Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Endrei Walter: Középkori angol textil-importunk gyapjúszövetei 288/II
KÖZÉPKORI ANGOL TEXTIL-IMPORTUNK 289 így megtévesztő: értékben a posztó a textilexport 90%-át adta.6 Emellett figyelemre méltó, hogy az igazi posztó szélessége felénél keskenyebb variánsok kivitele vámmentesen történt, így fenti számokban nem szerepelnek. Csak 1390 tájt szűnt meg ez a kedvezmény, és ettől fogva ez a csoport — „kersies", „dozens" és más elnevezéssel — külön szerepel a vámjegyzékekben.7 Jelentőségük a XVI—XVII. században a „worsted" jellegű szövetekkel együtt és azokkal összefonódva alaposan megnőtt. Ezért nem lesz érdektelen megvizsgálni, milyen portékák húzódnak meg e régen kihalt áruelnevezések mögött; mivel azonban legalább száz különböző fajtáról van szó, korlátozzuk ezt az elemzést a magyar piacon is igazolhatókra. Ennek kapcsán röviden érintjük a posztót is, mert e szónak a középkor óta bekövetkezett jelentésváltozása megtévesztő képzeteket kelthet. Posztón a középkori ember olyan 160 —180 cm széles, 700—900 g/m2 súlyú szövetet értett, amely igen finom, de rövid, vagy közepes hosszúságú gyapjúszálból eleinte fésűs, később kártolt eljárással font8 fonalból készült vászonkötésű szövéssel,9 majd hosszadalmas bolyhozó — kallózó-nyíró — préselő kezeléssel,1 0 lágy, de vastag nemezszerű külsőt nyert. A mai ember, aki alig ismer a durva katonaposztón vagy a könnyű billiárdposztón kívül egyebet, nehezen alkothat fogalmat az igazi posztóról. Elég talán rámutatni, hogy mai nehéz télikabát szöveteink a 700 — 800 g/m2 súlyt érik el, de nagyobb vastagságuk ellenére merevebbek a sűrűbb, merinogyapjúból készült középkori posztóknál. A gyártás igen hosszadalmas volt — Marperger 90 műveletet sorol fel a XVIII. század elején11 — és minden tájegységnek megvolt a maga specialitása. Más kérdés, hogy az angol posztót Közép-Európában — a fő exportkikötő után1 2 — olykor summásan londoninak nevezték el.1 3 Az export vámtételek drasztikus külömbségeket jeleznek pl. a kenti, yorki vagy readingi posztó és a silányabb suffolki, norfolki és essexi posztó között; a magyar importvectigalok már csak „ioféle Angliai" és „alábbvaló Angliai" között disztingválnak.1 4 Említést érdemel azonban, hogy — kivált a XVII—XVIII. században — a fájlondis távolról sem tartozik az előbbi csoportba: az 1714-es erdélyi vámjegyzék pl. így kommentál: „alábbvaló Angliai posztó mely közönségesen Fajlondisnak hivattik", és 20%-kal alacsonyabb vámot fizet. Az 1666-os és 1697-es magyar Vectigal ismer egy még olcsóbb „lindis" változatot is. Szerepel itt még egy fajtanévvel jelölt posztó, amelynek angol eredete valószínű: a norder posztó. Ennek egy rőfre eső vámja a fajlondissal azonos és német Norder Tuch megfelelője is az északi posztóvidéken termelt, 1523 óta angol forrásokból jól ismert Northern (whites vagyis nyers, továbbá dozens stb.) posztóra utal. Norwich városa volt termelésük középpontja. A posztók szélessége — csakúgy mint a többi szöveté — tájegységenként és az idő múlásával változott. A kormányzat egységesítő törekvése itt érvényesült ugyan legkorábban1 5 és legkövetkezetesebben, de divergenciák még a XVII. században is okoztak vitákat.16 A végek hosszúsága viszont mindmáig a gyártási technológia eredőjeként kényszerűen ingadozik. Függ ugyanis a nyersanyagtól, a fonal sodratától, a felvetett lánc hosszától és a szövőszéken, majd a kikészítésben való magatartásától, legfőképpen s A fekete halál éveiben az export 711, ill. 3182 végre csökkent, ami azt is mutatja, hogy a „worsted" fajta a járvány által kevésbé sújtott vidéken (pl. Norfolk) készült. Az 1356-60. évek átlaga 9390, ill. 25 379 véget ad, a posztó aránya tehát még mindig gyengébb az eredetinél. H. L. Gray: The Production and Exportation of English Woollens in the 14th Century. The English Historical Review, 39, 17-18. (1924.) 7 Az 1391. évi parlamenti határozatból: „ . .. toutz ceux qui vorront passer aucuns Draps, soient ils Kerseys ou autres, payent ent la Custume". Uo. 27. 1. 8 A kártolás a kusza szálasanyagnak tűs lapok közötti párhuzamosítását, bontását célozza: a fésülést ezt követően a rövidebb szálak eltávolítása érdekében végzik. A középkori posztó tehát — a közhiedelemmel ellentétben — fésűs szövet. Egy 1360-beli Troyes-i céhstatutum világosan leszögezi: „ ... on ne ouvre ne use de cardes ou Mestier de ladite Draperie." J. В. Weckerlin: Le drap „Esearlate" au Moyen Age (Lyon. 1905. 26 — 27. 1.). A kártolt fonalból készült „petite draperie" termékeiről a XV. században hallunk először; megkülönböztetésül kártolószerszámot feltüntető ólompecséttel kellett őket jelölni. F. Favresse: Etudes sur les métiers bruxellois. Bruxelles 1961 19. 1. 9 Ha a szövet hosszában elhelyezkedő láncfonalak és a széltében bevetett vetülék helyzetét minden egyes keresztezésnél megváltoztatjuk, a lenvászonról elnevezett, sakktáblaszerű kötés képét nyerjük; a gyapjúiparban az átlós sávokat mutató sávolykötés elterjedtebb. "Mind a fonás és szövés, mind pedig a bonyolultabb és sokrétűbb kikészítés korabeli technikáját ismerteti nemrég megjelent könyvem (Textilmanufaktúrák a XVIII. századi Magyarországon. 3pest.: Akadémiai Kiadó. 1969). 11 P. P. Marperger: Beschreibung des Tuchmacher Handwerckes (Dresden — Leipzig, 1720 körül). " London a XIV. század végén lesz a posztóexport fő kikötője, amikoris akiszállitott végek számának 33%-át hajózzák itt be. Gray: i. m. 33 — 35. 1. TM Felmerült bennem az a gondolat, nem játszhatott-e közre a fájlondis kifejezés mellett gyakori „fájlongie" változat kialakulásában az angol jegyzékekben is sztereotip „fyne long cloth" epitheton. Pl. I. Jakab CXIII100 vámrendeletében (1620). 11 Ld. Wilhelmsen: English Textile Nomenclature. Bergen. 1943. 42. 1. 15 Az Assize of Measures már 1197-ben előírja, hogy a két szegély között a nyers posztó 2 yard széles legyen; akallózástól függően azonban 25 — 40%-ot veszített méreteiből. Postán—Rich: Cambridge Economic History, II. köt. 369. 1. . " Elég tán arra utalni, hogy a yard inch-hossza 1439 előtt 40,1553-ig 37,1600-ig 45, ma 36. 5 Századok 1970/2.