Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1058 FOIA'rtlRATSZEMLK megdöntéséről — egy a polgárság különböző pártállású elemeit egyesítő antifasiszta koalíció vezetésével - nem vetette el, valamint a társadalmi átalakulás folyamatát illetően Turati és csoportja álláspontjához hű maradt, mégis az események hatása elatt sok tekintetben revideálta korábbi nézeteit. Elsőként ismerte fel, hogy a fasizmus nem átmeneti jelenség Olaszországban, miként az ellenzék, beleértve a kommunistákat is hitte, és így az ellene legális úton folytatott küzdelem nem vezet eredményre. Ez különösen Matteotti meggyilkolása és Mussolini 1925. január 3-án mondott beszéde után vált nyilvánvalóvá. C. Rosselli az illegális harc fontosságát hangoztatta, sőt, látva a polgárság tehetetlenségét, végső megoldásként azt sem tartotta lehetetlennek, hogy az eddig számára politikai tényezőként nem létező proletariátus vegye át a harc irányítását, ami egyben a politikai rend mellett a régi gazdasági, társadalmi struktúra megváltoztatását is eredményezné. Ez az átalakulás véleménye szerint sok veszéllyel járhat, de a fasizmus leküzdésére ezt is vállalni kell. — M. SIMONETTI: Az olasz történészek és az oroszországi forradalmak, 1917 18 (35-82.1.). A háború kitörésével az olasz történetírásban a neoliberális, vagy nyiltan imperialista beállítottságú történészek vették át az irányítást, amely természetesen együttjárt az intervenció támogatásával, a szocialista mozgalom elítélésével és a történetírásban a marxizmus hatásának kiküszöbölésével. Az oroszországi polgári íorradalmat is elsősorban a háború szempont jából Ítéli é <. meg és a liberális-demokrata mozgalom győzelmében egyben az orosz németbarát tendenciák és különbéke-törekvések meghiúsulását is látták. Az áprilisi, májusi események hatására azonban egyes történészek (Ferrero, Caggese) kezdenek foglalkozni a tömegek szerepének értékelésével, a szocializmus forradalmi úton történő uralomrajutásának lehetőségével (Ciccotti). Megítélésükben valamennyien megyegyeztek abban, hogy a bolsevikok törekvéseit elutasították és a szocialista forradalom győzelmét a belső és külső feltételek hiányánál fogva lehetetlennek tartották Oroszországban. Ennek megfelelően az új szocialista rendszerrel szemben vi^gy a teljes közömbösség álláspontjára helyezkedtek, illetve azokat az előnyöket értékelték, amelyek Olaszországnak az orosz balkáni és mediterráni törekvések megszűnéséből származtak, vagy pedig csatlakozva a bolsevikok elleni hadjárathoz, teljes értetlenséget tanúsítottak a lenini tézisekkel szemben és azok megcáfolását tekintették fő feladatuknak. Többségük meg volt győződve a szovjet hatalom elleni intervenció szükségességéről és a történelemben kereste ennek igazolását. - T. RIVISTA STORTCA ITALIANA 1969. 1. szám. — A. MOMIGLIANO: A római köztársaság kezdetei (5 42. 1.) az új régészeti feltárások és a forráskritika új módszereinek figyelembevételével teszi vizsgálat tárgyává a latin auktorok megállapításait a római történet e korai időszakát illetően. Főként azokkal a problémákkal foglalkozik — Így a királyságból a köztársaságba való átmenet folyamata, a monarchia bukásának időpontja, a társadalom rétegződése a köztársaság első éveiben , melyeket egyes kutatók újabban, a latin auktorok állításait kétségbevonva, azokkal ellentétes módon interpretáltak. Fejtegetése során az idézett szerzőkkel ellentétben, illetve azok érveinek elvetésével hitelt ad az ókori szerzőknek, akiket egyébként a legújabb régészeti leletek is igazoltak. — G. PISTARINO: A középkori Genova Kelet és Nyugat között (44 73. 1.). Genova története a • középkorban nem szorítható városi és regionális keretek közé, az állam jellegét, politikáját az egész Mediterráneumot, Keletet és Nyugatot egyaránt átfogó kereskedelme határozta meg. A szerző a genovai gazdasági expanzió Keletre való kiterjedésével párhuzamosan megrajzolja Genova térnyerését a nyugati Mediterraneumban (XIII. század közepe), majd ezt követően az Atlantikum országaiban is (XIII. század vége — XIV. század eleje). A Nyugat felé irányuló genovai közvetítő kereskedelem jellegét vizsgálva, a szerző rámutat a genovai kereskedelemnek a velenceitől eltérő vonásaira. A genovaiak tudniillik nem elsősorban a távolsági kereskedelem jellegzetes termékeit forgalmazták, hanem nagy mennyiségben szállítottak afrikai és spanyol eredetű gabonát és bort is a nyugati piacokra. — L. VALIANT: A liberálszocializmus (74 — 84. 1.) az olasz antifasiszta mozgalom egyik legjelentősebb irányzatának keletkezését, társadalmi gyökereit, ideológiáját elemezve, méltatja jelentőségét a 40-es évek olasz ellenállásának előkészítésében. Az új mozgalom nem folytatta egyetlen 1922 - 25-ben létező és azóta megszüntetett párt irányvonalát sem, megteremtői már ahhoz a generációhoz tartoztak, amely e pártok beszüntetése után nőtt fel és azok álláspontját túlhaladottnak tartotta. Mégis a fasizmus ideológiájából való kiábrándulás, a megoldatlan gazdasági, társadalmi problémák kiéleződése ezt a generációt is a liberalizmus és a szocializmus felé fordította és az új mozga-