Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
A MAGYAR NEMZET „SZELLEMI HONVÉDELME" 105 Pethő a /ormpolitikáréi vallott nézeteiről így nyilatkozott: „Nem hirdetünk tehát földforradalmat sem. Az ínség és a nyomor lázítását főbenjáró bűnnek tartjuk a nemzet ellen. De minden idegszálunkban érezzük a nagybirtokrendszer lebontásának tovább már el nem odázható szükségességét, egyrészt a társadalmi egyensúly helyreállítása érdekében, másrészt azért, hogy a nemzet történeti gondolata többé ne csak az »úri nemzet« életérzése legyen, hanem végre-valahára a szegények kenyerévé is váljon."63 Ebben az időben egy mérsékelt reformpolitika, lia távol is állt a demokratikus átalakulás alapvető igényeitől, jelentős előrelépés lehetett az utóbbi irányába. Pethőók reformpolitikája azonban nem jutott tovább a reformok szükségességének hangoztatásán, nem dolgoztak ki konkrét szociális programot — hacsak az általuk népszerűsített Darányi választójogi reformját, vagy Kerék Mihály földkérdésben elfoglalt álláspontját nem tekintjük annak — így elképzeléseikről a fenti általános megállapításokon túl nem lehet képet alkotni. Viszont hangsúlyozták a reform-álláspontot a szociális kérdések radikális megoldásaival szemben, amelyet például a kispolgári demokrata népiesek képviseltek. „Legyen reform a jogállamban, rend a szabadságban, jogfolytonosság az alkotmányban, emberség a fegyelemben, méltóság a nemzeti öntudatban s egység a társadalmi erővonalak irányában" — szögezte le Pethő a reformokkal ós a belső társadalmi renddel kapcsolatos álláspontját.54 Pethő, ha ellenforradalmi álláspontról is, elszánt és következetes harcot kívánt folytatni a totális uralmi törekvések ellen, minden aktív magyar erő mozgósítását szorgalmazta ennek érdekében. Bár két irányban hirdetett harcot, éle az adott időszakban a nyilasok ellen irányult, a szélsőjobb törekvéseit tartotta fő veszélynek. A diktatúra bevezetését Pethőék elsősorban a birodalmi gondolat, a területi revízió szempontjából tartották veszélyesnek, úgy vélték, hogy az rontaná a magyar birodalmi gondolat hatását és elfogadtatási lehetőségét.5 5 A nyugati hatalmak támogatásának elnyeréséhez is szükségesnek érezték, hogy a német típusú totális fasiszta rendszer helyett a rendszer lényegét jobban elleplezzék, a demokrácia látszatát kölcsönző konzervatív uralmi formák megőrzésével teremtsenek belső alapot az angolszász orientáció érvényesítéséhez. A meglevő társadalmi feszültségek talaján a totális diktatúrától fenyegetve látták mind a fennálló gazdasági és politikai rend stabilitását, mind pedig a külpolitikai célok megvalósításához kívánatos belső egység megteremtését.5 6 A Magyar Nemzetben Pethőék irányzatának a kormánypolitikával kapcsolatos álláspontját is az jellemezte, hogy a kormányoktól a szélsőjobboldali mozgalmak megrendszabályozását és visszaszorítását, olyan intézkedéseket vártak, amelyek kihúzzák a talajt a nyilas és hungarista mozgalmak terjedése alól. Az Imrédy-kormányt 1938 őszén még úgy értékelték, mint amely az Anschluss hatására a belpolitikában keletkezett zavar elhárítására alakult és amelynek sikerült megállítania a politikai földcsuszamlást. Imródy kormányának fő feladatát a társadalmi egyensúly megbontása elleni küzdelemben jelölték meg és arra ösztönözték, hogy a kereszténypártra, Eckhardt „népies mozgalmára", a liberális töredékre támaszkodjék, amelyek biztosítani próbálják a nyugalmat.57 A Magyar Nemzet reagálása Imrédy „csodálatos forradalmat" meghirdető 1938. szeptember 4-i kaposvári beszédére még azt mutatja, hogy a nagy reformprogram, amelynek fő pontjai az általános hadkötelezettség bevezetése, a földkérdés és a zsidókérdés voltak, egyenlőre elfedték Imrédynek a totális uralmi rendszer és tömegmozgalomra támaszkodó kormányzat felé tett irányváltoztatásának súlyát. Pethő Imrédyt Jókai-regényhőskónt üdvözölte, aki „forradalmi lendületet és forradalmi elszántságot mutat, a szónak legnemesebb és legideálisabb értelmében". A kaposvári beszédből a reformszándékot konstatálta, ennek támogatására szólított fel. ,,A magyar földbirtokos osztálynak tudomásul kell vennie — írta —, hogy az ország politikai vezetése csak abban az esetben maradhat a kezében, ha negyvennyolcas elődeihez hasonló áldozatkészségre szánja el magát." Az egész reformprogramból elsősorban az általános hadkötelezettségről szóló bejelentést üdvözölte. Ugyanakkor ezúttal is figyelmeztetett a szélsőjobboldaliak elleni küzdelem szükségességére.5 8 Imrédynek október 26-án az „1938-as Kör" vacsoráján elmondott beszéde viszont felfedte, hogy tekintélyuralmi rendszer bevezetésére és fasiszta tömeg-13 Pethő S.: A magyar társadalomhoz. Magyar Nemzet, 1938. aug. 25. '< Uo. 11 Pethő S.:A magunk útján. 22-23. és 68.1. Ezt az aggodalmat tükrözik Bethlen sorai, melyeket az 1939-es választások értékelése során irt: „Nem nemzeti forradalomról van szó nálunk; ez merő szemfényvesztés, amellyel az egyszeri! választók megtévesztésére törnek, hanem kizárólag néhány ember hatalmi mohóságáról és szociális szemforgatásáról van szó ..." - Pesti Napló, 1939. jún. 8. "Milyen reladatok elótt áll az Imrédy-kormány? Magyar Nemzet, 1938. aug. 26. " p. s.: A kaposvári program. Magyar Nemzet, 1938. szept. 6.
