Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Die nationale Frage in der Osterreichisch-Ungarisehen Monarchie, 1900 - 1918 (Ism. Tokody Gyula) 412/II

414 TÖRTÉNETI IRODALOM 414 véve az sem képezi vita tárgyát, hogy e küzdelmek hátterében a nemzetiségek fejlődésének az osztályelnyomással bonyolultan összefonódó politikai, szociális és kulturális korlátozása állt. Nézeteltérést elsősorban az a román történészek által képviselt álláspont váltott ki, amely abszolutizálva a nemzeti önállóságot, eltúlozta a nemzeti elnyomás mértékét, túlbecsülte a háború előtti önállósodási törekvéseket, figyelmen kívül hagyta, vagy alábecsülte a Monarchián belüli internacionalista tendenciákat. Olyan álláspontról volt tehát szó, amely több vonatkozásban eltért a Zwitter és Katus referátumában, valamint a két korreferátumban kifejtett elvi szempontoktól, s amelyet a hozzászólások során is vitattak. V. M. Túrok szovjet történész nagy érdeklődést kiváltott hozzászólásában, amelyet egyébként a konferenciáról, ill. a fenti könyvről írt külföldi ismertetések is rendszerint kiemelnek, elsősorban a_ nyugati nézetektől határolja el álláspontját. Szerinte erős — különösen az Egyesült Államokban — az a tendencia, amely napi politikai célok szolgálatába igyekszik állítani a Monarchia történetének a kutatását. így pl. ezt a tendenciát képviselte Robert Kann ismert könyve — The Habsburg Empire —, méginkább különböző nyugaton élő emigráns történészek. „Kann véleménye szerint a Monarchia az integráció modellje volt, minta-példa a népek együttélésére, amellyel szemben negatív példaként a bolsevista Oroszország áll" (308. 1.). De Túrok bírálja a román történészek álláspontját is, mindenekelőtt azt, hogy a munkásmozgalmak esetében a „nemzeti jelleget emelik ki, és nem az előremutató, internacionalista vonásokat" (vö. 308. 1.). Az 1917 —1922 közti időszakra vonatkozóan pedig kifogásolja, hogy a román referátum a nemzeti mozgalom fellendülésének bizonyos negatívumait, a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenciót nem veszi kellőképpen figyelembe. Bírálja továbbá a szovjet történész az „egységes román nemzeti állam" fogalmát, mivel Románia is — mint általában az ún. utódállamok — soknemzetiségű maradt; és rámutat arra, hogy a román királyi fegyveres erők 1918-as erdélyi jelenléte és akciói miatt a népek önrendelkezési jogának megvalósulásáról aligha lehet beszélni. Végül bírálatnak veti alá az osztrák nemzet keletkezésére és Viktor Adler, valamint Otto Bauer értékelésére vonatkozó román álláspontot is. Leo Valiani kitűnő, a nemzeti kérdés néhány részletproblémáját figyelemreméltó szempontokkal és adatokkal kiegészítő hozzászólását két magyar történész, Molnár Erik és Hanák Péter felszólalása követte. Az előbbi a szocialista munkáspártok nemzetiségi politikáját veti össze Oroszország és Ausztria-Magyarország viszonylatában, és rámutat arra az összefüggésre, amely az osztrák és a magyar szociáldemokrata pártok e téren elkövetett hibái és azon körülmény között mutatkozik, hogy a néptömegek saját nemzeti burzsoáziájuk befolyása alá kerültek. Hanák Péter felszólalása elöljáróban vázolja a polgári történetírás főbb irányzatait a Monarchia értékelésével kapcsolatban; Túrokhoz hasonlóan elveti a „szupranacionális integráció" gondolatát, és méltatja, egyben bírálja a marxista történetírás eddigi eredményeit. E kritikai ismertetéssel összefüggnek azok a problémakörök, amelyek Hanák szerint további tudományos kutatásokat, és az eddigi álláspontok felülvizsgálását igénylik. Ilyen a Monarchia gazdasági fejlődésének hatása Kelet- és Délkelet-Európában, amelynek kidolgozásához nemzetközi együttműködésre van szükség, továbbá az a kérdés, hogy a Monarchia népei között a fejlődés egyenetlensége növekvő tendenciájú volt-e, vagy — amint Hanák feltételezi — inkább a kiegyenlítődés irányába mutatott. A nemzeti ós szociális mozgalmakkal kapcsolatban a felszólalás azt a marxista irodalomban elterjedt felfogást bírálja, amely a dolgozó osztályokat, elsősorban a munkásosztályt a nemzeti eszmék ós célok hordozóinak tekinti, több példát hoz fel annak bizonyítására, hogy a tömegmozgalmakban az osztályharcos vonások domináltak, és hangsúlyozza, hogy az első világháború előtt még nem dőlt el, hogy a szocialista mozgalom képes lesz-e a nemzeti szabadságtörekvésekben rejlő energiát a maga számára mozgósítani, vagy alárendelődik a nemzeti harcot vezető burzsoázia célkitűzéseinek. Az utóbbi bekövetkezése azonban nem jelentheti az előbbi perspektíva figyelmen kívül hagyását, ellenkezőleg, tüzetes analízisnek kell alávetni azokat az okokat, amelyek meghiúsították a Monarchia forradalmi átalakítását. A további hozzászólások vagy részletkérdések felvetésére vállalkoztak, vagy a fenti elvi kérdésekben foglaltak állást. Heinz Lemke, a berlini történelmi intézet tudományos munkatársa Galícia problémáját, a lengyel vezető rétegek, Bécs, valamint az ukrán nemzeti mozgalmak ellentéteit boncolgatta, és vázolta a Galíciával ill. a lengyel kérdéssel kapcsolatos háború alatti terveket . Jan Havránek cseh történész több kérdést érintett, hozzászólásának középpontjában azonban az a probléma állott, hogy miként befolyásolta az államapparátus a Monarchia népeinek egyenlőtlen gazdasági és szociális fejlődését.