Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

FOLYÓIRATSZEM I .Ii 1037 202. 1.) kimutatja, hogy részben lebecsülik a Szovjetunió népeinek világtörténeti szerepét, másrészt viszont a Szovjetunió agresszivitásáról beszélnek, egészükben tehát erősen az 1945 előtti tankönyvekre emlékeztetnek. — N. SZOVJETSZKOJE SZLAVJANOVEGYENYIJE 1969. 2. szám. — V. V. ZELENYIN: V. I. Lenin a délszlávok nemzeti forradalmáról (3 -9. 1.) elsősorban a Balkánid lik .I !' 1 1 ' ' 1 uuuuiult I^IOJULI II I. 1 Hill IUI 11 cucvpjoil 1,11.1 I l/.l állásfoglalását a XIX. századi és XX. századelej i, egészében egységesnek tekinthető folyamatról. — R. P. GRISINA: A népfront kérdéséhez a közép- és délkelet-európai országokban, 1914-1945 (10-18. 1.) a jelentős létszámú kispolgári és paraszti tömegek mellett utal arra, hogy itt a burzsoázia egyrésze is hazafias és antifasiszta volt. A kommunista pártok taktikája nagyjából egységes volt mindenütt, mert Jugoszlávia és Bulgária kivételével általában kisebbségben voltak. A burzsoáziával való együttműködésre a gazdasági helyreállítás érdekében is szükség volt. S a népfront-politika meg is felelt a nemzetközi helyzetnek. A burzsoázia egyes rétegeihez való viszony volt a népfront-politika legbonyolultabb kérdése. A burzsoázia 1945 nyarára általában kedvezőtlen helyzetbe került, ezért támadott is, de a népfront-koncepcióval nem tudott mit szembeállítani. A kommunista pártok korabeli taktikája általában helyes volt. — V. D. L KONOBEJEV: A bulgáriai „szabad" parasztság gazdasági és társadalmi helyzete az I 1860 - 70-es években (19- 35. 1.) az ellentétes nézeteket is bemutatva leszögezi, hogy a parasztok a szpáhi-rendszer felszámolása után sem voltak földtulajdonosok, az állami adók nagyrészt még feudális járadékot jelentettek, de az állam már polgári jellegű adókat is vetett ki. Ezért a paraszti osztályharc közvetlenül a török államhatalom ellen is irányult. — Sz. I. SzlGYELNYXKOV, V. V. SzUHABEV, G. I. CSERNYAVSZKIJ: A déli és nyugati szlávok történetének oktatása a főiskolákon (52 -58. 1.) részletes képet adnak az óraszámokról, témákról, a tankönyvekről. — I. V. MIHUTYINA: A Szovjetunió belépése a Népszövetségbe és a lengyel diplomácia állásfoglalása (59—68. 1.) megállapítja, hogy a lengyel külpolitika szavakban ugyan barátságos volt, de alapjában szovjetellenes maradt, hozzájárulását különböző feltételekhez próbálta kötni, de ebben kudarcot vallott, a kisebbségvédelem új rendezésének javaslata sem talált támogatásra. — V. I. MELESKO : Belorusszia és Litvánia gazdaságának X VIII. századvégi helyzetéhez (69 — 78. 1.) közli egy újonnan feltárt forrás adatait, amely részletes kimutatást ad a Litván Nagyfejedelemség 1786 — 1791 közti behozataláról és kiviteléről évenkint. A kivitel mintegy 80%-a mezőgazdasági termény, a behozatal 80%-a élelmiszer, textil, bor, fém, 5—7%-a ipari készáru. Az abszolút számok az árutermelés növekedését, mutatják, s így ez is bizonyítja, hogy a gazdasági élet teljes pangásáról vallott korábbi nézetek nem tarthatók. — A. I. ROGOV: M. N. I. и ciLvmvi \ju szlavisztikai munkái (79-83 1.) születésének 75. évfoi'dulója alkalmából áttekinti Tyihomirov akadémikus egész munkásságát. — Sz. A. REJSZEB: Egy X VIII. századi orosz szabadgondolkodó Lengyelország szolgaságba döntéséről (89 -91. 1.) közli egy névtelen óda szövegét, amely elítéli Lengyelország felosztását. — IRENA KARASINSKA: Stanislaw Lorenz (92 — 96. 1.) ismerteti az ID35 óta a varsói Nemzeti Múzeum ólén álló szakember tevékenységét a műemlékek helyreállításában. 3. szám. — ETTGENIUSZ KTTSZKO: Lenin és a lengyel nemzeti kérdés (3 — 8. 1.) a lengyel fejlődés áttekintésével igazolja Lenin megállapításának helyességét, hogy Lengyelország csak az orosz forradalom győzelme után szabadulhat fel. — V. D. KOROLJUK: Lenini helyek Lengyelországban és Csehszlovákiában K. Sz. Kozlovszkij metszeteiben (9 —13. 1.) bemutatja az ukrán grafikus munkáit, amelyek a Lenin által 1914 előtt bejárt helyeket ábrázolják. — G. M. SZLAVIN: A szovjet közvélemény és Jugoszlávia Nemzeti Felszabadításának Antifasiszta Vecséje (14 — 26. 1.) 1941 és 1944 közt ismerteti a szovjet sajtó baráti állásfoglalását a jugoszláv nemzeti felszabadító harccal kapcsolatban. — LTJBOMIR Е. HAVLÍK: Elképzelések a szláv népek rokonságáról a régi Morvaországban és Csehországban (28—40. 1.) úgy látja, hogy a szláv népek rokonságának tudata az ókor vége óta ismert volt, elsősorban a nem-szláv népeknél, a nagymorva államban a kereszténység felvételével terjedt el. \ nem-szlávok az egyes népek nyelvi differenciálódásával is tisztában voltak. — JE. P. NAUMOV: Egy XV. századi névtelen bolgár krÓAika szerzőségéről (41—42. 1.) K. Mecsev bolgár történésszel vitatkozva úgy látja, hogy az általa а XV. század elejére datált krónika valójában csak bizánci munka fordítása és 1450 —52 közt készülhetett. — A. Sz. BEJLISZ: M. Dimitrov kutatásai a bolgár megújulás történetéről (79 —81. 1.) ismerteti a bolgár történész és filológus 1915-ben indult munkásságát, elsősorban Hriszto Botevvel és Ljuben Karavelovval foglalkozó műveit. — N.