Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Egy új nyugat-német történelmi atlasz (Ism. Bereznay András) 200/I

200 TÖRTÉNETI IRODALOM kezményeinek felszámolásáról, de a Zinovjev és Kamenyev elleni perről nem tudtak a szerkesztők anyagot közölni. A harmadik rész (A szocialista rendszer megszilárdítása. A Szovjetunió védelmi erejének növelése) az 1938-tól 1941 júniusáig terjedő korszakot mutatja be. Nagyon jól sikerült itt mind a gazdasági fejlődés illusztrálása, mind a védelemre való felkészülés bemutatása. Igen jó a korszak külpolitikai anyaga, a legfontosabb kérdésekre mindig van szemelvény. Kár, hogy itt (és a következő részben) a szerkesztők már nem tudták felhasználni a Nemzetközi szerződések gyűjteménye c. magyar kiadványt. A legterjedelmesebb és legsokoldalúbb a kötet negyedik része, amely a Nagy Honvédő Háború korszakát foglalja magában. Az első fejezet a külpolitikát mutatja be, Churchill első üzeneteitől a japán fegyverletételig. A második világháború számos igen fontos kérdése forrásszerű megvilágítást kap. Ugyancsak gazdag és sokféle anyagot nyújt a kötet a németek elleni harcról, a reguláris hadsereg és a partizánok tevékenységéről egyaránt, a németek népgyilkos szándékairól és a polgári lakosság szenvedéseiről. A harmadik fejezet a hátország erőfeszítéseit mutatja be. Az utolsó rész az egész korszakra vonatkozólag illusztrálja a kultúra fejlődését. Jól sikerült az iskolaügy és az iskolánkívüli népművelés fő problémáinak a bemutatása, de a tudományos fejlődésnél a magyar—szovjet kapcsolatokat bemutató, eléggé egyedi szemelvények helyett vagy legalább is mellett pl. a történész olvasó határozottan szeretne valamit látni a történettudomány korabeli fejlődéséről. Nincs itt a helye annak, hogy részletekbe menően ismertessük a kötet szemelvényeit. Biztos, hogy a szerkesztők a lehetőség határain belül igen jó munkát végeztek a válogatással abból az anyagból, amely gondos ós sokoldalú kutató munkájuk révén rendelkezésre állt és egyáltalában állhatott. Ahol egy-egy kérdésre már van szovjet dokumentumkiadvány, ott természetesen lehetett többféle szemelvényt közölni. De ahol ilyen nincs (és ez az esetek túlnyomó többsége), sokszor kénytelenek voltak a szerkesztők olyan dokumentumokat közreadni (határozatok, törvények), amelyek inkább csak a szándékokat illusztrálják, nem a tényleges megvalósulást. Es éppen szovjet forráskiadványok hiánya miatt a közölt anyag nagyobb része (kivéve a több lehetőséggel rendelkező második világháborús részt) országos jellegű, nem hozza egy város, egy kolhoz, egy közigazgatási egység stb. anyagát, tehát inkább madártávlatból mutatja csak be a fejlődést, nem életközelségből. Ez azonban olyan — még csak nem is kritikai — megjegyzés, amely eleve számol azzal, hogy az óhaj az adott pillanatban a szerkesztők számára megvalósíthatatlan volt. A nevek átírásánál előfordulnak kisebb hibák, elírások, így az uruguayi külügyminiszter neve helyesen Saraleguí (14. 1.), vagy a másik két uruguayi szereplőé Begueras és Ramirez (64. 1.). A kínai nevek cirillről való átírására vonatkozó szabály szerint a 18. lapon szereplő kínai név helyesen Ku Vej-csün. A japán neveknél vagy a japánok által használt angolos átírást kellett volna alkalmazni (s akkor pl. Hayashi 129. 1.), vagy pedig magyar fonetikus átírást (s ebben az esetben pl. Sigemicu a helyes, 359. 1.). Nem lett volna szabad meghagyni az „éberdini egyetem" alakot „aberdeeni egyetem" helyett, s a szereplő tudós neve helyesen MacLeod. Ugyancsak átírási kérdés: Bljuher helyett manapság inkább Blüchernek írják át a kiváló szovjet hadvezér nevét (128. 1.), Rokossowski a helyes Rokosowski helyett (387. skk. 1.). A fordítás általában jó, de a „szabadjon" alakot mindenképpen el kellett volna kerülni (425 — 426. 1.). Ezek az apróságok azonban nem érdekesek. A munkát nagyon ajánlhatjuk mindazoknak, akiket behatóbban érdekel a Szovjetunió története, mert igen sok hasznos anyagot találnak benne. Remélhetőleg a szerkesztő kollektíva az eddigiekhez hasonlóan nem riad vissza a nehézségektől, s hamarosan az 1945 utáni korszakot bemutató új kötettel jelentkezik. NIEDERHAUSER EMIL SZ. A. TOKARJEV: VALLÁS ÉS TÖRTÉNELEM (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1966. 546 I.) A vallásnak, mint arra már Marx rámutatott, nincs önálló története. Amit mi vallástörténetnek nevezünk, az valójában nem egyéb, mint az emberiség történetének visszatükröződése egy speciális társadalmi tudatforma, a vallás torzító szemüvegén keresztül. A vallás fejlődését tehát csak az emberiség általános történetével összefüggés-