Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

466 folyóiratszemle 1532. évi hadjáratának súlyos következményeiben találja ennek magyarázatát. Cikke végén a XVI. századra vonatkozó kőszegi kalmárok számadáskönyveiből közöl betűhíven forrásokat — mintegy bemutatván a XVI. századi mezővárosok kivételes helyzetét, ahol meglehetősen élénk kereskedelmi életet tapasztalhatunk. — SZIGETI KÁLMÁN: Dorner Gáspár Albert (1780—1858) szombathelyi orgonaépítő mester életét és munkásságát mutatja be. — HÁZI JENŐ: Vasmegyei középkori oklevelek c. kilencedik közleményében 1371-ből, 1372-ből, 1373-ból és valószínűleg 1373—1376 közötti időszakból közöl hat oklevelet. — S. M. A magyar folyóiratszemlót összeállították: Csurdi Sándor (Cs), Glatz Ferenc (G.), Kardos József (K.), Pál Lajos (P.), Sipos Péter (S.), Stier Miklós (S. M.), Szabó Miklós (Sz.), Szász Zoltán (Sz. Z.) és Vida István (V.J. KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1968. 9. szám. — A. M. RTJMJANCEV: A társadalomtudományok a Szovjetunióban és a jelenkor (3—Í5. 1.) a társadalomtudományokra vonatkozó párthatározattal kapcsolatban kifejti, hogy a szovjet társadalomtudományok elsőrendű feladata az antikommunizmus elleni harc. A társadalomtudományok eredményeit a mindennapi gyakorlatban is fel kell használni, pl. a gazdasági reformmal kapcsolatban. Egyik alapvető feladatuk a szocip lista társadalom irányításának a megszervezése, az egyén helyének és szerepének megszabása a társadalomban. A Szovjetunió és a többi szocialista ország mellett a nem szocialista országok fejlődését is vizsgálni kell. A történettudomány vonatkozásában utal az eredményekre, az utóbbi években megjelent szintézisekre. Hibának tartja, hogy akadnak még maradványai a dogmatizmusnak, másrészt előfordul a múlttal szemben való nihilista állásfoglalás, a hibák túlzott hangsúlyozása. Arra is kitér, hogy egyes tudományágakra nincs elegendő kutató, így pl. igen kevésnek tartja a nyugat-európai országok középkori történetével foglalkozó kutatók számát. A roppantul megnövekedett tudományos termelésre való tekintettel szükségesnek látja egy társadalomtudományi információs intézet létrehozását. Gyakorlati téren a kutatás koordinálását és a segédszemélyzet növelését sürgeti. — V. P. JELJUTYIN: AZ SZKP KB társadalomtudományi határozatának végrehajtására vonatkozó intézkedésekről a felső oktatás rendszerében (16—27. 1.) a társadalomtudományi tanszékek munkájának javítására tesz javaslatokat, utalva arra, hogy a tudományos kutatás fokozódó eredményeket ér el, az oktatók majdnem felének van tudományos fokozata. A nevelés terén a kommunista ember kimunkálását állítja a központba. — P. A. GOLUB: Az ellenforradalmi összeesküvés Oroszország déli részén 1917 végén — 1918 elején (28— 49. 1.) részletes eseménytörténetet ad először az ukrán nacionalista Központi Rada működéséről. A néptömegekkel szemben nehéz helyzetbe került, mert nem intézte el a földkérdést, hiszen csak bérbe adta a földet, vagy kárpótlással vette el a nagybirtokosoktól. A béke kérdését sem oldotta meg. Az Antant jelentős támogatást nyújtott, de a munkások és parasztok ellenállása egyre nőtt. Besszarábiában a nacionalista országos tanács (Sfatul tärii) ugyancsak tehetetlen volt a tömegekkel szemben. Éppen ezért az itteni orosz csapatok parancsnoka beleegyezett a terület román megszállásába. A szovjet kormány és a román szociáldemokraták egyaránt tiltakoztak, 1918. március 9-én a román kormány egyezményt is kötött a csapatok kivonásáról, de német jóváhagyással ezt mégsem hajtotta végre. Március 27-én a román szuronyok árnyékában mondották ki Besszarábia csatlakozását Romániához. Mindkét esetben nem a forradalom, hanem éppenséggel az ellenforradalom exportjáról volt szó. — Sz. N. KANYEV: Az orosz anarchizmus csődje (50—75. 1.) a februári forradalomtól 1920-ig vizsgálja részletesen az anarchizmuskülönbözőáramlatait, amelyeknek nem sikerült egységes pártot létrehozniok. Februárban még csak 220 főből állt az anarchista csoport, propagandájuk azonban egy időre szélesebb köröket is elért a következő hónapokban. Az októberi felkelés idején viszont alig akad köztük, aki valóban harcolni akar, holott addig éppen a felkelést hirdették. Kitér naiv utópizmusukra is, amellyel a teendőket nézték. Október után egy részük csatlakozott a szovjethatalomhoz, mások szembefordultak, 1921-ben emigráltak s előbb a fehérgárdistákkal, később a IV. Internacionáléval működtek együtt. — N. JE. ZASZTYENKER: A mai neoproudhonizmus eszmei csődje (76—94. 1.) a második