Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 450/II

456 folyóiratszemle dali politikáját, különösen az MKP-val való szoros együttműködést. Törekvéseik elvi alapja Kovács harmadikutas, lényegét tekintve a polgári demokráciát kívánó koncepciója, amely végleges formájában ezidőben került megfogalmazásra. 1947 elejétől, az összeesküvés leleplezését követő politikai harcok során a balszárny megszilárdult és tartósan biztosította vezető szerepét a párton belül. — VADÁSZ SÁNDOR tanulmánya Az 1917-es stockholmi szocialista konferencia tervéről azon kérdést vizsgálja, hogyan született meg az orosz februári forradalmat követő balratolódás hatására a konferencia eszméje, milyen imperialista törekvések fedezetéül szolgált és milyen álláspontot foglaltak el a tervvel kapcsolatban a különböző szocialista irányzatok képviselői. — Kiss JÓZSEF: Jászkun agrárszocialista mozgalmak 1806—• 1897 c. közleményében a jászkunsági agrárstruktúra sajátos vonásainak elemzése alapján ismerteti az alföldi parasztság e csoportjának osztályharcát. — JEMNITZ JÁNOS és S. VINCZE EDIT új dokumentumokat publikál Frankel Leó munkásságáról. — Kalamár Józsefről HEGEDŰS SÁNDOR írt életrajzot. — S. TÖRTÉNELMI SZEMLE XI. évf. (1968) 3. sz. A Vörös Újság első számáról címmel VÁGÓ BÉLA, a lap egyik szerkesztőjének visszaemlékezését közli a folyóirat. A visszaemlékezés 1928-ban keletkezett, s így magán hordja az akkori kommunista párton belül érvényesülő ideológiai-eszmei nézetek szinte minden jegyét. Vágó a Vörös Újság technikai szerkesztője volt, s szemléletesen írja le, mint szereztek a laphoz papírt, mint készültek az első számok. Különösen érdekesek azok a sorok, melyekben Kun Béla egyéniségéről, a szociáldemokráciával való szembenállásáról ír. — TEKE ZSUZSANNA: A velenceikülpolitika főbb vonásai a AT. században e. tanulmánya bevezetőjében szól arról, hogy Velence a XIII. század folyamán tengeri nagyhatalommá fejlődött, politikájának fő iránya, figyelme ide kötődött, a.XIV. század közepétől, végétől azonban ezt a magatartását felcseréli az itáliai szárazföld ügyeibe való beavatkozás politikájával. A változásakkor következett be, midőn kereskedelmi érdekeit, monopolisztikus helyzetét veszélyeztetve látta. A törökkel szemben tanúsított állásfoglalását elemezve megállapítja: a velencei politika rövidlátására utal annak fel nem ismerése, „hogy a törököt nem lehet békeszerződésekkel megállásra kényszeríteni, ós ez a politika előbb-utóbb a távolabbi velencei birtokok nagy részének elvesztését vonta maga után, mint ez a XVI. században be is következett." — SÁNDOR PÁL: AZ 1849 utáni parasztbirtok történeti statisztikai vizsgálatához Győr megyében. A szerző arra vállalkozott, hogy az 1849 utáni parasztbirtok nagyságát tájegységenként országos szinten megvizsgálja. Itt a Dunántúl egyik sajátos megyéjét veszi vizsgálat alá. Módszere: községenkónti bontásban adja felmérésének eredményeit, majd ezt az egyes családfőkig hatoló egyedi vizsgálatok követik. (Ez utóbbinál természetesen forrásanyaga korántsem volt teljes.) A megyére vonatkozóan e kétirányú vizsgálat alapján megállapítja, hogy elsősorban a kis és törpebirtok dominált, elsősorban a dombos tájon ós a szigetközi síkon. Ugyanakkor nagymennyiségű maradvány- ós irtásföld is maradt a parasztság birtokában, s éppen ez okozza, hogy 50—70 holdas nagyföldű parasztgazdák is akadtak. Tehát ezzel és nem a telekrendszerrel (mint Mosonban) függött össze e gazdagparaszti réteg kialakulása. — SZÁSZ ZOLTÁN: A román kérdés Tisza István első kormányának politikájában (1904) c. tanulmánya azt igyekszik bemutatni, hogy Tisza első kormányrakeriilósekor a miniszterelnök mint akar a legnagyobb nemzetiséggel, a románokkal — helyesebben a román burzsoáziával — megegyezésre jutni. Ezt az akadályozza meg, hogy közben Tisza megegyezést köt az ellenzékkel, mely nála sokkal sovinisztább állásponton áil a nemzetiségi kórdósben. A románokban Tisza a Monarchiát összetartó erőt is látott az ellenzékkel szemben, mint az az 1904 júliusában a románlakta megyék főispánjaival tartott értekezleten ki is tűnik. A Tisza-féle nemzetiségi politika 1904-ben „kipróbálatlanul" maradt, a szabadelvű kormány megbukott, s e „realisztikusabb" politikai kísérletet egy sokkal sovinisztább nemzetiségi politika követte a koalíció részéről. — TILKOVSZKY LÓRÁNT: A Volksbund szerepe Magyarország második világháborús történetében c. tanulmányban a szerző először felveti azt a kettősséget, mely a magyarországi németség két világháború közötti sorsára jellemző. Egyrészt a magyar kormány igazságtalan nemzetiségi politikájának szenvedői voltak, ugyanakkor a náci Németország hatalmának magyarországi kiterjesztését is szolgálták. A szerző több szakaszt különböztet meg a hazai Volksbund történetében: 1941-ig nem jelentkeztek a felszínen a német támogatás nyomai, de a Szovjetunió elleni hadüzenet után mind nyilvánvalóbb lesz, hogy a magyarországi németség Volksbundba szervezett csoportjai először csak támogatói lesznek a német politikának, majd mintegy ellenőrei is német szempontból a magyar kormány politikájának. Végül megállapítja, hogy