Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
AZ 1945. NO VEM ВЕН 4-1 NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MAGYARORSZÁGON (II). 1201 Az MKP Politikai Bizottsága október 8-án, Központi Vezetősége pedig október 11-én vitatta meg a budapesti választások tapasztalatait.25 7 A Politikai Bizottság, a választás tanulságaként, a Kisgazdapárt elleni általános támadás megindítása és a jobboldallal szembeni erélyesebb fellépés mellett foglalt állást. Hibáztatta azt a korábbi kommunista taktikát, amely miatt nem leplezték le eléggé és idejében a Kisgazdapárt kétszínű választási manővereit. A közös listát illetően a PB arra a következtetésre jutott, hogy azt a nemzetgyűlési választások idejére nem kell fenntartani. A tömegek körében végzendő kommunista felvilágosító munka hatékonyabbá tétele érdekében a PB az egyéni, üzemi és házi agitáció, vagyis a „rész-munka" előtérbe állítását irányozta elő, különös tekintettel a nőkre. Ugyanakkor kijelölte azokat a politikai és gazdasági feladatokat is, amelyek megvalósításáért a pártnak — elsősorban a kormányon belül — síkra kell szállnia.25 8 A Központi Vezetőség a választási vereség döntő okát a rendkívül súlyos gazdasági helyzetben látta. A „másodrendű" okok között pedig a SzDP jobbszárnyának a magatartását, a kispolgárság kommunista- és szovjet-ellenességét, az egyházaknak a választásokba való beavatkozását, az indokolatlanul széleskörű választójogot, a Kisgazdapárt agitációs módszereit és propagandáját sorolta fel. A KV úgy látta, hogy a budapesti eredmények kialakulásában a nők különleges szerepet játszottak. Hiszen a választók közel 62%-a volt nő, s ezek G4%-a a Kisgazdapártra szavazott.259 A választás eredménye kettős hatást váltott ki a dolgozó tömegek körében. Egyfelől megdöbbentek a reakció gyors talpraállása miatt, de másfelől erősödött bennük a kommunistákkal való összefogás gondolata. A KV körvonalazta a Kommunista Pártnak — a választások után kialakult politikai helyzetben — a többi párthoz, mindenekelőtt a Szociáldemokrata Párthoz és a Kisgazdapárthoz való viszonyát is. Taktikai okokból, Budapest „visszahódítása" érdekében, egyetértett az SzDP-nek a külön listára vonatkozó javaslatával. A külön lista azonban nem érinthette a két munkáspárt korábbi együttműködését. A Kisgazdapárthoz való jövőbeni viszonnyal kapcsolatosan pedig a KV azt tekintette meghatározónak, hogy az „a reakció gyűjtő medencéje lett és a volt nagybirtokosok, hortliysták, feketézők gyűjtőhelye".26 0 emellett olykor politikailag bizonytalan és nacionalista ízű jelszavak is megjelentek, mint pl. az „elég volt az urakból és a svábokból !", „Sváb nem szavaz a Nemzeti Parasztpártra !" (Tanulmányok a Dél-Dunántúl történetéből. 86. 1.) 257 PI.Arch. 274/3—11. 258 Ezek — a mozgó bérskála megvalósítása, az alapanyagok árainak rögzítése, az előzetes adózás bevezetése, a bányák és energia-telepek államosítása, a háborús és spekulációs nyereségek elkobzása, a nagy vagyonok súlyosabb megterhelése, a külkereskedelem és a Nemzeti Bank nyújtotta hitelek szigorú állami ellenőrzése, a termelés folyamatosságát nem biztosító tőkés üzemek állami kezelésbe vétele, s végül az infláció megállítására vonatkozó Oltvánvi-fóle tervezet határozott elutasítása — voltak (Pl. Arch. 274/2 — 32). 259 PI.Arch. 274/2—32. 260 PI.Arch. 274/2 — 32. A KV ülésen — a hozzászólások során is —, elég sok szó esett a Kisgazdapárt választási propagandájáról, s ezen belül is a kolhozzal, vallással, a szovjet hadsereggel kapcsolatos suttogó propagandáról, amelyet a FKGP országszerte és nem is eredménytelenül alkalmazott. A felszólalások ugyanakkor azt is kifejezésre juttatták, hogy a fentiekkel szemben a kommunisták általában elég tehetetleneknek bizonyultak.
