Századok – 1970

KRÓNIKA - A szlovák kérdés és Közép-Európa az újkori történelemben. Nemzetközi konferencia Pozsonyban 1970. február 16-18. (Arató Endre) 1290/V-VI

1290 KRÓNIKA A terem közepén nagy tablókon láthatjuk Magyarország ós a Szovjetunió fejlődését bemutató képeket, valamint a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő vezetőinek fényképeit. Külön emelvényeken helyezték el a Lenint ábrázoló, a világ különböző tájain kiadott bélyegeket és Lenin műveinek magyar ós külföldi kiadásait. A kiállítás megrendezésével kapcsolatban kót észrevételünk van: a Tanácsköztársaság és Lenin kapcsolatát dokumentáló anyagokat jobban kellett volna csoportosítani, jelen formájában kissé szótszórt az anyag. A másik észrevétel, hogy a Lenin műveinek külföldi kiadásait reprezentáló anyag elég szegényes. Inkább csak egy-egy könyvet kellett volna kiállítani, de sokkal több országból. A kisebb hibáktól eltekintve azonban elmondhatjuk, hogy ez a kiállítás is méltó megemlékezés volt Lenin születése századik évfordulójáról. Pál Lajos A SZLOVÁK KÉRDÉS ÉS KÖZÉP-EURÓPA AZ ŰJKORI TÖRTÉNELEMBEN Nemzetközi konferencia Pozsonyban (1970. február 11 — 18.) A pozsonyi Komensky Egyetem Filozófiai Karának történeti tanszékei az Egyetem félévszázados alapításának, valamint Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából a jelzett témakörből, nemzetközi részvétellel tudományos konferenciát rendeztek. A figyelem középpontjában a szlovákok államjogi törekvései állottak 1848-tól a cseh-szlovák föderáció 1968. évi megvalósításáig. A bevezetőben M. Oosiorovsky profeszszor, akadémikus hangsúlyozta is, hogy az ünnepi alkalmakon kívül a konferencia célja a föderációig megtett történeti út felvázolása. A fő előadások, főként kronológiailag, négy részre tagolták a tárgyalt témát. Az első kérdéskör a nemzetközi összefüggésekre koncentrált, ami persze nem jelentette azt, hogy a továbbiakban is ne került volna sor a szlovák és más közép-európai népek kapcsolatainak, valamint a nemzetközi összefüggéseknek a bemutatására. Az első referátumot a Komensky Egyetem docense, M. Písch tartotta az első világháború előtti államjogi koncepciókról. Előadása számos tervet, köztük Jászi Oszkárét és Friedrich Naumannét elemezte, szoros összefüggésben Lenin ós a bolsevikok állásfoglalásával. Ez az előadás egyben a Lenin évforduló móltó megünneplését is jelentette. E fő előadás után következtek a korreferátumok. E sorok írója a szlovák törekvéseket a három soknemzetiségű birodalom (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia és a cári Oroszország) XIX. század végi nemzeti mozgalmaival vetette egybe. Ezt a periódust vizsgálta V. Borodov&ák, a lengyel kérdés ismert szakértője, a pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia (SzTA) Európai Szocialista Országok Története Intézetének munkatársa. Bemutatta, hogy a különböző lengyel tervek (galíciai polgári koncepciók, Lengyel Szocialista Párt elképzelése stb.) miképpen vették számba a szlovák nemzeti mozgalmat. A lengyel polgári pártok képviselői a szlovákokat „történelem nélküli nemzetnek" tartották, a galíciai szociáldemokraták pedig a nemzetiségi s benne a szlovák kérdést is a kultúrautonómia elvei alapján kívánták megoldani. M. KrajíoviS, az imént említett pozsonyi intézet munkatársa azt a fontos kérdést vizsgálta, hogy miképpen került a szlovák kérdés a 90-es évek elején a nemzetközi közvélemény áramkörébe s miképpen fordult feléje a diplomaták figyelme. Része volt ebben a románokkal, szerbekkel való szövetségnek, az amerikai szlovákok akcióinak, a Kollár születése századik évfordulója alkalmából tartott ünnepségek visszhangjának. Az előadó megemlítette, hogy Lobanov-Rosztovszkij, a bécsi orosz követ, később külügyminiszter, 1893-ban javaslatot tett kormányának a nemzeti létük fenntartásáért harcoló szlovákok támogatására. Gondolatébresztő volt J. Kofalka, a Csehszlovák Tudományos Akadémia (CsTA) Történettudományi Intézete munkatársának fejtegetése. О a német birodalomnak a közép-európai kis népek felé irányuló első világháború előtti politikáját elemezte. Abból indult ki, hogy mit értettek a németek a kis nemzet fogalmán. Mindenekelőtt nem tekintették őket olyan nemzeteknek, amelyeknek állami önállóságát biztosítani kell. A Monarchia belső viszonyait vizsgálva, megállapította, hogy a német uralkodó körök Magyarország konszolidáltságát a maguk biztonsága szempontjából igen fontos követelménynek tartották. Felhívta a figyelmet a budapesti német főkonzulátusnak a nemzetiségekről szóló jelentéseire, amelyek jól mutatják e német politika fő irányát. A második főreferátumot (A szlovákok államjogi törekvései 1848 —1914 között) J. Butvin, a pozsonyi Komensky Egyetem docense adta elő. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzeti mozgalom rendkívül kedvezőtlen viszonyok között fejlődött.