Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
t LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉRDÉSÉÉÜL 1907- 1914 KÖZÖTT 1189 egy része is melléjük állt, s közölték, hogy nem hajlandók a hadsereget vezetni, ha támadásra kerül sor. Ezért lemondtak. Lenin szerint úgy jártak el a tábornokok, mint a jobboldali forradalmárok; az alkotmányjogi válságot magát pedig a munkásmozgalom ébredése fontos szakaszának tartotta.64 Németországot illetően elsősorban az 1912-es választások játszottak közre, ahol a német szociáldemokraták 34,8%-ot kaptak a választásokon, Ebből falun a szavazatok közel 19%-át, a kisvárosokban a szavazatok 35%át, a nagy városokban viszont 49,3%-át. Emellett felfigyelt a fegyverkezési harc növekedésére, s a zaberni eset (Zabern elzászi városka volt, ahol a porosz tisztek magatartása ellen a lakosság fellépett) kapcsán történt elzászi letartóztatásokra. A német helyzetre vonatkozóan Lenin ekkor azt a következtetést vonta le, hogy a nemesi porosz kard uralmát aláásták, és a burzsoázia, akarata ellenére, politikai válság felé sodródik.05 Milyen következtetéseket kell levonnunk a fentiek alapján, figyelembevéve azt a tényt, hogy Lenin a munkásmozgalom pozitív hatású jelenségei mellett végig aggodalommal kísérte a jelentkező opportunizmust ? Kétségtelen, s ez volt az alapvető, az 1905-tel kezdődő történeti időszakot az európai kapitalizmus elleni döntő harc feltételei megérlelődése korszakának tekintette. Más szóval a szocialista forradalom előkészítése időszakának. S ez teljesen megfelelt a valóságnak is. Természetesen e megérlelődést nem kötötte időhöz. S bár a kapitalizmus legközelebbi megdöntésének lehetőségét leginkább Németországban, s időnként Angliában látta, de itt is a fejlődés folyamatát hangsúlyozta, a tendenciát, más országokhoz képest a közelebbiséget. Egyáltalán nem kötelezte el magát azonban egyik ország mellett sem, s nem áltatta magát, hogy a közeljövőben bekövetkezik a forradalom. Elsősorban a pozitív tendenciákat kutatta, s azokat az okokat, körülményeket, amelyek objektíve elősegíthették a pozitív tendenciák, a szubjektív erők megerősödését. Ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonított az eszmei, politikai harcnak. A munkásmozgalom kanyargós, ellentmondásos fejlődése erősen nyugtalanította, azonban hitt a háború elkerülhetőségében, s abban, hogy a forradalmi vonal megerősödik. S ebben nem egyszerűen a forradalmár hite játszott közre, hanem a valóságosan mutatkozó pozitív jelenségek is. De mint későbbi cikkei jelzik is, ezek a pozitív jelenségek az egyes folyamatok értékelésében, megítélésében a munkásmozgalom perspektívájának várható alakulásában sokszor nagyobb jelentőséget kaptak, mint ahogy az a valóságban bekövetkezett. Leninnel is az történt, ami Marx-szal az 1848-as forradalmak idején. Lenin akarta a forradalmi fejlődést, küzdött, harcolt érte, mert lehetségesnek látta, hogy a kétfajta lehetőség közül a pozitív megvalósulhat. Viszont az is kétségtelen, hogy az opportunizmus likvidálása esetén, az első világháború ellenére is, másképpen alakulhatott volna a történelem, az emberiség sorsa. 64 Osztályháború Dublinben. 1913 aug. LM. 19. köt. 328 — 332. 1.; Alkotmányjogi válság Angliában. 1914 ápr. LM. 20. köt. 226 — 229. 1. 65 Legújabb adatok a németországi pártokról. 1913 júl. LM. 19. köt. 261 — 264. 1.; A német szociáldemokrácia ós a fegyverkezés. 1913 máj. LM. 36. köt. 227 — 228. 1.; Frank képviselő a tömegsztrájk mellett. 1913 jún. LM. 36. köt. 243 — 244. 1.; Zabern. 1913 nov. LM. 19. köt. 518 — 520. 1. 7 Századok 1970/5 6
