Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Enzo Santarelli: Storia del movimento e régime fascista (Ism. Ránki György) 203/I

208 TÖRTÉNETI IRODALOM jellegénél fogva az atlasz mindkét kötetében gyakran előfordul, leghasznosabban talán az I. köt. 242. oldalán, az 1580-as Európa térkópén, és a II. köt. 164. oldalán a két világháború közötti szövetségi rendszerek bemutatásánál. Hasonlóan, körökkel oldja meg az atlasz a két világháború közötti területviták ábrázolását, úgy, hogy a szembenálló országok határán keresztül kört rajzol, hozzávetőlegesen a vitatott terület helyénél, s abba a vitás rész vagy részek nevét beírja, anélkül, hogy azok kiterjedését berajzolná (II. köt. 162, oldal). A módszerbeli újítások ismertetésekor meg kell még emlékeznünk az I. köt. 16. oldalának egyedülálló térképéről, mely hegy és vízrajzi, s a Perzsa öböl — Földközi tengpr közti területet mutatja be, s benne a legrégibb városokat. A térkép túl nagy érdeklődésre nem tarthatna számot, ha egy szellemes módszerrel nem maradna hű címéhez (Koratörténeti kultúrközpontok, a „termékeny félholdon"), ugyanis ezt a félholdat egyszerűen néhány árnyalattal, és valóban mértani értelemben vett félholdszerűséggel világosabbra nyomták környezeténél, így váltva az egyébként száraz térképet képzeletmegragadóvá. Sajátos módszerrel, a térkép és a grafikon keverésével, ezáltal, ami az- elérendő célt illeti sikeresen, de némileg a térképszerűség rovására mutatják be az egyiptomi Újbirodalom és a III. napóleoni francia császárság külkapcsolatait az I. köt. 24. és II. köt. 70. oldalán. A módszerbeli újításokat, megismerve az általános kép megszerzése szempontjából célszerűnek tartjuk az atlasz leglényegesebb tartalmi újdonságainak rövid, időrendi áttekintését is. Az I. köt. első, régészeti jellegű térképei közül legérdekesebbnek a 18. oldali, a közéj)-európai borostyánkő-kereskedés térképét tartjuk, igaz, nem kevésbé érdekes ugyanennek az oldalnak egy másik térképe sem, ahol azonban az érdekesség korántsem jelent értékességet is, mivel e térkép témájában nem egységes, mert kultúrterületeket, illetve kultúrák elterjedését, etnikai viszonyokat és államterületeket mutat be, nem egymás fölött, mint ez dicséretes volna, hanem egymás mellett, amint ezt annak az időnek, az egyes területekről szóló különböző fokú ismeretek megengedik. Ez az eljárás, amennyiben új, nem tartozik a legszerencsésebb újítások közé. Hasonló hibát követ el a 20. oldal felső térképe, míg az alsó, mely a Fekete-tenger környéki szkíta kurgánokat ábrázolja, helyük mai nevével, egészen szokatlan, s hogy itt helyt kapott, csak helyeselni tudjuk. A 26. és 28. oldal fölső térképein Mezopotámia északi és déli részét láthatjuk mai határállapotukban, az ott folyó vagy lefolyt ásatásokkal az azt végző nemzetek szerint különböző színekkel. Jelentősége ellenére igen ritkán előforduló térkép a Parthus birodalom terjeszkedése, közlésének értékét csak emeli részletessége (I. köt. 68. oldal). Hasonlóan újszerű a Duna—Rajna közti terület római erődrendszeréről szóló egészen részletes rajz. A 150. oldalnak a keresztes-hadjáratokról szóló térképe, bár témájánál fogva a legrégibb történelmi atlaszokban is szerepelt, itt egészen újszerűen jelentkezik részben azáltal, hogy az egyes keresztes vezérek hadjáratainak részletesebb bemutatása helyett a súlyt a hadjáratok kiinduló területeinek kiemelésére helyezte, ezáltal, amennyire térképen lehetséges, sejtetve azok társadalmi hátterét, részben pedig a levantein kívül más kereszteshadjáratok bemutatása által, ezeken túlmenően pedig, hogy az említett kiinduló területeket (színes körökkel) jobban kiemelhesse, országhatárokat nem közöl, viszont a vallásterületek színezésével ügyesen szemlélteti a szemben álló, vallásilag megosztott felek területeinek össznagyságát is. Egészen speciális a 170. oldal északkelet Közép-Európa városjogfajtáit ábrázoló térképe, mint ahogy nem nélkülözi témájában az újszerűséget a 172. oldal III. Ince pápa világuralmi politikáját, illetve helyzetét bemutató térképe sem. A 248. oldal, a XVI. századi Balti-tengeri hatalmi harcokkal foglalkozó térképének érdekessége, hogy bemutat néhány, ebben a körzetben történt olyan átmeneti orosz területfoglalást, melynek bemutatását a történelmi atlaszok általában mellőzni szokták. Szintén orosz vonatkozású a II. köt. 34. oldalának térképe is, melynek érdekessége Napóleon oroszországi hadjáratának a szokásosan ábrázolt fővonalán kívüli északi és déli mellékbetöréseinek bemutatása. Még nem találkoztunk annak a németek által 1916-ban látszatfüggetlenné tett Lengyelországnak térképi ábrázolásával, mely itt a dtv atlaszban a II. köt. 154. oldalán látható. Érdekesek a II. köt. 136. oldalán a Népszövetség és a 138-on az európai államformák világháborúk közti változásainak térképei. Újszerű az amerikai elnökválasztások négy térképe a II. köt. 144. és 186. oldalán, s ugyancsak az, a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatainak két 1929-es és 1932-es térképe, a 188. oldalon. Az atlasz viszonylag kisszámú hibájának kisebb része szerkesztési hiba, ilyen, hogy az első kötet 110. és 122. valamint a köztük levő oldalak térképei közt többszörös időrendi ellentmondás van, különös ugyanis, hogy míg a 110. oldalon a szlávok széttelepülése térképét, melyen már a honfoglaló magyarok is megjelennek, a következő oldalon a Római Birodalom kettészakadásának térképe követi, azt a fölnövekvő Frank Birodalomé, hogy ismét lássuk mai hazájukba költözni a magyarokat, de csak azért, hogy azután egy oldallal később, századokat visszaugorva tanúi legyünk a nagy népvándorlás eseményei-