Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I

TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 11 a bizalmi emberrel beszélni, akit ők alkalmasnak tartanak, csak azt kérjük, hogy az illetőt megfelelő módon küldjék hozzánk."2

0 Tisza tehát, aki korábban a nemzetiségi alapon szervezett pártok, politikai szervezetek felszámolását követelte, 1912 decemberében bizonyos feltételek mellett tárgyalóasztalhoz várta már a román nemzetiségi párt központi küldötteit. A közismerten makacs, kialakított elképzeléseihez mereven ragaszkodó Tisza, főképpen külpolitikai okok, a Monarchia eddigi Balkán-politikájának kudarca s Románia szövetségének szorosabbá tétele érdekében, korábbi álláspontjának megváltoztatására kényszerült. Berchtold ismételt kérésére belátta: hogyha Ausztria-Magyarország ragaszkodni kíván balkáni befolyásához, nem nyithat frontot valamennyi délkelet-európai állammal szemben. Márpedig Tisza egyetlen külpolitikai célkitűzését a Monarchia balkáni pozícióinak megőrzése képezte s ennek útját ezidőtájt már elsősorban Szerbia hatalma liövekedésének meggátlásában látta. Ebben az első Balkánháború kitörése utáni helyzetben a Monarchia további külpolitikai elszigetelődéséért nem vállalta egyedül a felelősség terhét. A nemzetiségi pártokra vonatkozó korábbi felfogásának megváltoztatásához hozzájárult Constantinescu arra vonatkozó ígérete is, hogy csakis a fennálló jogállapotok, vagyis a dualista rendszer változatlan fenntartása képezheti a román nemzetiségi párt békiilési tárgyalásainak alapját. Tisza nem hajlott elődei, a kiegyezési korszak első időszakának „divide et impera" jellegű politikájának felújítására. Elvetette az idős Andrássy és apja kompromisszumokat kereső s az adott kérdések változatos megoldásának formáit tartalmazó hagyományait. 1912 december elején azonban a délszláv mozgalmakkal szembeni védekezés gyanánt politikájának összhangzásába belevegyült a disszonancia: erős kétségek között bár, mégis késznek mutatkozott az egyezkedésre. Berchtold 1912. december 7-én megköszönte Lukácsnak, hogy a román kérdésre vonatkozó kérését pártfogólag fogadta és méltányolta a hozzá fűződő külpolitikai érdekeket. „Nagyon kérlek — írta a továbbiakban - , légy kegyes e fonalat mielőbb kézbe venni, már azokra a jó dispozíciókra való tekintettel is, amelyek a román királyságban levő faktornál fennforogni látszanak, amire magából a Bratianu-féle kezdeményezésből, valamint abból a magatartásból is következtetni lehet, amelyet nevezett lapjában a Monarchia iránt ezidőszerint tanúsít."2

1 Sem a Staatsarchivban, sem Tisza visszamaradt gazdag iratanyagában, sem Balogh Jenő hagyatékában nem találtunk adatot arra: miért adta fel a kormány a későbbiek során az 1912. december 4-én még szükségesnek vélt feltételeket a román nemzeti párttal kezdődő tárgyalásaihoz? Miért nem várta meg formálisan Mihaljiék tárgyalási felajánlkozását? Tény azonban, hogy Tisza 1912. december 18-án értesítette a román nemzetiségi párt elnökét, Mihaljit: tárgyalásokat kíván folytatni vele.2

2

E lépésnek egyébként — miután már idézett 1912. december 6-i, Berchtoldhoz írott privátlevelében közvetlenül vállalta a román nemzeti párttal a tárgyalások vezetését, — alárendelt jelentősége marad. Valószínű azonban, hogy Berchtold kívánságára ugyanazon kül- és belpolitikai okok miatt kereste fel Mihaljit, amelyek emlí-20

Uo. 21

Uo. 22

Képviselőházi Napló (a továbbiakban: K. N.) 1914. máre. 20.