Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Pamlényi Ervin: Lenin és a kultúra kérdései 1149/V-VI

LENIN ÉS Ai AGRÁRKÉRDÉS 1149 nak látszó különbségével számolnánk. így is, úgy is, a történeti anyaggal együtt fejlődő, Marx nyomán mindenekelőtt a kutatás induktív logikáját követő és nem utolsósorban a valóságot alapkritériumként tekintő kutatót és politikust veszítenénk el, holott — különösen itt, Európa keletén — éppen azt kell, hogy megkeressük és újra meg újra megtaláljuk Leninben. Pamlényi Ervin: Lenin és a kultúra kérdései A centenáriumi megemlékezések élettel teli színekben, éles kontúrokkal ábrázolják Lenin egész életművét. A hatalmas, tablók on azonban többnyire halványabbak azok a részek, elmosódottabbak azok a vonalak, amelyek kulturális programját, kulturális politikáját érintik. Nem teljesen alaptalanul van ez így: a kultúráról, ezen belül a népművelésről, művészetről, irodalomról vallott nézetei, egész kultúrpolitikai tevékenysége szükségszerűen szorult háttérbe olyan elsőrangú fontosságú tények méltatása során, mint amilyen Lenin szerepe a marxizmus továbbfejlesztésében, a forradalom előkészítésében és győzelemre vezetésében, a fiatal szovjet állam védelmének megszervezésében és a szocialista építés kezdeti munkájában. De a kulturális vonatkozások bizonyos mellőzése, elhanyagolása Lenin életművében ha nem is teljesen alaptalan, ebből a szemszögből tekintve sem teljesen indokolt; nemcsak azért, mert eleve bizonyos leszűkítést jelent, hanem azért is, mert egy fontos mozzanatot kiiktatva megbontja Lenin egész gondolatrendszerének egységét, ennek belső összefüggéseit. A lenini életműben ugyanis, — meggyőződésem szerint — a kulturális kérdések centrális helyet kaptak, szoros kapcsolatban jelentkeztek a gazdasági és politikai feladatokkal, sőt azoktól teljességgel elválaszthatatlanok. Lenin végső céljának, az ember teljes felszabadításának is egyik, éppenséggel nem lebecsülhető mozzanata — ha nem maga a végső cél — a kulturális felszabadítás, az anyagi feltételek megteremtése az ember kulturális fejlődése számára, e feltételek biztosítása az ember képességeinek sokoldalú kibontakoztatásához. Talán mindez a másik végletnek, a kulturális tényező jelentősége túlbecsülésének tűnik. Valóban, mindez csak abban az értelemben igaz, ha a kultúra fogalmát tartalmilag is olyan szélesen fogjuk fel, ahogyan maga Lenin is tette; a szellemi kultúra mellett különös súlyt adva az anyagi kultúra eredményeinek, pl. a technikai fejlődésnek s ideértve, ebbe a fogalomba, a gazdasági munkához szükséges szakértelmet is. Lenin mint kulturális jelenségről beszél a milliós méretekben szervezett termelés és termékelosztás tőkés tapasztalatairól. Más alkalommal pedig a parasztság kulturáltságát mint a szövetkezeti mozgalom feltételét említi. „Tulajdonképpen »csak« egy tennivalónk van még — írja —, annyira civilizálttá kell tennünk a lakosságunkat, hogy megértse, milyen előnyök származnak abból, ha mindenki részt vesz a szövetkezetekben és hogy ezt a részvételt meg is szervezze. »Csak« ez kell. Semmi más bölcsességre nincs most szükségünk ahhoz, hogy áttérjünk a szocializmusra. Ahhoz azonban, hogy ezt a »csak«-ot megvalósítsuk, egész forradalomra, a nagy néptömegek kulturális fejlődésének egész időszakára