Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
AZ 1945. NO VEM ВЕН 4-1 NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MAGYARORSZÁGON (II). 1199 fel, vagy ahogy ő azt kifejezte, annak eldöntését, hogy a Nemzeti Parasztpárt „szekta" lesz-e vagy „párt". A fentiekből kiindulva új taktikát és új jelszavak kiadását sürgette a nemzetgyűlési választásokra. S a választók szélesebb körének a megnyerése érdekében a „két pólus", vagyis a MKP és a FKGP harcaitól való tartózkodásra hívta fel a figyelmet. Farkas Ferenc a budapesti választások eredményeinek ismeretében a NPP vidéki kilátásait is kedvezőtleneknek tartotta, és a Kisgazdapárt befolyásának az ellensúlyozására annak mérlegelését javasolta, hogy a párt tegyen „az egyház és isten felé egy lépést". Illyés, bár hajlott Kovács Imre és Farkas Ferenc álláspontja felé, de egészében mégsem tette magáévá azt. A Kisgazdapárt választási sikeréből pedig azt a következtetést vonta le, hogy az odatömörült „új erők" a földosztás vívmányait veszélyeztetik, és ezért „ezen az alapon kell nekünk meghirdetni a föld védelmét". Darvas József, Erdei Ferenc és Nánási László — a párt balszárnyának képviselői — határozottan elutasították a jobbszárny terveit és elképzeléseit. Nánási a „pesti polgárral" szemben a kisparasztság érdekeinek még következetesebb képviseletéért szállt síkra. Lényegében ugyanezt vallotta Darvas is, amikor leszögezte: „Olyan hangra nem megyek rá, amely szerez nekünk még ezer szavazatot, s a becsületünket feláldozzuk". Élesen elítélte a választási propaganda során a nacionalizmusnak tett engedményeket, és Nánási val egybehangzóan a kisparasztság megnyerése és politikai képviselete mellett foglalt állást. Darvas bírálta azokat a nézeteket is, amelyek a NPP-n belül a kommunista veszéllyel kapcsolatosan felszínre kerültek, és rámutatott arra, hogy a budapesti választások után nem kommunista, hanem „fasiszta veszély van, s ez a lényeg itt". Megalapozatlannak minősítette végül Farkas javaslatát az egyházzal és a vallással kapcsolatosan is, mert szerinte a NPP a Kisgazdapártot „istenkedéssel" le nem győzheti. Erdei hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy „itt a pártban a politikai vonalat illetően két szempont van: „az egyik a történeti forradalmi hang, a másik a taktikai szempont", s ha az előbbit az utóbbinak bármilyen cél érdekében alá akarják rendelni, ő azt nem fogadja el. Egyetértett viszont azzal, hogy — miután a politikai élet a MKP és a FKGP ellentétében polarizálódott, — a Nemzeti Parasztpártnak „vissza kell húzódnia". Ami azt jelentette — Erdei véleménye szerint — , hogy „a Kisgazdapárt felé a reakció elleni védekezést kell folytatni, a Kommunista Párt felé pedig az elválasztást hangsúlyozni. De amint megmozdul a reakció . . ., akkor nem tudunk majd kitérni a döntő állásfoglalás elől." Veres Péter a vitában nemigen vett részt. De az a megjegyzése, hogy „nekünk meg kell mentenünk a parasztságot attól, hogy reakciós legyen. Budapestet már úgyis elvesztettük" utalt arra, hogv álláspontja a balszárnyéhoz állt közelebb. Az Intéző Bizottság október 9-i ülésén a különböző és egymásnak ellentmondó nézeteket nem sikerült közös nevezőre hozni. Az Intéző Bizottság következő ülését október 11-én tartotta.25 4 Az ülésen elsőnek felszólaló Illyés azt a véleményét fejtette ki, hogy a választásokig nem lehet a pártot kettészakítani. Ezzel többé kevésbé Kovács Imre is egyetértett. A pártszakadás egyelőre tehát lekerült a napirendről. Annál élesebb vita folyt viszont a párt politikájáról és választási propagandájáról. Kovács Imre a párt addigi politikája alapján nem látta biztosítottnak a „parasztság történelmi jelentőségének a továbbvitelét". Szerinte csak vidéki tömegekkel a Nemzeti Parasztpárt nem válhat tényleges párttá. Úgy vélte, feltétlenül szükség van 254 PI.Arch. 284. f. XIII. es.
