Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 31 ha gróf Bobrinszky megjelenik a tárgyaláson, tanúnak tekintse-e, vagy gyanúsítottként kezelje? Az igazságügyminiszter azonban kitérő választ adott. „Mert igaz ugyan — írta Balogh Jenő igazságügyminiszter —, hogy a vádirat számos nyomatékú gyanúokot felsorol, a főtárgyaláson azonban többen visszavonták korábbi terhelő vallomásukat. Ezért újból kell mérlegelni a bizonyító anyagot."9 2 Kabalyuk is cáfolta a vádat. Vallomása szerint csupán két egyházi szertartáson találkozott Bobrinszky val, aki orosz nemzeti imákat tartalmazó könyveket adott át neki, de semmiféle politikai beszélgetést nem folytatott vele. A vádirat állításai tehát megalapozatlanok voltak. Nemcsak Oroszországban, Franciaországban, Angliában, hanem Németországban és Ausztriában is elitélték a mesterségesen megrendezett pert, bírálták a magyar kormány brutális nemzetiségi politikáját. Bobrinszky elindult Máramarosszigetre. A Tisza-kormány abban reménykedett, hogy az osztrák hatóságok egy 1910-es, Bobrinszky elleni elfogatási parancs alapján kikérik a magyar kormánytól, így megszabadulhatnak kényelmetlenné válható vallomásától.9 3 Burián azonban 1914. február 3-i táviratában közölte Tiszával az osztrák kormány álláspontját, amely szerint „nem óhajtja levonni Bobrinszkyval szemben 1910-es körözvénye következményeit, mert az akkori vád alapjai gyengék és felmentése az esküdtszék által majdnem biztosra vehető. Az itteni kormány tehát a magyar hatóságoknak a kiadatásra vonatkozó semmiféle lépéseit nem fogja kérni."9 4 Bobrinszky 1914. február 5-én megtette tanúvallomását, visszautasította az ügyészség ellene felhozott vádjait. Az igazságügyminiszter — aki korábban Tisza unszolására még a per szigorítását követelte —, 1914. február 17-i levelében már a büntetések mérséklésére kérte a debreceni királyi főügyészséget. „A királyi törvényszék előtt folyó főtárgyaláson írta az igazságügyminiszter — eljáró királyi ügyészség, végindítványa megtételekor a vádemelés vagy vádelejtés kérdésében minden melléktekintet nélkül legjobb jogászi meggyőződése szerint járjon el. Oly vádlottal szemben, akire vonatkozólag a királyi törvényszék felmentő ítéletet hoz, a királyi ügyészség a ténykérdésben csak abban az esetben éljen perorvoslattal, ha meggyőződése szerint kétségtelenül meggyőző bizonyíték merült fel a főtárgyaláson és ezt a királyi törvényszék helytelenül mérlegelte volna. Oly vádlottal szemben pedig, akit a királyi törvényszék elítélt, a büntetés súlyosbítása végett egyáltalán ne éljen a királyi ügyészség perorvoslattal."9 5 A perben 1914. március 3-án hirdettek ítéletet. A vádak alaptalansága ellenére 32 vádlottat ítéltek el. A pánszláv mozgalomtól félt Tisza a szlováklakta területeken is. A Trencsén megyei főispán'hoz 1913. október 20-án és 26-án keltezett leveleiben a „pánszláv izgatás méretei, árnyalatai" iránt érdeklődött. Választ várt sajtójuk, egyesületeik, gazdasági intézeteik jellegéről, a kivándorlás hatásáról, a Monarchia-beli egyéb szlávokhoz fűződő kapcsolataikról stb.9 e Nemcsak a főispánok, a főszolgabírók, a szakminiszterek is leírták véleményüket, javaslataikat a szlovák kérdés tervezett új átfogó rendezésével kapcsolatban. A földművelésügyi miniszter, báró Gliillány Imre, 1913. október 29-i Tiszához írott levelében a következőket javasolta: 92 O. L. Igazságügyminisztériumi levéltár. Ein. biz. ir. 1913—14. 128. 93 R. E. K. L. Burián-iratok 44. cs. 94 Uo. 95 Uo. 96 R. E. K. L. Tisza ir. 26. cs.
