Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nemes Dezső: A lenini békepolitika 1095/V-VI

A LENINI BÉKEI'ÜLITIKA 1103 jetellenesség és az antikommuriizmus, hanem a Szovjetunióval együtt létesítendő hitler ellenes koalíció, s a kommunistákkal együtt létesítendő antifasiszta nemzeti összefogás vezet. A nyugati hatalmak vezető körei azonban országuk nemzeti érdekeit saját imperialista céljaikkal vegyítették. A német imperializmus világuralmi törekvéseitől úgy szerettek volna megszabadulni, hogy közben Németország és a Szovjetunió egymást kölcsönösen kimerítse. Ismeretes a második fronttal kapcsolatos halogató taktikájuk, mely a háborút elnyújtotta. Nem rajtuk múlott, hogy számításaik ismét hiúnak bizonyultak. Közismert, hogy a szovjet nép döntő szerepet játszott a fasiszta tömb szétverésében, ami a forradalmi mozgalmak nagy fellendülését hozta magával. * A nyugati hatalmak a második világháború befejezése után felrúgták a Szovjetunióval kötött korábbi szövetségüket és washingtoni vezetéssel hozzáfogtak új imperialista tömbök szervezéséhez. Szerették volna meghiúsítani a szocialista forradalmak győzelmét az európai népi demokratikus országokban, de kudarcot vallott minden ilyen próbálkozásuk. Szerették volna meghiúsítani a kínai forradalom történelmi győzelmét, de ez sem sikerült nekik. A régi gyarmat-birodalmak széthullásának folyamatát legfeljebb csak fékezni tudták, de feltartóztatni nem. Az imperialista háború elleni küzdelem új szakasza bontakozott ki. A világuralom új megszállottjai, az amerikai monopóliumok háborús politikusai minden eddiginél súlyosabb veszéllyel, atom-katasztrófával kezdték fenyegetni az emberiséget, de minden addiginál nagyobb erők léptek harcba a világbéke védelméért. S amint az SZKP emlékezetes XX. Kongresszusa megállapította: létrejöttek azok az erők, amelyek megakadályozhatják az új világháború kirobbantását. A szocialista országok gondoskodtak védelmi képességük fejlesztéséről és védelmi erőik összefogásáról, s ugyanakkor folytatták harcukat a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. A lenini békepolitikát állították szembe a „háborús szakadék szélén táncolás" washingtoni politikájával. Emlékezetes, hogy a hírhedt „erőpolitika" képviselői, a szocialista országok elleni „preventív háború" szószólói, hosszú évekig „kommunista manővernek", kommunista „időnyerési taktikának" nyilvánították az országaink által szorgalmazott békés egymás mellett élést. Annyit ezzel elárultak, hogy megértették: az idő a kommunizmusnak dolgozik. Azt is megértették, hogy a kommunizmus a népek békéjéért dolgozik, és veszélyezteti háborús terveiket. Tehát ők folytatták antikommunista propagandájukat, nem sajnálva e célra a százmilliókat. A békés egymás mellett élés kommunista követelése mégis utat tört a tőkés országokban is. Az erőviszonyok gyökeres megváltozásának és a békés egymás mellett élést hirdető politika növekvő hatásának eredményeként olyan helyzet állt elő, hogy a tőkés hatalmak vezető politikusai is felcsaptak a békés egymás mellett élés szószólóinak. Kénytelenek voltak taktikát változtatni. A szocialista államok védelmi, összefogása, s mindenekelőtt a Szovjetunió nukleáris és rakéta fegyvereinek elrettentő ereje, és a tőkés világban is komoly politikai erővé vált békemozgalom nyomása késztették őket erre. Ellentét van a tőkés hatalmak szélsőséges háborús-párti képviselői és a realitásokkal jobban szá-