Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Wittman Tibor: Németalföld aranykora (Ism. Székely György) 188/I

188 TÖRTÉNETI IRODALOM lámzásának önmagukban való bemutatása véleményünk szerint csupán a forrástípus értékeléséhez ad tanulságos szempontokat; a népesség és a gabona- meg bortermés fluktuációjának kérdéseit — ezek a tanulmányban eléggé keverednek egymással — szélesebbkörű forrásbázis alapján lehet csak előbbrevinni. A kötet dokumentációs anyaga ugyanakkor egyes helyeken szűkíthető lett volna, így pl. ott, ahol ugyanazon tárgyról az értékelő és az adattári részen kívül még egy közbeeső, községek szerinti tájékoztatót is olvashatunk (43 — 63. 1.). Egy-két részletkérdésben óvatosabb szövegezést láttunk volna helyénvalónak: a telekbirtok aprózódásában megmutatkozó „hanyatlás" még akkor sem „teljesen független ... a népesség számától", ha valahol a telkiállomány csökkenésével párhuzamosan pusztatelkek és telekrészek figyelhetők meg (350.1.). Arról az urbáriumban számontartott gazdáról, aki valamelyik évben a jegyzék szerint nem fizetett gabonadézsmát, éppoly kevéssé lehet megszorítás nélkül azt állítani, hogy „nem vette igénybe a telekrészéhez járó szántóföldet" (353. 1.), mint ahogyan az urbáriumból hiányzó dézsmafizetőket sem helyes „nem úrbéresek"-nek tekinteni (484. 1.) vagy eleve bizonyítottnak venni, hogy a kereszténypénzt fizetők számának viszonylagos megnövekedése „világosan mutatja . . . a szántógazdálkodás . . . tudatos visszafejlesztését" (447. 1.). Az osztódás során kialakult fél-, negyed- stb. jobbágytelkek nem kapcsolandók okvetlenül a paraszti familia-közösség fogalomkörébe, hiszen még az egyszerűség kedvéért közösen, egésztelken összeírt 2, 3 jobbágycsalád is gazdálkodhatott-birtokolhatott egymástól egészen függetlenül, akár századokkal korábban elkülönült telekrészeken is (488. 1.). „A falu gazdagparasztjainak dolgozó és munkájuk fejében némi földdel ellátott béresek" (70. 1.) XVI—XVII. századi létezésére seholsem találunk bizonyító adatokat. A szerzői munkaközösség nagyarányú vállalkozásának maradandó eredményeit a megjelenésre váró következő kötet fogja csak teljessé tenni. MAKSAY FBKENC WITTMAN TIBOR: NÉMETALFÖLD ARANYKORA Európa nagy korszakai. Németalföldi forradalom (Budapest, Gondolat Kiadó. 1965. 346 1.) A németalföldi szabadságharc és forradalom 400. évfordulójának előestéjén kiadott könyv Wittman Tibor monografikus kutatásainak és elmélyült művelődéstörténeti ismereteinek szerencsés ötvöződése. A németalföldi polgári forradalom társadalomtörténeti előzményeinek, politikai fordulatainak, nemzetközi környezetének beható kutatása sok új adattal, újszerű összefüggések felfedésével, a kiterjedt polgári történetírás lelkiismeretes bírálatával már ezelőtt a munka előtt és azóta is gyarapította Wittman professzor tudományos tekintélyét itthon ós külföldön egyaránt. Ezekből a részletes vizsgálódásokból adódtak „Németalföld aranykorá"-nak gazdaságtörténeti, politikai folyamatokat elemző és historiográfiai részei, amelyek egynémelyike egészen új megvilágításba helyezte a németalföldi történelem sorsdöntő fordulatait, osztályerőit és vezető személyiségeit. Ezek a részek váltakoznak a művelődéstörténet szólesen felfogott szakaszaival, amelyek egészséges kritikával hasznosítják a művészet-, irodalom- és filozófiatörténet terjedelmes, szétágazó és ellentmondásos irodalmának eredményeit. A munka fő erénye éppen ebben a szerencsés párosulásban jelölhető meg. A szerző kellő ökonómiával bánt a maga legkedvesebb kutatási területeivel, és eredményeinek tömör vázlatát nyújtotta, élénk ós fordulatos stílusban. Ugyanakkor nem tért ki a művelődéstörténet oly bonyolult kérdésköreinek sokszor aprólékos helyreállítása elől, mindenkor a társadalom és művelődés, politika és gondolkodás belső összefüggéseinek felfejtésére törekedve. Joggal láthatta ebben az összekapcsolásban a történész feladatát és így érhetett el eredményeket abban, hogy a mégoly színes és lebilincselő kultúrtörténeten belül is a realitásokat, a mozgatóerőket, a társadalmi korlátokat tudta megmutatni. így tette vonzóvá a németalföldi nép aranykorának társadalmát, törekvéseit a hullámok emelkedésének, zuhanásának gyors váltakozásai hiteles rajzával. A munka tehát általában sikerrel oldotta meg a történettudomány különféle ágazatainak áttekintését, eszközeik együttes alkalmazását, eredményeik szembesítését. Ez jobbára nem vált a munka közérthetőségének kárára, nem vezetett a szerkezet fölösleges bonyodalmaihoz. A könyvet gazdag tagoltság és jó áttekinthetőség jellemzi. A könyv erényei között sorolhatjuk fel a polgári történetírással a tények tükrében való indokolt, nem túlméretezett vitát, ami egyúttal megismertet a Németalfölddel fog-