Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
1194 BALOGH SÁNDOll túlnyomó részét azonban országszerte megelégedéssel töltötte el a budapesti törvényhatósági választások kimenetele, sőt több községben és városban ez az „elégedettség" kommunista- és baloldal-ellenes kampányba, illetőleg hajszába csapott át.23 8 A Kisgazdapárt a budapesti törvényhatósági választások eredményeinek ismeretében — a korábbi elképzeléseknél is — biztosabb győzelmet várt a nemzetgyűlési választáson. „Ez a választási eredmény — írta Nagy Ferenc a budapesti választások után kialakult politikai helyzetet elemezve — a meglepetés erejével hatott minden irányban. Nem volt kétség az iránt, hogy a nemzetgyűlési választásokon többsége lesz a Kisgazdapártnak."23 9 Nagy Ferencet egyébként nemcsak pártjának választási győzelme lepte meg, hanem a munkáspártok választási eredménye is. A nemzetgyűlési választásokon azonban már nem várt tőlük ilyen sikeres szereplést. A budapesti választások után kitört jobboldali örömújjongást a Kisgazdapárt vezető köreiben sem helyeselték egyöntetűen, ami tulajdonképpen érthető is, hiszen a jobboldali „roham" nem nagyon használt a párt tekintélyének. Emellett azzal a veszéllyel járt, hogy újra lángralobbantja a Kisgazdapárt és a baloldali pártok, mindenekelőtt a Kommunista Párt közötti ellentéteket. Az ellentéteknek a végsőkig való kiéleződése nem felelt meg a kisgazdapárti centrum elképzeléseinek. Nagy Ferenc és köre tisztában volt ugyanis azzal, hogy az adott bel- és külpolitikai viszonyok miatt a koalíciót fenn kell tartani, azaz egymagában egyetlen politikai párt sem vállalhatja a kormányzással járó felelősséget.24 0 Ha viszont a koalíciót nem lehetett felmondani, felesleges kockázatnak tűnt újabb akadályokat gördíteni a koalíciós kormányzás útjába, túlfeszíteni a koalíció amúgyis „vékony húrját". A párt jobbszárnyának képviselői nem osztották a centrum álláspontját a politikai helyzet megítélésében, az előbbiek elképzelésében és vágyaiban egy kizárólagos kisgazdapárti kormány alakítása élt. Már a budapesti törvényhatósági választások eredményeit is ebből a szempontból mérlegelték, s méginkább a nemzetgyűlési választások esélyeit. 238 A MKP makói helységének kapualjába „ismeretlen tettesek" robbanóanyagot helyeztek el, és a robbanó anyagot tartalmazó dobozba cédulát tettek a következő felírással: „Ez lesz a jutalmatok ! Éljen az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hadereje, mely el fogja söpörni a föld színéről az emberiség átkát, a kommunizmust !" Békés megyében okt. 7-e után több helyen verekedés tört ki a MKP és a FKGP tagjai között. Ugyancsak Békésben nem egy helyen eltávolították a kommunistákat a rendőrségtől. Szegeden is kisebb-nagyobb összetűzésekre került sor és kommunistaellenes röplapok jelentek meg: „Ne vágjátok ki a fákat, mire aggatjuk a kommunistákat !" szöveggel (PI.Arch. 274/16—88.) Szegeden kívül Szabolcsban, Szatmárban, Beregben és másutt jelszóként terjedt el az előbb említett röplapok szövege (PI. Arch. 274/16 — 88). A Zala megyei Nagykapornakon a helyi katolikus pap készített akasztott embert ábrázoló gúny-plakátot azzal a szöveggel, hogy így fognak járni a kommunisták a választás után (PI. Arch. 274/16—133). Szabolcsban a főispán több kommunistát, köztük két rendőrkapitányt tartóztatott le (PI. Arch. 274/2 — 32.) 239 OL.M. 266-1. Byrnesnek küldött 1945. okt. 8-i jelentésében Schoenfeld is arról számolt be, hogy a kisgazdák rendkívül örülnek meglepő győzelmüknek, amely meghaladja „minden korábbi várakozásukat". Nem volt kétséges számára az sem, hogy számos szociáldt. mokrata a közös lista miatti tiltakozásul az FKGP-ra szavazott. A Szovjetuniónak a választások idején tanúsított magatartására utalva pedig azt állapította meg, hogy „az orosz csapatok rendkívül megbízhatóan viselkedtek, semmiféle beavatkozási vagy megzavarási kísérlet nem történt, és így ténylegesen szabad választásokat tartottak". Foreign Relations of the United States Diplomatic Papers. 1945. Volume IV. Europe. United States Government Printing Office. Washington. 1968 (a továbbiakban FR. 1945. IV.) 883. 1. 240 PI. Arch. 274/2 — 32.
