítsa magát. Ugyanakkor a nyugati hatalmakkal is igyekezett jó kapcsolatokat fenntartani, tőlük azonban gazdasági támogatást nem kapott. A magyar igények kérdésében Hitler nem kötötte le magát, ez csak erősítette helyzetét. A király egyre több engedményre kényszerült, ez 1939. március 23-án megkötött gazdasági egyezmény szélesre tárta a kapukat a német behatolás előtt. A szovjet kormány hiába figyelmeztette Romániát, a román kormányzat mindkét imperialista csoporttól szerette volna megkapni határai garantálását. — G. Sz. FILATOV: Galeazzo Ciano tündöklése és bukása (41—51. 1.) a befejező közleményben 1943 elejétől ismerteti az eseményeket. Ciano letartóztatása után felesége a napló fejében megpróbálta férje szabadonbocsátását kieszközölni, Himmler erre hajlandó is volt, hogy Ribbentropot kompromittáló adatokhoz jusson, Ribbentrop azonban meghiúsította ezt. — N. N. JAKOVLEV: D. Eisenhower — politikai arckép (52—61. 1.) tanulmánya első részében 1942-től 1954-ig mutatja be politikai pályafutását, különösen hangsúlyozva harcias szovjetellenességét 1951—52 folya-mán. — Ju. A. GROMOV: A „gradualizmus" — az TJSA-beli négerek szabadságharca elleni küzdelem fegyvere (62—70. 1.) a XIX. sz. derekán először felvetett gondolat fejlődését kíséri figyelemmel, amelynek lényege a négerkórdós fokozatos megoldása,