Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sz. M. Sztyemenko: Ahol a győzelmet kovácsolták (Ism. Pál Lajos) 448/II

420 történeti irodalom 448 területen megy végbe: a kemizálás maximális alkalmazásában, az öntözött területek növelésében és a komplex gépesítésben. 1966-ban az Örmény KP élére új első titkárt választottak A. Kocsinjan személyében. Egyik beszédében felvázolta az örmény gazdasági élet fejlődésének útját. Fontos feladatként mondotta ki, hogy a munkások, parasztok, értelmiségiek átérezzék a kommunizmus építésének nagy jelentőségét. A könyvet a jereváni pártfőiskolán tankönyvként használják. A munka elsősorban a párt 50 éves fennállása alatt elért eredményeket, pozitívumokat emeli ki. Nem fordít elég figyelmet az 1917 —1920 közti dasnak uralom időszakára, nem tájékoztat részletesen arról, hogyan vezette a Párt a harcot a dasnak uralom megdöntéséért. A szerkesztőbizottság egészében igen értékes munkát végzett, különösen az 1945 utáni korszak vonatkozásában a teljesség igényével tárja fel az Örmény KP ós az örmény nép sikereit, harcát, de a vezetésben és a végrehajtásban elkövetett hibákat is. A könyv igen értékes a párttörténészek számára, mivel az örmény kommunista párt kialakulásának és fejlődésének eddig részleteiben kevéssé ismert sajátosságait tárgyalja. CZÖVEK ISTVÁN SZ. M. STYEMENKO:] AHOL A GYŐZELMET KOVÁCSOLTÁK (Budapest, Kossuth Könyvkiadó — Zrínyi Katonai Kiadó, 1969. 296 1.) Igaz, hogy az utókor a történelmi távlaton keresztül objektívebben, sokoldalúbban vizsgálhat egy adott korszakot; ugyanakkor az is igaz, hogy sokszor csak a folyamatra koncentrálva, szem elől téveszti magát a cselekvő, a történelmet formáló embert. Ez utóbbi hibák kiküszöbölését, a gazdagabb látásmódot jól szolgálja könyvkiadásunk, amikor nagy idők szemtanúi, résztvevői visszaemlékezéseit megjelenteti. E kiadványok között is fontos helyet foglalnak el a katonák emlékiratai, melyeknek sora nagyon érdekes darabbal gyarapodott: Sz. M. Styemenko hadseregtábornok könyvével, mely a szovjet vezérkarnak a második világháború alatti tevékenységével, munkájával foglalkozik. A könyv kétségtelenül eddig „fehér folt"-nak számító területre kalauzol bennünket, s e kalauzolás során sok meglepetés éri az olvasót. A szerző, aki az egész háború alatt a vezérkarnál szolgált, 1943 májusától mint a hadműveleti csoport főnöke, a szemtanú és résztvevő hitelességével számol be a vezérkar beosztottainak feszített munkatempójáról, s ezzel csattanósan cáfolja azt a véleményt, hogy az itt dolgozó tisztek csupán hivatalnokok voltak, s hogy szerepük a háborúban alárendelt a csapattisztekéhez viszonyítva. Ahadmű veletek megtervezése és a végrehaj tásukhoz szükséges eszközök biztosítása tartozott munkájukhoz, s ezen felül sokszor az egyes frontok irányításában a helyszínen is részt vettek. A könyv két kiemelkedő fejezete — a kurszki csata előtt és a Kurszktól Kievig — is bizonyítja, hogy a hadműveletek megtervezése milyen nagy körültekintést és részletes ismereteket kívánt. A kurszki kiszögellés körzetében összevont hadseregek számára a vezérkar és a front képviselői által kidolgozott és Sztálin által jóváhagyott terv, mely a „Kutuzov" fedőnevet viselte, minden kis részletre tekintettel volt. A terv alapján kialakított 300 km mélységű védelmi fronton az emberi történelem egyik leghatalmasabb emberi és anyagi koncentrációját hozták létre. Az itt kibontakozó hadműveleteknek a háború folytatásában betöltő kulcsfontosságú szerepével a németek is tisztában voltak, amit bizonyít az is, hogy a szovjet vezérkar értesülései szerint a németek háromszor tűzték ki a támadás időpontját, míg végül 1943. július 5-én hajnalban megkezdték előrenyomulásukat. A szovjet csapatok a kidolgozott terv alapján a védelmi harcokat fokozatosan támadó hadműveletekké fejlesztették. A kurszki csata Harkov augusztus 23-i bevételével ért véget, mely új történelmi szakaszt jelentett a fasiszta Németország teljes legyőzése felé vezető úton. A németek emberben és hadi eszközökben való veszteségüket a háború folyamán többé már nem tudták kiheverni. A könyv további fejezeteiben részleteket ismerhetünk meg a teheráni konferencia katonapolitikai határozataiból; az 1944-es nagy nyári hadjárat megtervezéséről és végrehajtásáról; a Berlin elleni támadás politikai, katonai hátteréről. Ez utóbbival kapcsolatban érdekes az a részlet, melyben Styemenko leírja, hogy Sztálin utasítása szerint Berlint G. K. Zsukov marsallnak, az I. Belorusz front parancsnokának kell elfoglalnia, s ennek megfelelően jelölte be a térképen a Zsukov ós Konyev frontját elválasztó sávhatárt. A Ber-