Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
AZ 1945. NO VEM ВЕН 4-1 NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MAGYARORSZÁGON (II). 1205 6. A választási blokk létrehozására irányuló kísérlet kudarca és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak közös kiáltványa. A belpolitikában és a pártok viszonyában — némi túlzással szólva — létrejött „mindenki, mindenki ellen" állapota és ugyanakkor a jobboldal egyre kiteljesedő egysége arra indította a demokratikus pártok baloldali vezetőit, hogy a politikai válsággal felérő helyzetből valamilyen kiutat találjanak. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, K. J. Vorosilovnak a közreműködésével 1945. október 16-án tárgyalások kezdődtek a MNEF pártjai között a belpolitikai helyzet normalizálására és a túlfeszített választási küzdelemnek higgadtabb mederbe való terelésére. A pártközi tárgyaláson szóbakerült a kormány választások előtti átalakításának az ügye, továbbá az a javaslat, hogy a MNFF pártjai közös listával vegyenek részt a nemzetgyűlési választásokon és ezzel összefüggésben még a választások előtt állapítsák meg az egyes pártok részesedését az új nemzetgyűlésben. A közös lista és a mandátumok előzetes elosztásának a gondolatát — bár a résztvevők nem utasították el — egyikük, másikuk meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta. Annál nagyobbak voltak viszont már kezdettől fogva az ellentétek a résztvevők között a szóbanforgó javaslat konkretizálásakor. Sőt, tulajdonképpen a folytatólagos pártközi tárgyalásokon sem haladt az ügy érdemlegesen előre. A Kommunista Párt elvileg egyetértett a fentebbi javaslatokkal. Már a KV október 11-i ülésén elhangzott olyan vélemény, amely a koalíciós együttműködést — a jövőre nézve is — az egyetlen lehetséges megoldásnak tekintette. De ennél is tovább ment a Politikai Bizottság az október 15-i ülésen, ahol az ország megmentése érdekében a kormány azonnali és alapvető átalakítása mellett foglalt állást.26 5 Ennek kapcsán merült fel az az igény, hogy a pártok vezetői személyesen is vegyenek részt a kormányban és annak tevékenységéért együtt vállalják a felelősséget. Ezen túlmenően a párt az ország gazdasági nehézségeinek (éhínség, infláció stb.) leküzdésére az MKP, SzDP és az EKGP vezetőiből álló gazdasági miniszteri bizottság felállítását javasolta, amely — bürokratikus huzavona nélkül — hozzálátna a bajok orvoslásához. Sem a KV, sem a Politikai Bizottság ülésén nem született azonban olyan állásfoglalás, amely a választási blokkra, illetőleg annak a Kommunista Párt által történő kezdeményezésére utalt volna. De a párt politikájából és a népi dekodott, hogy nom a baloldali, hanem a jobboldali veszélytől óvott, amikor az 1918-as forradalomra hivatkozott. A Magyar Radikális Párt a nemzetgyűlési választásokat megelőző napon — célkitűzéseit mintegy újra összegezve — kiáltványban fordult a választókhoz. A kiáltvány — többek között — állást foglalt a demokratikus pártok együttműködése mellett, elfogadta a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban tömörült pártok választási felhívásában megfogalmazott munka-programot, bírálta a polgári pártokat a reakciónak tett engedményeik és „félreérthető" külpolitikájuk miatt. S egyúttal leszögezte, hogy a MRP külpolitikája egyformán keleti ós nyugati irányú. Követelte az igazolási eljárások és a népbírósági ítéletek megszigorítását, a közoktatás erőteljesebb és következetesebb demokratizálását, a közellátás javítását, és harcot hirdetett a bürokrácia, a korrupció, a protekcionizmus és az antiszemitizmus ellen, majd végül megismételte, hogy a Magyar Radikális Párt programja a teremtő bírálat (Haladás, 1946. nov. 4.). A balfele tájékozódó ellenzéki párt kétségtelenül érdekes színfoltja volt a felszabadulás utáni magyar politikai életnek és a választási küzdelemnek. De végső fokon sem az egyik, sem a másik oldalt nemigen befolyásolta. Hangja jóformán elveszett a választási kortéziában. 265 PI.Arch. 274/3-12. 8 Századok 1970/5—6
