Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
110 JOHANCSIK JÄNOS uralkodó rétegeket akarták ráébreszteni arra, hogy szociális engedményeket kell tenniük, ha meg akarják őrizni uralmi rendjük stabilitását. A szociális honvédelem tehát a függetlenségért és a totális törekvésekkel folytatott harcban a társadalom széle3ebb köreinek mozgósítása érdekében képviselte a dolgozó osztályoknak adandó szociális engedmények igényét. Ugyanakkor a szervezett munkásmozgalomra nézve azt a veszélyt is jelentette, hogy a nacionalizmus alapjain eltéríti a dolgozókat valóságos osztályórdekeik követésétől. A szellemi honvédelem tehát a tömegek felé fordult, a dolgozó osztályokat is felölelő nemzeti egység megteremtését célozta olyan időszakban, amikor a nácizmus külső és belső erői a nemzeti függetlenséget fenyegették és ellenük a nemzeti egység megteremtése objektív szükséglet volt. Pethőék olyan polgári nemzeti egységet hirdettek meg, amelynek tartalmát a magyar uralkodó osztályok németellenes szárnyának nacionalista célkitűzései határozták meg. E koncepcióban pedig a függetlenség védelmének valóban nemzeti érdekű és időszerű gondolatához a hatalmi gondolat tapadt. Pethő aszellemi honvédelem keretében főleg a magyar birodalmi gondolattal, a magyar állameszme hivatásával, a magyarság dunavölgyi uralmi szerepével foglalkozott, mint például 1939. november 6-i kassai előadásában vagy 1940. február 25-én Miskolcon, munkások előtt tartott előadásában, illetve a Szellemi Honvédelem Naptárában írt cikkében is. Ennek során az a meggondolás vezette, amelyet egyik cikkében így fogalmazott meg: „A magyar állam csak akkor állhat szilárdan, ha a magyarság hatalmi gondolatát és missziós tudatát a szegények kenyerévé tesszük."8 9 Szabó Zoltán sem titkolta, hogy az új magyar hazafiságra (amely szemben áll mind a régi nacionalizmussal, mind az internacionalizmussal) azért van szükség, mert a magyar dunavölgyi terv kibontása előtt elő kell készíteni a magyar társadalmat befogadására.9 0 A szellemi honvédelem tehát a német és a belső szélsőjobboldali fasiszta veszéllyel szemben nem olyan nemzeti egység megteremtését célozta, amely a nemzeti függetlenség védelmében a különböző osztályok között létrejött objektív érdekközösségre épít és a sajátos osztályérdekeket alárendeli ugyan a legéletbevágóbb közös érdekeknek, de nem kívánja azok megtagadását. A meghirdetett nemzeti egységhez csatlakozó munkásoktól és parasztoktól elvárták, hogy nemzeti alapra helyezkedjenek, azaz sajátos osztálytörekvéseikről, osztályideológiájukról lemondva a szociális honvédelem Ígéretei fejében a hatalmi gondolattal is azonosuljanak. Éppen ezért a szellemi honvédelem gondolati tartalmával és azzal a szereppel, amelynek betöltésére a politikai életben vállalkozott, nem állt messze a kormányzati propagandaszervek törekvésétől.9 1 Egy olyan nemzeti összefogáshoz, amely a függetlenség érdekében a dolgozó osztályokat is magába foglalja, elsődlegesen kínálkozott a Szociáldemokrata Párt, a szervezett munkásság legális politikai szervezete, amelynek német- és fasizmusellenessége nyilvánvaló volt. Az Anschluss után a SzDP politikájában is előtérbe került a függetlenség kérdése, ezt az 1939 januárjában tartott pártkongresszus programszerűen is rögzítette.92 A népfronttal kapcsolatos jobboldali koncepció ugyan a függetlenségi mozgalom kibontakozásának kezdeményezését nem vállalta, a pártvezetés hajlandó volt a függetlenságért szövetségre lépni a polgári ellenzéki pártokkal,9 3 amelyekre gyakorlatilag áthárította minden népfrontjellegű mozgalom kezdeményezését. Figyelemmel kísérték és belső politikai tájékoztatóikban reménykedéssel fogadták a Bethlen — Sztranyavszky — Sigray —Eckhardt ellenzéki együttműködés fejleményeit és egy új polgári ellenzéki párt " Peth/S S.: A magyar államiság szociális zavarai. Magyar Nemzet, 1940. jan. 6. "Szabó Z.: Reform. Magyar Nemzet, 1939. júl. 23. " A miniszterelnökség p: о lagandaszervc, a Nemzetpolitikai Szolgálat részéről, Kovrlg Béla által kidolgozott turvezetben a következőt olvashatjuk az ún. „hangulatkeltők" feladatáról: „A nemzet lelki mozgósítása, a hadviselés társadalmi lélektana feltételeinek megteremtése, a kőzgondolkozás megvédése a háborús potenciákat csökkentő eszmeáramlatoktól, a magyar küldetéstudat általánosítása, a nemzettel mindenben azonosulás, az áldozatközösség és a nemzetszolgálat szellemének ébrentartása és fejlesztése . . ." stb. - A „hangulatkeltők" sorában a számításba vett személyek között találjuk Szabó Zoltánt is. - 01.. M. E. Társadalompolitikai Osztály 1938-41. K. 29. 1. csomó, C. dosszié. " „Szükséges-e Magyarország függetlenségének és önállóságának gondolatát előtérbe helyezni és a küzdelmek homlokterébe állítani ? Kétségtelenül csak igennel lehet válaszolni erre a kérdésre." — „ . . .a függetlenségünk biztosítása bevonult az ország napipolitikájának valamint a napi politikán túl a jövőt érintő kérdések előtérébe." — P. I. Arch., SZDP. XXXII. kongresszus, Pártvezetőség jelentése, 9. 1. 058. f. 1. csop. 1939/1. " Ennek hangot adtak egyes SzDP előadók is. PI. Arch. Baloldali összesítő, 1939. febr. 17. - Az SzDP heti belső politikai tájékoztatója a függetlenségi mozgalom kérdését érintve leszögezte: „A munkásság igenis vállalja a maga részét ebből a harcból, de nem vállalhatja magára ennek a küzdelemnek, ennek az elóreláthatatlan nehéz, áldozatteljes harcnak egész súlyát." — Népszava szerk. Politikai tájékoztatók, 1939/4. 659. f. (1939.1. 3.)
