Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 450/II

458 folyóiratszemle a mezőgazdaság, az ipar és a demográfiai hullámzások adatainak alapján, sematikusan, számolva a vidékek közötti eltérésekkel, vizsgálva — nagyjából öt korszakot különböztethetünk meg. I. Kiinduló pont az 1450—1480-as évek. Pusztasággá vált földek, a harmadával-felével megcsonkított népesség, az .1328-as szinthez képest a termelés legmélyebb pontja egészen a XVIII. századig, az össztermelést illetően. A nópességcsökkenés miatt a munkaerőpiac kedvező a munkások számára. II. Nagyjából 1480—1500-as kezdettel 1500-ig Languedocban, 1580—85-ig bezárólag Franciaország többi részén. Jellemzője a demográfiai fellendülés, mely megelőzi és túlhaladja a mezőgazdasági termelés fellendülését, aminek alapja a művelt terület növekedése. Az ipar növekedését mutatja, hogy egyes szektorok a luxuscikk termeléséről áttérnek a tömegcikk termelésre. Bővül a piac, jelentős áremelkedés tapasztalható, amit inkább a kereslet nyomása, mint az amerikai nemesfém beáramlása okoz. III. Az 1660—80-ig, sőt egyes helyeken 1690-ig tartó pangás időszaka, politikai, vallási zavargásokkal terhelve. A bruttó termelés hosszú időn keresztül egyhelyben topog, a termelést különböző akadályok gátolják, a népesség korlátozza szaporodását. A nyomor különböző gazdasági ágakban különbözően jelentkezik. Elsősorban az állam szörnyű adóztatása nyomja le a tiszta jövedelmet. A depresszió ellenére e korszakban alakulnak ki a jövőt hordozó fejlődés csírái: a nagykereskedelem, az ipar stb. IV. Az 1660—80-tól kezdődő korszak alapvető fordulatot jelent a népesedés visszaesésével, a mezőgazdasági termelés hanyatlásával. Ugyanekkor terjed el a nagykereskedelem és a falusi ipar minden vidéken, éles ellentétbe kerülve a fennmaradó hagyományos gazdaság csökevényeivel. V. A XVIII. századi fellendülés, noha nem torkollik valódi ,,take-off"-ba, mégis ahhoz hasonló fejlődési ritmusokat lehet észrevenni. A mezőgazdaság termelése — párhuzamosan anépesség szaporodásával — nő. Az iparban jelentős technikai változások figyelhetők meg, a pénzügyi stabilitást jelentős ármozgás kíséri. — MAURICE LÉVY-LEBOYER: Gazdasági növekedés Franciaországban a XIX. században. A témával foglalkozó irodalom a ,,take-off" fogalmat használja az ipari forradalom fogalma helyett. Noha mind a kettő ugyanazt a valóságot takarja— vagyis a hagyományos agrárstruktúrák végleges megszűnését az iparosodó országokban — alapvető különbség is van közöttük: míg az ipari forradalom eszméje feltételezi ahosszú távú probémát, addig a ,,take-off" azt a húsz-harminc éves periódust takarja, amikor a termelés döntő módon növekedni ke?d. Franciaország esetóban az a speciális probléma adódik, hogy noha a XIX. század folyamán kétségtelen az ipari gyorsulás ténye, mégsem található olyan húszharminc éves periódus, amely alapvető, robbanásszerű gyorsulást eredményez. Tehát hiányzik a ,,take-off", amint azt Marczewski professzor kimutatta a maximális növekedési ráták alapján. Ezek szerint Franciaország csak 1945 után érte el a 6%-ot, míg az egész XIX. század folyamán ennél kisebb, 4—5%. — JEAN BOUVIER: A francia gazdasági növekedés a XIX. században. Bevezetőben a gazdasági növekedés mennyiségi oldala kutatásának nehézségeivel foglalkozik, s megállapítja: ennek egyik oka a statisztikai anyagok ós források hiányos és pontatlan volta. A francia növekedés XIX. századi problémáját egyetlen témában, a'gazdasági növekedés fékező tényezőiben látja. É tényezők •—- mint pl. a természeti kincsek (szén, vas) „egyoldalii" jelenléte, a demográfiai határok (vagyis a szakképzett munkaerő), a pénzügyi beruházások határai (tőkék hozzáférhetősége és felhasználása) stb. -—- kritikai számbavétele után megállapítja, hogy a francia gazdasági életet általában a biztonsági politika, a megőrzés, ós nem az újítás jellemzi. A referátumokat gazdag bibliográfiai és statisztikai anyag egészíti ki. WITTMAN TIBOR: A spanyol gyarmatok függetlenségi háborújának jellege az újabb történeti irodalomban. Az 1810—1825 közötti spanyol-amerikai eseményeket az irodalom — mivel a felszabadító háborúk társadalmi és gazdasági háttere ma még szinte ismeretlen — elsősorban a felépítmény oldaláról közelíti meg, és a politikai részletek így egyre világosabbá válnak. Ennek ellenére sem könnyű a tájékozódás a nagyszámú munka és az azokban képviselt irányzatok miatt. Ricardó Levene ós mások által hangoztatott tétel szerint Spanyol-Amerika nem volt gyarmat; műveikben a provincia szót használják. A polgári történetírók a XIX. század elején lezajlott felszabadító háborút polgári forradalomként értékelik. A marxisták, a szovjet Alperovics, Jermolajev, a német Kogsok, a earacasi F. B. Fiqueroa, egyöntetűen vallják, hogy ezek a háborúk a polgári forradalom ismérveivel rendelkeznek. Problémákat vet fel a tömegek szerepének kérdése, ui. a tömegek nem egy helyen a spanyolok oldalán harcolnak. Polgári forradalomról beszélünk, de — legalábbis az eddigi kutatások azt bizonyítják — a függetlenség kivívása a feudális társadalmi ós gazdasági viszonyokat konzerválta — legalábbis a XIX.