Századok – 1970
TÖRTÉNETI IRODALOM - A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája, 1919—1938 (Ism. Gyivicsán Anna) 427/II
420 TÖRTÉNETI IRODALOM 427 és O. Bauer nézeteit, amelyeket annak idején K. Kautsky, de főleg Lenin támadott élesen. (Teljesebb lett volna a kép, ha itt nemcsak egy fél mondat erejéig esik szó a magyar SzDP nemzetiségi politikájáról.) A továbbiakban a szerző behatóan foglalkozik a versailles-i kisebbségvédelmi rendszer keletkezésével. Összefüggésbe hozza az 1917-es októberi forradalom közvetlen hatásával, Clemenceau ós Wilson nyilatkozatait és különböző tervezeteinek kidolgozását a háború végén megindult béke tárgyalásokon. Ez a kisebbségvédelmi rendszer minden burzsoá-demokratikus frázisa ellenére tipikusan imperialista volt, akárcsak a háború is, amelyet Lenin úgy jellemzett, hogy az „még vadállatibb és aljasabb erőszak a gyenge nemzetekkel szemben, mmt a német junkerek és a német császár Breszt-litovszki szerződése." Részletesen tárja a szerző az olvasó elé e rendszer létrejöttének bonyolult történetét, politikai lényegét ós a benne levő ellentmondásokat s azok kihatásait az egyes államközi szerződések létrejöttére stb. a két világháború között. Külön élményt nyújtanak azok a részek, amelyek azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogyan használták fel és helyezték előtérbe egyes államok — főleg Németország — uralkodó körei a kisebbségi kérdést, és hogyan igyekeztek politikailag előkészíteni a versailles-i rendszer revízióját. (Kár, hogy a magyar irredentizmus kellő elemzése hiányzik.) Bár a kisebbségi kérdés, mint a nemzeti kérdés része a második világháború után nem veszít jelentőségéből, különböző szubjektív (a legtöbb államnak ugyanis az az érdeke, hogy e kérdés megtárgyalása minél szűkebb területre szorítkozzék) és objektív (az egész világ távlatából nézve ez a kérdés az égető általános kérdések sorrendjében kisebb jelentőségűvé válik) okoknál fogva világviszonylatban háttérbe szorul. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy több állam — élükön az USA-val — az „olvasztó kemence" koncepciót vallották a nemzetiségek kérdésében. Ezért történhetett pl. az, hogy az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata már nem említi külön a tárgyalt kérdést. A könyv második és harmadik igen színvonalas része a legaprólékosabban vizsgálja a kisebbségek helyzetét a jugoszláv királyságban, majd 1945-től napjainkig a szocialista Jugoszláviában. A figyelem középpontjában egyrészről a nagyszerb burzsoá sovinizmus nemzeti elnyomó politikája (a magyar olvasó számára külön érdekességet jelent a vajdasági magyarok kérdésének elemzése) áll másrészről a JKP (a későbbiekben JKSz) nagy és végül sikerrel járó erőfeszítései az itt élő nemzetek és kisebbségek összes jogainak biztosítására irányuló törekvések (beleértve az elszakadási jogot is). Dicséretére válik a könyvnek, hogy nem szorítkozik a kérdés vizsgálatánál a nemzeti keretekre. S bár az említett oknál fogva többnyire néhány fogyatékosságáról szóltunk, ez mit sem von le színvonalából és tudományos jellegéből, és minden olyan kutatónak vagy olvasónak egyformán ajánlatos közelebbről megismerni, aki a nemzetiségi kérdés vagy Kelet-Európa története iránt érdeklődik. KRISZTOV LAZO A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR NYELVŰ SZOCIALISTA SAJTÓ IRODALMI BIRLIOGRÁFIÁJA, 1919—1938 Összeállította és a bevezetőt írta: Botka Ferenc (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1966) A felszabadulás után, a kelet-európai országok kapcsolatának megváltozása hozta magával azt a törekvést, hogy a szomszédos országok történettudománya e népek múltbeli kapcsolatainak a korábbinál sokkal átfogóbb és összetettebb vizsgálatát adja. E kutatásokban — úgy véljük — legtöbb eredményt a szlovák, a cseh és a magyar nép kapcsolatainak kutatása hozott, bár a magyar—csehszlovák történész vegyesbizottság közelmúltban megtartott szegedi tudományos ülésén elhangzott előadások, amelyek a két világháború között a magyar, a cseh és a szlovák haladó erők együttműködését mutatták be, arra figyelmeztetnek, hogy még igen sok a tennivalónk e kapcsolatok történelmi elemzésében.1 A történettudományi kutatások mellett irodalomtudományunk igen sokat ért el e kapcsolatok — nemcsak csehszlovák—magyar, hanem kelet-európai viszonylatban is — és összefüggések vizsgálatával, s ezeken belül a szomszéd országokban élő magyar -1 Az ülésszak előadásainak szövegét lásd a MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei. 1968/1. számában.
