Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Mucsi Ferenc: Lenin és a nemzeti kérdés 1132/V-VI

1132 MTJCSI FERENC valóság megismeréséhez mindenre szüksége volt, amit a tudomány bárhol és bármely oldalon produkált ; ugyanakkor mint forradalmár tisztában volt avval, hogy a valóságban létező és tevékenykedő erők új egyensúlyának létrehozásában támaszkodnia kell egy meghatározott erőre, mely haladó, mely képes a valóság adott kereteit és lehetőségeit megváltoztatni, mivel maga is a valóság talaján áll. Lenin tehát az alapvető marxista tételekből kiindulva gyakorlatilag a polgári tudomány eredményein keresztül tanulmányozta a társadalmat, és nem utolsósorban ennek felhasználásával fejlesztette a marxista gondolatot. Az imperializmusról írt művéhez természetesen használta Marx és Engels munkáit. Jegyzetei között fellelhetők Engels és Marx megjegyzései az angol munkásosztályról, Engels cikkei a leszerelés problémájáról, észrevételeik a nemzetek önrendelkezésének lehetőségeiről stb., de a marxista elmélet fejlesztését és alkalmazását nem korlátozta a marxizmus tanulmányozására. Talán Lukács Györgytől vett idézettel tudnám legjobban összefoglalni Lenin munkájának jelentőségét s történelmi helyét. Lukács a következőket írja: „Lenin fölénye mindenekelőtt abban állott, hogy képes volt — s ez egyedülálló a teóriában — konkréten és teljesen összekapcsolni az imperializmus gazdasági teóriáját a kor minden fontos politikai problémájával, s a gazdaság lényegét ebben az új szakaszban vezérfonalként tudta alkalmazni konkrét cselekvéshez." Mucsi Ferenc: Lenin és a nemzeti kérdés Európa Keletén a megkésett tőkés fejlődés sajátos feltételeket teremtett a nemzeti mozgalmak számára. Az etnikai tekintetben rendkívül heterogén középkori birodalmak fennmaradása elzárta a nemzetállamok kialakulásának útját, gátolta a tőkés társadalom itt is alapvetővé váló osztály-antagonizmusának szabad kibontakozását. A munkásosztály érdekei — ebben a vonatkozásban — azt kívánták, hogy lehetőleg elháruljon az útból ez az akadály, hogy osztályharcának lehetőleg legkedvezőbb feltételeit — többek között — a nemzeti kérdés megoldásával (vagy annak elősegítésével) kialakíthassa. Századunk elején Kelet-Európának három ilyen nagy birodalma állt még fenn: a Török Birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia és a cári Oroszország. Mind a három birodalomra — nem lényegtelen eltérésekkel ugyan, de — egyaránt jellemző volt a kereteik közé szorított népek fokozatos, nem egyidejű bekapcsolódása a tőkés fejlődésbe, és ennek kísérő jelenségeként szövevényes, az államot kézben tartó nemzettel (vagy nemzetekkel) szemben megnyilvánuló, vagy egymás ellen is irányuló, egyre erősödő nemzeti küzdelme. A három birodalom eltérő sajátosságainak megfelelően három főbb, egymástól eltérő koncepció alakult ki a munkásmozgalomban a nemzeti kérdés megoldására. ,Ami a Török Birodalmat, pontosabban szólva: európai részét, a Balkánt illeti, a tőkés rendszer fejlődésének meggyorsítása nyilvánvalóan összekapcsolódott részint a török uralom megdöntésével, részint a felszabaduló kis népek demokratikus összefogásának követelményével. Ez a helyzet alakította ki a