Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Jemnitz János: Lenin és a történettudomány (Kérdésfelvetések és vitabevezető) 1111/V-VI

LENIN ÉS A TÖKTENETTÜDOMÄNY 1125 előkészítése során aránylag elenyésző befolyása volt". Itt két mozzanatot is aláhúznánk: az egyiket Lenin maga megtette a szembeállítással, a másikat viszont jobban hangsúlyoznám, mégpedig az „aránylag" kiemelésével. Ez az aránylag ugyanis a történeti körképekben, mint már mondottam, a nullpontra redukálódott. (Holott a kérdés Lenin figyelmét nem kerülte el, s éppen itt történeti távlatban vizsgálta a fejlődésmenetet, jelezve, hogy az anarchizmus az 1870-es években még sokkal nagyobb szerepet játszott az országban.) Ugyanitt egy vonatkozásban, a bolsevikok és az eszerek eszmei eltérésének szemszögéből szól a szociálforradalmárok pártjáról is, de az írás körülhatárolt tematikája korlátozta, hogy e pártól többszempontú összértékelést is nyújtson. Itt visszatérnék arra, amit a bevezetőben abszurd, laboratóriumi vizsgálati módszerként felvetettem: a történetíró és a tevékeny alkotó ember kettéválasztására. Úgy érzem, egy helyütt maga nyújt lehetőséget ennek alkalmazására. Arra gondolok, ahol a ,,Baloldaliság"-ban, egy lezárt korszakra visszatekintve a párt (vagyis részint saját) elkövetett taktikai hibáiról emlékezik meg. E vonatkozásban érdemes idéznünk Lenin nevezetes általánosított megjegyzését a hasonló természetű politikai hibákhoz: „A politikára és pártokra — megfelelő változásokkal — ráillik az, ami az egyes emberekre áll. Nem az az okos, aki nem követ el hibát. Ilyen emberek nincsenek és nem is lehetnek. Az az okos, aki a nem nagyon lényeges hibákat könnyen és gyorsan jóvá tudja tenni." A politikai vezérfonalnak szánt kijelentést ő nemcsak politikusként, hanem történetíróként is alkalmazta: „Hiba, bár nem nagy és könnyen jóvátehető hiba volt már az is, hogy a bolsevikok 1906-ban bojkottálták a dumát. Igen komoly és nehezen jóvátehető hiba volt a bojkott 1907-ben, 1908-ban és a következő években, amikor egyrészt nem lehetett azt várni, hogy a forradalmi hullám igen gyorsan fellendül és felkelésbe csap át, és amikor másrészt a felújuló polgári monarchia egész történeti helyzete szükségessé tette a legális munka összekapcsolását." Az 1920-as években Lenin történeti perspektívában helyesbített ilyen hibákat. Politikusként és Zeitgeschichte-történetíróként ugyanezt megtette az 1920-as években is mind az orosz, mind a nemzetközi munkásmozgalom vanalán. Sajnos, a következő „történetileg lezárt" korszak végét alig érthette meg. S mi Magyarországon szintén csak sajnálhatjuk, hogy munkásságának kritikai feldolgozását hasonló okból Molnár Erik sem tudta már terve szerint elvégezni. E feladat, csakúgy mint azoknak a fehér foltoknak színessé tétele, amelyeket Lenin csak megjelölt vagy legfontosabb vonásait festette fel, — már a későbbi nemzedékekre, mireánk maradt. Ránki Oyörgy: JNéhány észrevétel 1 enin: ^Imperializmus..." című munkájáról A történelmi elméleti fogalmakkal szemben — melyek természetesen a történelem társadalmi gyakorlati próbájának vannak alávetve — többféle magatartás képzelhető el. A forradalmi elmélet nagy alkotói iránti tiszteletadás kötelezettsége — különösen ha olyan alkotóról van szó, aki az elméletet 3 Századok 1970/5-6