Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
1178 KIRSCHNElt BÉLA egységes államot alkotnak, a marxisták semmi esetre sem fogják hirdetni sem a föderatív elvet, sem a decentralizációt."2 2 Amikor pedig „A nemzetek önrendelkezési jogáról" című tanulmányában megvizsgálta Marx és Engels álláspontját Írországgal kapcsolatban, azt teljesen helyesnek tartotta, olyan proletárpolitikának értékelte, amellyel a demokratizmus és a szocializmus szellemében nevelték a tömegeket. Marx politikája — mint köztudott — változott Írországot illetően. Marx kezdetben azt gondolta, hogy az angol munkásosztály mozgalma fogja felszabadítani az íreket. Az angol munkásosztály azonban a liberális munkáspolitika következtében elvesztette önállóságát, az ír polgári felszabadító mozgalom pedig erősödött. Ekkor Marx felülvizsgálta addigi álláspontját, s Írország különválását hirdette meg, „mégha a különválás után sor kerülhet is föderációra". Marx tehát az angol munkásmozgalom szempontjából az adott viszonyok között megengedhetőnek tartotta a föderációt, annak ellenére, hogy a föderációnak elvi ellensége volt. E ténnyel kapcsolatban Lenin még két fontos megjegyzést tesz. 1. Az elnyomott nemzetek polgári felszabadító mozgalmainak és az elnyomó nemzet proletár felszabadító mozgalmának valamennyi lehetséges kölcsönös viszonyát nem lehet előre teljesen figyelembe venni, azaz a történelmi változások új helyzeteket teremthetnek. 2. A föderáció jogát nem lehet a szociáldemokrata programba venni, mert az kétoldalú szerződés; sem az autonómia jogát, mert a szociáldemokraták az autonómiát, mint a soknemzetiségű és egymástól életfeltételeiben eltérő, különböző viszonyok között élő nemzetek demokratikus államának általános egyetemes elvét, és nem az ehhez való jogot védelmezik.23 Mindezek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy Lenin elsősorban a centralizált egységes állam kereteiben gondolkodott a nemzeti kérdés megoldását illetően, a proletariátus szempontjából ezt tartotta jobbnak, de bizonyos körülmények között elképzelhetőnek tartotta a föderációs megoldást is. A centralizmuson viszont demokratikus centralizmust értett, amely feltételezte a helyi önkormányzatot, azoknak a területeknek az autonómiáját, ahol sajátosak a gazdasági feltételek, a lakosság nemzeti összetétele. Sőt a centralizmust az autonómia révén tartotta megvalósíthatónak, s a lakosság egységesebb nemzeti összetételének a követelményét a belső piac egyik fontos feltételének tartotta. De nem az egyetlennek és nem a legfontosabbnak. Nem tartotta ugyanis helyesnek, hogy pl. a városokat, amelyek nagyon fontos szerepet töltenek be a kapitalizmusban, a nemzeti mozzanat miatt elszakítsák a gazdaságilag hozzájuk vonzódó körzetektől. Ezért a kizárólagos nemzeti területi elvet nem tartotta elfogadhatónak, hanem a gazdasági, az életkörülményeket meghatározó és nemzeti feltételeket együtt, amelyek — véleménye szerint — alapul szolgálhatnak az új határoknak.24 „A nemzetek önrendelkezési jogáról" című tanulmányt, mintegy a „Kritikai megjegyzések" folytatásaként, 1914 február—májusa között írta meg Lenin. Az alapot Rosa Luxemburg cikke szolgáltatta, amely „A nemzeti kérdés és az autonómia" címmel 1908—1909-ben jelent meg, illetve az a nacionalista hullám, amely Luxemburg nézeteit ismételgette. Rosa Luxemburg fő érve az volt, hogy a kapitalista nagyhatalmak és az imperializmus illu-22 LM. 20. köt. 31. 1. 23 A nemzetek önrendelkezési jogáról. LM. 20. köt. 448 — 455. 1. 24 Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. LM. 20. köt. 32 — 37. 1.
