Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tilkovszky Lóránt: Revízió ós nemzetiségpolitika Magyarországon 1938 - 1941 (Ism. Balogh Sándor) 193/I

193 TÖRTÉNETI IRODALOM hivatalos látogatást tett az ott újonnan épített zsinagógában. Leegyszerűsítés tehát, amikor a szerző csak benyomásnak minősíti a Hollandiában uralkodott vallásszabadságot (228. 1.). Valójában a kálvinista államegyház mellett tűrt katolikus és zsidó vallásgyakorlatot meghatározható rétegek és irányok fogcsikorgatva látták, mások viszont a vallásszabadság és türelem szellemében viszonyultak hozzájuk. Nem véletlen, hogy a kálvinizmus üldözött szárnya az utóbbi felfogáshoz állt közel. Végül nem olvashattunk a hollandiai zsidók etnikai tagozódásáról. Amsterdam műveltebb és gazdagabb zsidói menekült portugál és spanyol elemek voltak, akiknek számát 1626-ban 800-ra, 1655-ben 1200-ra teszik. De Hollandia befogadott német és lengyel zsidókat is, akik a keleti tartományokban és Amsterdamban mint kevésbé művelt és szegényebb réteg települtek meg. A haladó zsidó gondolkodók üldözésének (298. 1.) felekezetükön belüli hátterét mindez jobban megmagyarázta volna. Ugyanakkor a holland állam nem tett köztük különbséget, 1657-ben mindnyájuk holland honosságát elismerték (bár teljes polgárjog nélkül). Ez már a munkában megfelelő súllyal tárgyalt Johan de Witt vezető tisztsége idejére esett, akit egyéb okokból is gyakran bíráltak az ortodox kálvinista prédikátorok. (Vö. C. JR. Boxer : i. m. 114-115., 129-130. 1.) A jeles munka a holland festészet, irodalom, könyvkiadás, tudomány részletes bemutatásával zárul. Ezek a részek kitűnnek mind a gazdag anyagismeretben, mind a társadalmi alapok, ideológiai összefüggések szövevényeinek meggyőző felfejtésóben. Az utószó szépen foglalja össze a könyv eredményeit és a németalföldi aranykor problematikáját. Alapos értékelés, a különféle nyelveken hozzáférhető művek arányos közlése, áttekintést nyújtó tagolás jellemzi a további elmélyülést biztosító bibliográfiát. Itt hiányolhatjuk a szerző főtómájával összecsengő, felfogásában azonban eltérő (a városköztársasági intézményekben a visszakanyarodást hangsúlyozó)M. A. Despretz tanulmány (De Gentse Calvinistische Republiek 1577 — 1579, Handel. Maatsch. voor Gesch. en Oudheidkunde te Gent, XVII, 1963, 119 — 229. 1.) megadását. Több jogtörténeti irodalmat is kívánhat az olvasó. Éppen annak a munkának bibliográfiájában, amely Erasmus északi humanizmusát hangsúlyozza (36. 1.), szívesen olvastuk volna a megfelelő munka ajánlását: Margaret Mann Phillips: Erasmus and the Northern Renaissance. London. 1949. A munka pazar kiállítása a jó szerkesztői munkát dicséri. Ennek körében azonban elkerülhető lett volna néhány elírás ós sajtóhiba is. A Burgundiái Kör (20. 1.) helyesebb lett volna mint Burgundi kerület (a Burgundischer Kreis megfelelője!). A Jacob von Maerlant névben (30.1.) van olvasandó. Hortogenbosch (34.1.) valójában Hertogenbosch. Stuart Mária angliai trónrakerülése (60. I.) helyére Tudor Máriának kellett volna kerülnie. Termende (90. 1.) helyesen Termonde. A bibliográfiában van Weveke (321. 1.) bizonyára van Werveke. Wittman Tibor könyve mindent összevéve a magyar történetírás értékes nyeresége, de számottevő hozzájárulás a németalföldi történet világtörténeti feldolgozásához is. Szeretnénk hinni, hogy a kitűnő szerző ismételten visszatér a fontos témához. A már lezajlott németalföldi és a közelgő holland jubileum irodalma, a spanyol történetnek a szerző által mind intenzívebb művelése egyaránt indokolttá tehetik, hogy a most ismertetett könyv második kiadását is elkészítse, amihez talán e recenzió igénytelen megjegyzései is indítást adhatnak. SZÉKELY GYÖKGY TILKOVSZKY LÓRÁNT: REVÍZIÓ ÉS NEMZETISÉGPOLITIKA MAGYARORSZÁGON 1938—1941 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1967. 349 1.) Tilkovszky Lóránt „Revízió és nemzetisógpolitika Magyarországon" című könyve az utóbbi évek magyar történeti irodalmi termésének nemcsak érdekes darabja, hanem egyben komoly figyelmet érdemlő, nem kevés tanulsággal szolgáló teljesítménye is. Érdeklődést keltő már a témaválasztás is. Hiszen a szerző olvan problémák megvilágítását tűzte ki célul, amelyek kidolgozására itthon, de főleg külföldön már eddig sem kevesen vállalkoztak. Az esetek többségében azonban, sajnos anélkül, hogy igazán tudományos igénnyel közelítették volna meg. A hazai és külföldi polgári történetírás, valamint a történeti publicisztika Közép-Európa — egyébként valóban rendkívül bonyolult — nemzetiségi problémáinak tárgyalásánál az utóbbi évtizedekben már teljességgel képtelen volt megszabadulni a különböző 13 Századok 1970/1