Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Mucsi Ferenc: Lenin és a nemzeti kérdés 1132/V-VI

LENIN ES A NEMZETI KÉBDÉS 1137 az önrendelkezési jog következetes hirdetését a már említett megszorítással: nem azonosítva a jogot annak célszerűségével. Lenin külön is hangsúlyozza ebben a munkájában, hogy a proletariátusnak érdeke minden demokratikus nemzeti mozgalom támogatása, minthogy valamennyiben van az elnyomás ellen irányuló általános demokratikus tartalom, de szigorúan el kell különíteni belőle a nemzeti kizárólagosságra való törekvést (a lengyel nemzeti mozgalom esetében például az ukrán- és zsidóellenességet ). Közvetlenül az első világháború előtti hónapokban — főként a tiszaeszlári ügyre kísértetiesen hasonlító kijevi Bejlisz-ügy következtében — Lenin törvénytervezetet fogalmaz a Duma bolsevik frakciója számára, amely a zsidók jogainak korlátozása ellen emel szót s mindenfajta állampolgári egyenlőtlenség megszüntetését követeli. Ezt követően Lenin a nemzetek egyenjogúságáról s a nemzeti kisebbségek védelméről címmel újabb törvénytervezetet állított össze, amelynek főként agitatív jelentőségét emelte ki akkortájt írt leveleiben: a törvénytervezet támadja és leleplezi az oroszországi nemzetinemzetiségi elnyomást s egyben a kulturális-nemzeti autonómiával szemben is pozitív megoldási javaslatokat tartalmaz — az 1913-ban hozott határozatok szellemében. Az első világháború kitörése nemcsak e javaslatok benyújtását akadályozta meg, hanem gyökeresen új helyzetet teremtett a demokráciáért s a szocializmusért folytatott harc számára is. 3. A háborúval új szakaszba lépett a nemzeti kérdés lenini koncepciójának kimunkálásáért folytatott küzdelem is. Lenin egyik első lépése ebben a vonatkozásban a „haza védelme" hazug jelszavának leleplezése volt. A Bernben élő bolsevikok csoportja, majd az egész bolsevik párt elfogadta határozati javaslatát, amelyben megállapította, hogy a háború imperialista jellegű mind a két hadviselő fél részéről, tehát a demokrácia s a munkásság érdekei egyaránt azt kívánják, hogy leleplezzék a háború ál-nemzeti jellegét s az osztályharcot a saját kizsákmányolóik ellen folytassák. A kiáltvány a cári Oroszország háborús veresége mellett foglalt állást, mint olyan megoldás mellett, amely a leginkább előmozdíthatja az oroszországi demokrácia megszületését s ezzel a munkásosztály harcának szabadabb kibontakozási lehetőségét. A hazaárulás azonnal feltámadó vádjával szemben írta meg Lenin híres cikkét a nagyoroszok nemzeti büszkeségéről, amelyben hitet tett az orosz nép haladó, forradalmi hagyományai mellett. Kifejtette, hogy Oroszország igazi szabadsága elképzelhetetlen a cárizmus, az imperialista orosz burzsoázia veresége nélkül; ezért az orosz proletárok akkor védelmezik igazán hazájukat, ha e legrosszabb ellenségeik ellen harcolnak, mert felszabadulásuknak ez a feltétele. Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom — idézte Marxot és Engelst az orosz nép akkori helyzetére vonatkoztatva. Hangsúlyozta egyben, hogy a szocialisták természetesen nem hívei a kisállami partikularizmusnak, de az oroszországi tőkés fejlődés legszabadabb útja a nem-orosz népek felszabadulásán át vezet — s ilyen értelemben az orosz proletárok érdeke egybe esik a nagyoroszok nemzeti érdekeivel. Ez azonban megköveteli minden nép szabadsághoz való jogának teljes elismerését. Az imperialista háború tényéből Lenin 1915—1916-ban írott műveiben azt a nemzeti kérdésre vonatkozó újabb következtetést vonta le, hogy az imperializmus a világ népeinek a nagyhatalmak egy kis csoportja által való fokozódó elnyomása korszakává vált, s ebben a helyzetben az imperializmus