Századok – 1970
FIGYELŐ - Történelmi film-e az Itélet? (Bellér Béla) 1062/IV
1068 FIGYELŐ reformeri szellemben felkaroló nemesszívű barát jelenik meg, aki eleve érvényteleníti a történelemnek róla alkotott elmarasztaló ítéletét. („Tudom, hogy a történelem szörnyetegnek tekinti majd Werbőczit, aki vérbefojtotta a szegények forradalmát, de az ítéletet mostantól fogva te mondod ki" — mondja Dózsának.) Hol van itt az anarchista köznemesi párt macchiavellista politikusa, a korrupt, megvesztegethető bíró, a gátlástalan és mohó vagyonszerző, és főként hol arákosi „vad" országgyűlés jobbágyokat gúzsbakötő — még Bakócz érsek által is kárhoztatott2 2 — törvényeinek sugalmazója, aki még az országgyűléstől kiküldött bizottság előtt fekvő Hármaskönyvét is átdolgozta a törvények bosszúálló szellemében. Elég elolvasnunk a jobbágyok állapotát ós törvényeit ismertető III. rész 25. cím megváltoztatott szövegét. Ebben, miután megállapítja, hogy a jobbágyok eleddig szabadköltözködési joggal rendelkeztek, így folytatja: azonban ,,. . . mivel pártot ütöttek, és bizonyos Székely György nevű gonosz haramia vezérlete alatt az egész nemesség ellen az úgynevezett kuruc lázadást támasztották, és ezzel az örök hűtlenség vétkébe estek: szabadságukat végképpen elvesztvén, földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaságába kerültek."23 Ezt a „gonosz haramiát" szólongatja a filmben az ítélőmester ilyen atyai nyájassággal: „György, alszol?" Werbőczi végig hamis hangon beszél a filmben. Saját hangján csak egyszer szólal meg: Dózsa kivégzésekor. Akkor viszont az 1514. évi dekrétum 14. cikkelyét idézi. Nem arról van szó, hogy figyelmen kívül hagynók Werbőczi taktikázását, vagy nem. Dózsával éreznénk együtt. Eszünk azonban a film nyomán kétségkívül Werbőczi pártján áll. De ideje már hosszúra nyúlt, bár még így is csak a lényeges kérdésekre szorítkozó történelmi reflexiónkat befejezni s teljesen mellőzni olyan részletkérdéseket, hogy miért mellre festik a barátok a vörös kereszteket, ahelyett hogy ruhára varrnák; miért festik a női mellekre is (nyilván esztétikai s nem történeti okokból); miért zendítenek rá a barátok a kivégzésre beígért Te Deum helyett a sokkal szelídebb Kyrie eleisonra (igaz, hogy hallottunk már magyar filmben az „Ego te baptiso . . ." „Én téged megkeresztellek . . ." helyett ilyen keresztelési formulát is: „Ego te crucifigo . . ." „Én téged keresztre feszítelek"); miért eszik Dózsa és emberei a paraszti bacchanálián a földesúri okleveleket ahelyett, hogy égetnék, tépnék; milyen „magyarok istené"-ben nem hisznek eléggé a film alkotóinak keresztes ősei: Csoóri, Kósa, Sára gyalogos katonák; nem sok-e egy adószedőnek az a kínzóeszköz-kombinát, amivel a film felvonultatja; honnan került be a malomkőfordítás a filmbe mint a tiszti kinevezés egyetlen kritériuma (hiszen még Toldi sem azért lett a király fővitéze, mert el tudta dobni a malomkövet, hanem mert legyőzte a cseh bajnokot); melyik folklórból kilépve húzza az ekét olyan kecsesen a „hét fiatal mezítelen nő", akikkel még az öreg paraszt is olyan szívesen szánt stb. ? Mindezek a film mondanivalója szempontjából nemcsak hogy részletkérdések, hanem nagyrészt csupán szemgyönyörködtető, illúziókeltő külsőségek, amelyeknek szerepe, funkciója, beállítása az egyes filmekben ugyan más és más (gondoljunk itt Eizenstein történelmi filmjeinek a legapróbb tárgyak hitelességére kiterjedő pontosságára, a quattrocento festői látásmódjának megőrzésére Laurence Olivier XV. századi témájú Shakespeare-filmjeinél vagy — más oldalról — a dekoratív külsőségek nagyvonalú mellőzésére Dreyer Szent Johannanémafilmjében), de a film jellegét egyikben sem határozzák meg. Ez után a történelmi elemzés után könnyű lenne megfogalmazni az ítélet filmje fölött a történelem ítéletét valahogy a következőképpen: az ítelet nem valódi történelmi film, mert nem a XVI. század történelmi valóságából, reális gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai viszonyaiból lépteti elénk Dózsát, hanem korunk, ill. a közelmúlt viszonyaiból; így sem a kor nem felel meg Dózsának, sem Dózsa a kornak ! Egy ilyen Ítélet minden bizonnyal könnyű, esetleg logikailag is megalapozott lenne, de vajon igazságos, esztétikailag termékeny és közös ügyünket, a hiteles és művészi, a hatásos és meggyőző történelmi filmek születését elősegítő-e? Ebben kételkednünk kell. Egyrészt azért, mert ha a film körül kavargó vitában ír indenki CEak a magáét hajtcgatja a történész a történelmi hitelesség, a filmművész a filmesztétika követelményét, ebből aligha alakul ki igazi párbeszéd, legfeljebb: dialogue des sourds, a süketek párbeszéde. Másrészt azért, mert egy ilyen állásfoglalás megkerülné a döntő kérdést: mi is tulajdonképpen a történelmi film? Nyilvánvaló, hogy a történelmi film ma már éppoly kevéssé egyértelmű fogalom, mint a történelmi regény. A történelmi regényről alkotott szellemes és találó kategorizálást24 történelmi filmre alkalmazva, és egy kategóriával megtoldva, legalább négy történelmi filmtípust lehet megkülönböztetni: az egyik, amelyik fő feladatának a 12 Fraknói Vilmos: Erdôdi Bakócz Tamás élete. Bpest, Méhner V. kiad. 1889. 151. 1. и Fraknói Vilmos: Werbőczi István életrajza. Bpest, M. Történelmi Társ. kiad. 1899.100.1. Qeréb: i. m. 220. I. " Pomagáts Béla: Történelmi regény és korszerűség. Tiszatáj, 1967/5. sz. 499-504. 1. — Még jobb kategorizálásra nyújt lehetőséget a történelmi regény és dráma oldaláról Szili Józsefnek — már cikkünk megírása után megjelent — tanulmánya: Az irodalmi mű igazsága. Kritika, 1970/5. sz. 14—16. 1.
