Századok – 1970

Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI

AZ 1945. NO VEM ВЕН 4-1 NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MAGYARORSZÁGON (II). 1197 azonban már sokkal erőteljesebben kapcsolódott be a választási kampányba. De a választási gyűléseken és a sajtóban a baloldali, radikális hangok gyakran elhalkultak és a párt által képviselt politika, valamint taktika mindinkább középpárti jelleget öltött. A Szociáldemokrata Párt választási politikájának módosítását az október 12-i Pártválasztmány hajtotta végre; itt nemcsak azt döntötték el, hogy a nemzetgyűlési választásokon a két munkáspárt külön listán indul, hanem megfogalmazták az ,,új" célkitűzéseket is. A választmány ülésén Szakasits Árpád jelentette be a külön listáról szóló döntést. E döntést indokolva azonban azt is leszögezte, hogy „ez nem érinti a testvér munkáspárthoz fűződő baráti kapcsolatot".24

8

A főtitkárnak a két munkáspárt együttműködésének további fenntartására utaló megjegyzései azonban a későbbiekben eléggé háttérbe szorultak. Szakasits ugyanis a SzDP helyét a magyar politikai életben abban jelölte meg, hogy „a két szélsőség között a Szociáldemokrata Párt a közép, amely körül kristályosodik ki a tiszta demokrácia". Ez a tiszta demokrácia végsőfokon a „nyugati" és „keleti" demokrácia sajátos összeegyeztetését jelentette. Bán Antalnak, a választmányi ülés másik előadójának a beszéde azonban még a Szakasitsénál is ellentmondásosabb volt. Bán beszédének elején szinte egyértelműen a középpártiság álláspontjára helyezkedett. Tőle vette át és használta szinte jelszóként a szociáldemokrata sajtó és a párttagság azt a megállapít ást: „nélkülünk és ellenünk nem lehet politikát csinálni".24

9

Ugyanakkor besíédének második felében határozottan baloldali, a Kommunista Párt politikájával rokonvéleményt fejtett ki, amikor leszögezte, hogy ,,a reakció első ájulásából magához térve, politikai elhelyezkedést keresett és ezt a Kisgazdapárt jobboldalán találta meg".25

0 A Szociáldemokrata Párt alsóbb szervezeteinek jelentős részében a külön-listáról szóló döntést kedvezően fogadták. A Miskolcon megjelenő Fel-2,8

PI.Arch.253/1 — 4. 2Í9

Uo. 250

Uo. A különböző érdekek és ellentmondások keveredtek a Népszavának a pártválasztmány határozatait magyarázó vezércikkében is. A lap azzal indokolta a pártválasztmány „egyhangúlag megnyilvánult lelkesedéssel" elfogadott határozatát a külön listáról, hogy a nov. 4-i nemzetgyűlési választásokon a SzDP „egyetlen szavazatot sem engedhet elkallódni és minden szabadság-szerető, a népért felelősséget érző, becsületes embert mozgósítani akar a demokrácia megvédésére és a reakció eltiprására" (Népszava, 1945. okt. 13.). Néhány nappal később Hámori László, ugyancsak vezércikkben, már a „másik" oldalát domborította ki a pártválasztmány állásfoglalásának. Hámori úgy vélekedett, hogy „Magyarország nem lehet áthatolhatatlan fal Kelet és Nyugat között, hanem híd, amely összeköti a két világtájat. Nagyobb és szebb feladatot a Szociáldemokrata Párt nem lát a maga számára, mint, hogy Kelet és Nyugat eszmeáramlatait összeegyeztesse és hűséges szolgálója legyen a legnagyobb célnak: béke legyen Európa népei között" (Népszava, 1945. okt. 17.). A fentebbi gondolatoktól azonban már közvetlen út vezetett a jobboldal tényleges céljainak és politikájának a kifejtéséhez. A jobboldal álláspontját — mindenki másnál egyértelműbben — Peyer Károly fejtette ki választási beszédeiben (PI. Arch. 274/16 — 110). A külpolitikában az angol- és amerikabarát politika folytatását tartotta szükségesebbnek, mert szerinte csak tőlük lehet anyagi segítséget várni. A pártok együttműködésével kapcsolatosan pedig azt hangoztatta, hogy helytelen volt a közös lista megvalósítása a törvényhatósági választásokon, és a jövőben erre nem kerülhet sor, különösen olyan pártokkal, amelyekkel a lakosság nagy része nem szimpatizál. Nem igen lehetett kétség az iránt, hogy a fentebbi megállapítást elsősorban a Kommunista Pártra vonatkoztatta, hiszen a Kisgazdapártot többször, névszerint is védelmébe vette és a vele való együttműködést hangsúlyosan szorgalmazta. Peyer a „maga nevében" még azt is leszögezte, hogy a magántulajdon elvi alapján áll, és szerinte egyszerre lehet valaki jó szociáldemokrata és jó katolikus.