Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Orbán Sándor: Lenin és az agrárkérdés 1141/V-VI

LENIN ES A NEMZETI KÉBDÉS 1141 1922-ben az ún. autonomizálás programtervezetével képviselt. Ennek az volt az alapgondolata, hogy az egyes szövetségi köztársaságok lépjenek be az orosz föderációba s azon belül kapjanak autonómiát. E centralizáló, „nagyorosz" színezetű törekvések ellen Lenin a leghatározottabban fellépett, s 1922 szeptemberében a Politikai Bizottsághoz küldött levelében a szovjet köztársaságok szövetségének létrehozását javasolta — lényegében abban a formában, amelyben ez a szövetség ma is fennáll. Lenin levelében a tényleges nemzeti egyenlőség szocialista körülmények között való megvalósításának még egy, korábban nem megfogalmazott feltételére hívta fel a figyelmet. „Az elnyomó, vagy úgynevezett »nagy« nemzet internacionalizmusának nemcsak abban kell állnia — írta —, hogy tiszteletben tartja a nemzetek formai egyenlőségét, hanem olyan egyenlőtlenségben is, amely az elnyomó nemzet, a nagy nemzet részéről ellensúlyozná az életben ténylegesen kialakuló egyenlőtlenséget." Ez, a szocialista demokratizmus következetes végiggondolása, annak a már korábban kifejtett lenini gondolatnak a gyakorlati jellegű megfogalmazása volt, amely már a háború idején valamennyi nemzet szocialista önrendelkezését vázolta fel, mint az állam elhalásával összefüggésben a nemzetek önkéntes közeledésének és egybeolvadásának feltételét és egyedül helyes útját. * Kelet-Európa népeinek túlnyomó többsége ma már szocialista társadalmi rendben él. Kialakult a szocialista országok világrendszere, amely számos új elemmel gazdagította, módosította a nemzeti kérdés szociaUsta megoldásának elméletét és gyakorlatát egyaránt. A szocialista világrendszerben élő népek, államok kapcsolataira, egységük, önkéntes közeledésük kimunkálására azonban — meggyőződésem szerint — ma is irányadók Lenin 1920-ban mondott szavai: „Mindaddig, míg a népek és országok között nemzeti és állami különbségek vannak — márpedig ezek a különbségek még a proletariátus világméretekben történő megvalósulása után is sokáig, nagyon sokáig meg fognak maradni —, a világ kommunista munkásmozgalmának egysége nem a különféleség kiküszöbölését, nem a nemzeti különbségek megszüntetését . . ., hanem a kommunizmus alapé Íveinek . . . olyan érvényesítését követeli, amely ezeket az elveket a részletekben helyesen módosítja, azokat a nemzeti és nemzetiállami különbségekhez hozzáalakítja, hozzáalkalmazza. Felkutatni, tanulmányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jellegzetes mozzanatot, amely az egységes nemzetközi feladat konkrét megoldására . . . vezet, ez a jelen történelmi pillanatban a fő feladat." Orbán Sándor: Lenin és az agrárkérdés Szinte közhely Lenint az imperializmus korának marxista teoretikusaként emlegetni. Holott majdnem éppen így illő lenne rá, ha az elmaradott agrárországok marxistájának mondanák. Nem kétséges, bizonyos szempontból szűkítő e meghatározás is, de éppen e területen arra a többre utal, amely történetileg 4 Századok 1970/5-6