Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Vasile Netea: George Baritiu. Viata si activitatea sa (Ism. Szász Zoltán) 409/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 409 VASILE NETEA: GEORGE BARITIU. VIATA SI ACTIVITATEA SA (Bucuresti, Editura Çtiiiitifieii. 1966. 364 1.) GEORGE BARITIU. ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Baritiu (1812 —1893) az erdélyi románok XIX. századi történetének egyik legjelentősebb egyénisége. Sokoldalú tevékenységéről számtalan résztanulmány jelent meg, s most végre kézbevehettük Vasile Netea tudományos igényű monográfiáját. A hatalmas sajtó-, könyvészeti és levéltári anyag alapján (Baritiunak több mint 5000 írása jelent meg) készített tanulmányból egy markáns politikus — összehasonlító elemzés szempontjából is tanulságos életútját — ismerjük meg. Baritiu (Bariez, Barit) kővárvidéki armalista nemesi családból származott, tanulmányait Balázsfalván és Kolozsvárt végezte. Ő is azok közé a román eredetű értelmiségiek közé tartozott, akik már-már elindultak a hagyományos elmagyarosod ás útján, de akiket a polgári átalakulás szellemi áramlatai a saját nemzeti mozgalom élére sodortak. Tevékenységének első éveire a magyar polgárosodás hatása nyomja rá bélyegét; lefordítja magyarra Petru Maiornak a románság latin eredetét hirdető könyvét; a kolozsvári mintájára igyekszik román színházat szervezni s ehhez magyar részről is kap valamelyes támogatást. Baritiu politikai arculata lényegében Brassóban alakult ki. 1836-ban, legyőzve az akkor még éles görögkeleti—görögkatolikus ellentéteket, tanári állást vállalt ebben a háromnyelvű városban, mely jelentős kereskedelme révén egy valóban polgári eredetű román burzsoázia kikristályosodó pontja volt. Az itteni román kereskedőcsaládok körében teljesedik ki liberális világnézete, ezek és a Frankfurtból ideszármazott nyomdász, Johann Gött teszik lehetővé az erdélyi román sajtó megteremtését, a több kísérlet után 1838-ban a Gazeta de Transilvania és — a kiadó német nyelvű lapjának címét átvéve — a Foae pentru minte, inimä fi literaturä megjelenését. A maguk óvatos formájában ezek a lapok terjesztették a brassói román kereskedő polgárságnak Erdély gazdasági életére, a polgári fejlődésre vonatkozó elképzeléseit a román értelmiség, a papok és tanítók között. Nincs olyan gazdasági kérdés, a legeltetés, az utak, a vámok, a vásárok, a céhek, a hitelügy, s mindenekelőtt a hajózás és a vasút kérdése, melyben több-kevesebb szakértelemmel Baritiu ne foglalna állást. A mintakép számára is Anglia; s általában kimutatható Széchenyi István írásainak és gyakorlati tevékenységének Baritiura gyakorolt hatása. (A szerző kiemeli K. Rottek hatását is.) Baritiu írásainak különös jelentőségót az adja meg, hogy az 1848-as forradalmat megelőzően ő az egyetlen román értelmiségi, aki érdemben foglalkozik gazdasági kérdésekkel, s aki megértette, hogy a kulturális és politikai fejlődés szerves kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel (156. 1.). 1848 előtti cikkei az emelkedőben lévő román kereskedőpolgárság optimista magatartását, érdeklődését tükrözik. A reformkorban a románok sokáig megoszlottak abban a kérdésben, hogy a szászokat vagy a magyarokat támogassák. A brassóiak, élükün Baritiuval, a külön tömörülést választották, de hajlottak a magyarokkal való együttműködés felé 1848-ban is. „Elfog a sírás, hisz annyi csapással és megnemérdemelt üldözéssel teli újságírói köztevékenységemben ehhez fogható örömet nem éreztem" — írja a magyarországi jobbágyfelszabadítás hírére. Az unió kérdésében pedig így nyilatkozik: „Megvalljuk, sok román mostanáig kevés szimpátiával viseltetett az unió iránt, habár ez nekünk is kilátásba helyezte a (többi) 11 pontot; mi azonban, ha az unió megvalósul, nem fogunk félni tőle." À forradalom vívmányainak őszinte féltése, igenlése vitte őt az egyesülés híveinek táborába, mintahogy nem kis mértékben a magyar nemesség szűkkeblűsége taszította később az ellenkező táborba. A balázsfalvi gyűlésen, bár ő is alelnök, nem volt irányító szerepe, de neki tulajdoníthatók a gazdasági élet szabadságára vonatkozó javaslati pontok. Lemény püspökkel együtt vitte Kolozsvárra, az országgyűlésre a román követeléseket, ahol az ismeretes elutasításban volt része. Ennek ellenére a császári parancsnok védnöksége alatt szeptemberben megalakuló román komiték szervezésében nem vesz részt, csupán október végétől találjuk őt a „Landesvertheidigungsausschussban". Baritiu habozását, hogy ti. a Habsburgok oldalára álljon, az események hamarosan fényesen igazolták. Miután Bem kiszorította Erdélyből Puchner tábornokot, a román vezetők is Havasalföldre menekültek, ahol a cári parancsnok lecsukatta, majd néhányukat átadta a bukovinai császári hatóságnak, s ez Baritiut vasraverve börtönbe vetette, utóbb rendőri felügyelet alá helyezte. Hazatérése után újságja mindössze két hónapig jelenhetett meg, amikor az Avram Iancu harcairól írott beszámoló miatt mindkét lapját felfüggesztették, ezzel is