Századok – 1970

KRÓNIKA - Rácz János kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 218/I

222 KRÓNIKA Rácz János válaszában először a téma kutatásának nehézségeit vázolta: szólt az anyag szétszórt voltáról, s hogy 1956-ban sok erre vonatkozó dokumentum elpusztult. Az ÜB-k szerepének megítélésében igyekezett a szélsőséges álláspontoktól elhatárolni magát: attól, amelyik a népi szervek szerepét csak átmenetinek tekinti, s attól, amelyik egy „alulról kiinduló ellenzéki proletár-demokratikus mozgalmat kreál" belőlük. Igaza van Zsilák Andrásnak, amikor a szubjektív tényezők szerepének eltúlzását veszélyesnek tartja, de hiba lenne e szubjektív hibákkal nem foglalkozni. „Mi a személyi kultusz, a túlcentralizált és utasításos gazdaságpolitikai vezetést nem tartjuk szükségszerűnek, ezt a marxizmus-leninizmustól idegen torzulásként fogjuk fel." A KÜB tagjai a koalíciós összefogáshoz való alkalmazkodásban hajlamosak voltak az öntevékeny népmozgalmakban rejlő lehetőségek nem teljes számbavételére. — Mindkét opponens érinti az ÜB-rendszer kiépülését tárgyaló részt. Teljesen egyetért az^al, hogy 1944-ben nem elsősorban a tőke feletti ellenőrzés céljából alakultak az üzemi szervezetek, hanem az antifasiszta célkitűzések szellemében. Amennyiben a fogalmazásából úgy látszanék, hogy ezt elmarasztalóan említi, úgy korrigálnia kell azt. Más kérdés azonban, hogy miért maradt ki a munkásellenőrzés kérdése a szegedi programból. Zsilák András említ olvan dokumentumokat, melyeket eddig nem ismert, s melyek azt mutatják, hogy a KÜB gondolt a munkásellenőrzésre. Ezután viszont még jogosabb a kérdés: miért maradt mégis ki a felszabadulás utáni programból ? Ha nem is állíthatja, hogy megoldotta a problémát, úgy gondolja, -mégis áll az, hogy a szovjet tapasztalatok nem késztették a párt vezetőit az ellenőrzés jelentőségének méltatására, a program megfogalmazásakor a valóságosnál sötétebben ítélték meg a nagyrészt szervezetlen tömegek politikai színvonalát és tudatosságát. Megemlítené még azt a „sejtést" is, hogy az itthoni pártvezetők jobban ismerték a hazai helyzetet, mint a Moszkvából hazajöttek. Emellett a párt vezetői a felülről vívott harcnak kissé talán tiilzott jelentőséget tulajdonítottak. A nemzetközi helyzetre természetesen nagy figyelmet kellett fordítani, de a munkásellenőrzés programba vétele nem akadályozta volna a burzsoázia közreműködését az újjáépítésben, hiszen olyan helyzetbe került a felszabadulás után, hogy „ha nem akarta magát kirekeszteni a hatalomért folytatott harcból, részt kellett vennie a KMP által elkészített program alapján létrejött MNFF-ben, Ideiglenes Kormányban, stb.".Ezaz „engedmény" tehát semmiképpen sem nevezhető szükségesnek. Ugyanakkor kihatott arra, hogy a munkások nem voltak tisztában: a párt milyen politikát folytat a magántulajdonnal szemben. Hogy mindez nagyobb hiba forrásává nem vált, annak oka az volt, mint opponensei hangoztatták, hogy a párt „frissen kritika tárgyává tette a munkásellenőrzós bevezetésének lehetőségéről vallott nézeteit". A szovjet tapasztalatokra vonatkozó differenciáltabb értékelés igényét jogosnak tartja, s elfogadja Ságvári Ágnes bírálatát a németországi munkástanácsok kérdésében, s elismeri, hogy a Tanácsköztársaság tapasztalatait kimerítőbben lehetett volna tárgyalni. Az ÜB határozott tőkeellenessége ill. radikalizmusa kérdésében elismeri érvelése hiányosságát, s igaza van Zsilák Andrásnak, hogy ez a radikalizmus nem abszolút értelemben mondott ellent a párt politikájának. Fő kérdésekben — pl. újjáépítés — nézetazonosságot tapasztalhatunk. Fenntartja azonban véleményét : a pártnak a reakciós erőkkel folytatott harcában jó kiindulópontot képezett ez a radikalizmus. Ebből viszont nem tud arra a következtetésre jutni, mint opponense, ki szerint ebből már az következik, hogy ha nem lettek volna e túlkapások, úgy erre ösztönözni kellett volna. Egyébként is igyekezett mindig különbséget tenni a „radikalizmus" és a „túlkapások" között. Amikor kiemelte az ÜB-k radikalizmusának pozitívumait, nem volt szándékában igazolni túlkapásait. A munkásegység és az üzemi egység problematikájával kapcsolatban tett észrevételek jogosak Ságvári Ágnes részéről, mentségére talán az szolgáljon, hogy az erre vonatkozó anyagok nagy része 1956-ban megsemmisült. A két munkáspárt üzemen belüli harcának bemutatása is bizonyára több kívánnivalót hagy maga után, noha erre igyekezett nagy gondot fordítani. A mások és az általa idézett dokumentumok is mutatják, hogy a leglényegesebb kérdésekben megvalósult a munkásegység az ÜB-n belül, az ÜB-ket a KMP tagjai ós a baloldali szociáldemokraták vezették nagyobbrészt. Végül, ami Zsilák Andrásnak a népi demokratikus korszak kutatására tett általános megjegyzését illeti, elismeri, hogy vonatkozhat ez dolgozatára is, noha mind az objektív, mind a szubjektív tényezők feltárására — ha ez nem is sikerült esetleg — végig törekedett. A munkásellenőrzés kérdésében: „az ÜB-k indulásánál mutatkozó hiányosságokban a szubjektív okoknak sokkal kisebb szerepük volt, mint az ÜB-k megszűnésénél." Befejezésül köszönetet mondott az opponenseknek értékes észrevételeikért, valamint aspiránsvezetőjének és munkahelyének, a munkájához nyújtott segítségért. A bíráló bizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Rácz Jánosnak a kandidátusi címet ítélje oda. OkUz Ferenc