Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II

AZ 1539 - 41. ÉVI KENDI MOZGALOM 301 negyedének bonyolult diplomáciai akciói, mégis az 1539 — 41. évi erdélyi események értékelésében, különösen az ok és a cél meghatározásában azonban a történetírók a korábbi kutatásokra támaszkodtak. A milleneum óta eltelt hót évtizedben semminemű új kiadvány nem foglalkozott — önállóan — az 1539 —1541. évi erdélyi eseményekkel. Akik pedig azóta érintették ezt a problémakört, hasonlóképpen csak a korábbi kutatások eredményeit használták, érthetően, mivelhogy nem ennek a problémakörnek a tisztázása volt elsődleges feladatuk. A polgári történetírás szerint tehát 1539 — 41-ben Maylád István és Balassa Imre vajdák összeesküvésének eseményei zajlottak Erdélyben. A kutatások azonban arról győztek meg, hogy e megmozdulás kezdetén (annak leleplezéséig) nem haladásellenes szervezkedésről, nem „összeesküvésről", nem is Maylád, még inkább nem Balassa egyéni akciójáról, hanem az erdélyi és a magyarországi rendek országos méretű és haladó jellegű mozgalmáról van szó. Ez a rendi mozgalom csak a leleplezés után vált egyéni érdeket hajszoló pártütéssé. Ez pedig azt jelenti, hogy az események menetében két élesen elkülönülő, ellentétes előjelű szakaszt kell megkülönböztetni, hogy a „Maylád—Balassaösszeesküvós" hagyományos megnevezés helyett „az erdélyi rendek mozgalmáról és a vajdák pártütéséről" kell beszélnünk. Az erdélyi rendek 1539 — 41. évi mozgalmának és a vajdák pártütésének elemzésében — most és itt — csak a legalapvetőbb problémákra fordítom a figyelmet, a nemzetközi és a hazai események összefüggéseit azonban mindig szem előtt tartom. Csakis így sikerülhet bizonyítani az 1539 —1541. évi erdélyi rendi mozgalom és a nyolc évvel korábbi magyarországi királvtalan országgyűlések rendi tanácskozásainak összefüggését. Azt, hogy 1540-ben, Erdélyben, nem új mozgalom kezdődik, hanem folytatódik az, ami 1532-ben a királyi Magyarországon abbamaradt, valamint azt, hogy az erdélyi események összefüggnek a közép-európai Habsburg-ellenes mozgalmakkal. Csakis az összefüggések több oldalú ábrázolásával lehet az 1539 — 41. évi erdélyi rendi mozgalmat kiemelni abból az elszigeteltségből, amelybe a polgári történetírás helyezte. Az 1539 — 41. évi erdélyi rendi mozgalom okának és céljána^ elemzése közben — a fent említetteken kívül — számos részprobléma tisztázása is szükségessé vált. Közülük itt csupán néhányat említenék meg: Hogyan ítéljük meg a mozgalmat szervező Maylád István erdélyi vajda jellemingadozását a hazai viszonyok ismeretében? Valóban igaz, hogy ő már 1531 — 32-ben a török karjaiba akarta dobni az országot és kortársainál többször és elítélhetőbb módon cserélt gazdát és pártot? A szervezkedés kezdő időpontjáról eltérőek a vélemények. Ezek közül melyik az igazi, melyik a bizonyítható? Lehetett-e a mozgalomnak kapcsolata a török portával már 1540 tavaszán, ahogyan azt a polgári történetírás állítja? Küldhetett-e a szultán ugyanazon időben — 1540 őszén — ellentétes utasítású követséget Fogarasba Mayládhoz és Budára Fráter (Utyeszenics) Györgyhöz ? Miért fogatta el a szultán 1541-ben Török Bálintot és Maylád Istvánt és miért bocsátotta ugyanakkor szabadon Fráter Györgyöt? E részproblémák megoldásának kifejtése azonban nem ennek a tanulmánynak a feladata. Velük csak jelezni kívántam, hogy mindezeknél jóval nehezebb és több gondot okozott az 1539 — 41. évi erdélyi rendi mozgalom okának és céljának felderítése. Nem csupán azért, mert az egykorúak, a közel egykorúak és a későbbi polgári történetírás 43 neves képviselőjének véleményét kellett megvizsgálnom és elemeznem. Nem a mennyiség jelentett problémát, hanem az, hogy az eltérő vélemények feltárásánál kiderült, hogy a,zok nemcsak egymásnak, hanem önmaguknak is ellentmondanak. Az 1539 — 41. évi erdélyi rendi mozgalom helyes értékeléséhez tehát feltétlenül szükség van az ok és a cél — adatokkal megnyugtatóan bizonyítható — meghatározására. Ehhez pedig szükség van az események és cselekedetek ismeretére. Át kell tekintenünk tehát — mégha vázlatosan is — az 1539—41. évi erdélyi események első szakaszát. I. Az 1539—41. évi erdélyi események első szakasza A mohácsi csatát követő években teljesen lehanyatlott a központi hatalom, a két király versengése utat nyitott a feudális anarchiának. A földesurak királyaiktól függetlenül hívtak össze országgyűléseket az 1531. és az 1532. évben. Ebben a helyzetben kezdett elterjedni a feudális urak körében a szövetségkötés, a konföderáció, a liga. Egy-egy vidék vagy környék földesurai tömörültek így, és rendszerint arra kötelezték magukat, hogy egymást kölcsönösen megvédik minden ellenség ellen. Főleg a gazdasági-katonai védekezésen volt a hangsúly, de a szövetségek könynyen válhattak egy-egy politikai mozgalom alapjaivá is.4 ' Erdélyi László: Magyar történelem. Művelődés- és államtörténelem. Bpest, é. п. II. köt. 46. 1.