Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Gonda Imre, Sarlós Béla, Borus József, M. T. Iszlamov, Niederhauser Emil hozzászólásai (Összeállította Glatz: Ferenc)

1158 HOZZÁSZÓLÁSOK polgárság több évtizedes küzdelme a cseh polgárság ellen Ausztria és az új csehszlovák állam viszonyára is kihatott, másrészt — s Gonda Imre ezt tartja fontosabbnak — a német polgári rétegek az utódállamok elleni harcok mellett a demokrácia szocialista formája ellen is küzdöttek. Ausztriában azért nem jöhetett létre szocialista államforma, mert az osztrák szociáldemokrácia egy része — a munkásosztály egyes rétegeinek viszonylagos elpolgáriasultságából következően — opportunista álláspontra helyezkedett, emellett fontos munkásbázisoknak számító ipari centrumokat az imperialista hatalmak megszállás alatt tartottak. A forradalmi Magyarország politikáját sokban meghatározta az, hogy a Tanácsköztársaságnak az államterület nagymértékű megszűkítését k-ellett elszenvednie. Ennek bizonyítására Gonda Imre idézte Kun Béla és Pogány József szavait. Ilyen körülmények között a lenini külpolitika kidolgozása nehéz feladat volt. A példa: a breszt-litovszki béketárgyalások irányítása — Lenin által. A különbség az orosz és a magyar Tanácshatalom külpolitikai lehetőségei között az volt, hogy míg a Breszt-Litovszkban alkalmazott külpolitika egy földrésznyi szovjet állam gazdasági, katonai, földrajzi teherbírására támaszkodhatott, addig ez a Tanácsmagyarország számára „életveszélyes kísérletnek számított, mert sem visszavonulási területe, sem olyan hadserege nem volt, amely a visszavonulást politikailag és hangulatilag érintetlenül elviselte volna". Ezért nem lehetett eleget tenni Clemanceau katonai visszavonulást követelő jegyzékének. Gonda Imre ezután a Tanácsköztársaság külpolitikájának két alapkérdésére utalt. Igen lényegesnek, és a lenini útmutatásokkal teljesen egybehangzónak tarthatjuk, hogy a Tanácsköztársaság lemondott a területi integritás elvéről. Ezt csak olyan kormány engedhette meg magának, mondotta a hozzászóló, „amely szigorúan betartott nemzetközisége alapján bízott abban, hogy Kelet-Európa népei a jövőben maguk intézik sorsukat, s így a régi határok elvesztik jelentőségüket". Egyetlen polgári kormány — beleértve Károlyi Mihály kormányát — sem tudta volna erre a lépésre elhatározni magát. — A Tanácsköztársaság külpolitikájának másik fontos alaptétele: nemzetközisége volt. Ez mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy biztosította az országban maradó népek teljes egyenjogúságát. Emellett figyelemreméltó a Tanácsköztársaság „Középeurópa koncepciója", „amely a terület összes demokratikus népeinek konföderációján és legszorosabb együttműködésén alapult". A Tanácsköztársaság — fejezte be hozzászólását Gonda Imre — Leninnél találta meg legfőbb támaszát, s tanácsai, útmutatásai, melyeket a külügyi népbiztosság és vezetője, Csicserin útján juttatott Magyarországra, igen fontos segítséget jelentettek. Sarlós Béla kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa hozzászólásában Lenin „Állam és forradalom" c. műve magyarországi hatásának néhány kérdésével foglalkozott. Lenin ezen írásának fontosságát mindenekelőtt az adja meg — mondotta—, hogy az Októberi Forradalom előtt néhány hónappal „pontosan tisztázta a forradalom útján létrejövő proletárhatalom állami jellegét, tartalmát, célját és módszereit". Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is igen nagy jelentőségű volt annak rögzítése, hogy a proletariátusnak a burzsoá államhatalmat szét kell törnie, hogy a pro-