Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

FOLYÓIRATSZEM I .Ii 1033 bunov 1918. nov. 28-án V. I. Leninhez irt levelének szövegéről (118 —122. 1.) a Lenin irat,hagyatékában megtalált, Lenin kezéhez eljutott levél szövegét közlik és összevetik korábbi fogalmazványával, amely eddig ismeretes volt. — T. A. SZOBOL-SZMOLJANYINOVA: A nagykövet hőstette (123 142. 1.) I. O. Kolomijevnek, az első iráni szovjet követnek a tevékenységét foglalja össze. — L. N. PUSKARJOV: Uj dolgok az ukrán forrástudományban (143 149. 1.) az 1964 — 68 megjelent munkákat tekinti át. — V. A. MARINOV: az 1904 -1905-ös orosz-japán háborúról az 1960-as években megjelent amerikai ós angol munkákat vizsgálja meg kritikailag (149—154. 1.). 6. szám. — A. G. LATISEV: V. I. Lenin és a svájci munkásmozgalom 1914 1917-ben (3 -19. 1.) részletesen elemzi Lenin kapcsolatait a mozgalom baloldalával, harcát a szociálsoViniszták ellen, hangsúlyozza, hogy Lenin a svájci ifjúmunkásokat is megnyerte. — A. M. SZINYICIN: Gondoskodás a felügyelet és ellátás nélküli gyerekekről a Szovjetunióban a Nagy Honvédő Háború éveiben (20 —29. 1.) sok adattal mutatja be a szovjet társadalom gondoskodását. 1943. júl. 1-én 688 750 volt az ellátatlan árvák száma. A nehézségek ifjúkori bűnözésre is vezettek. A hadiárvákat 4730 árvaházban helyezték el. Különböző társadalmi szervezetek és jelentős részben a kolhozok több mint 1 millió ellátatlan gyerekről gondoskodtak. — O. D. SZOKOLOV: M. N. Pokrovszkij — a tudományos kutatómunka kiemelkedő szervezőj.i a Szovjetunióban (30 45. 1.) részletesen ismerteti Pokrovszkij helyettes népművelési népbiztosként kifejtett tevékenységét, különösen a történettudományi kutatás megszervezése terén. Már 1918-ban felvetette a Kommunista Akadémia tervét, tevékenyen részt vett ennek megvalósításában épp úgy, mint a Vörös Professzúra intézményének létrehozásában. Nagy lelkesedéssel gondoskodott tanítványainak elhelyezéséről. Létrehozta a marxista történészek társulatát. Valóban egész történeti iskolát hozott létre, ennek voltak hibái, de a korábbi általános elutasítás indokolatlan. Rendkívül sokágú szervező tevékenysége a szovjet korszakban megakadályozta a kutatásban. (A szerző közli Pokrovszkij egyik levelét, amelyben felsorolja, hányféle megbízatása ós funkciója van.) De nem igaz, hogy a levéltári kutatást fölöslegesnek tartotta volna, sőt gyakran hangoztatta alapvető fontosságát. - JU. V. VLAGYIMIROV: Az 1950- 1966 közti szovjet kínai gazdasági kapcsolatok kérdéséhez (46 62. 1.) számos adalékot közöl. 1959-ben a kínai külkereskedelemnek 50%-a a Szovjetunióval bonyolódott le, 1967-ben viszont már csak 2%-a. Hangsúlyozza, hogy a szovjet gazdasági segítség nem volt hiba, ez a Szovjetunió elvtársi kötelessége volt. Meggyőzően cáfolja azt a kínai állítást, amely szerint a kapcsolatok a Szovjetunió számára egyoldalúan előnyösek lettek volna. — JE. D. CSEBMENSZJSTJ: A IV. állami duma és az oroszországi önkényuralom megdöntése (63 — 79. 1.) bebizonyítja, hogy nem volt alapvető ellentét a különbékére törekvő cári klikk és a háború folytatását kívánó burzsoázia közt, tehát a „két összeesküvés" (a cáré a különbékéért és a burzsoáziáé a cár megdöntésére) csak legenda. A dumában elhangzott beszédek valóban objektíve segítették a forradalom kirobbanását, azonban a jobboldalt és a burzsoá ellenzéket minden ellentéte mellett is a forradalomtól való félelem meggátolta a szakításban. — JE. V. KOVALJOV: A keresztény demokraták és az agrárreform problémája Chilében (80 95. 1.) kimutatja, hogy Eduardo Frei elnök kormányzata eredetileg valóban burzsoá reformista irányzatot képviselt. A földreformot azonban egyre szűkíti, már csak 4000 földbirtokost érint, s az eredetileg tervezett 100 000 helyett csak 40 000 új paraszti gazdaságot hozott létre. Minthogy nem támogatja a tömegek harcát, egyre közelebb kerül a reakcióhoz. — N. M. DRTTZSINYIN akadémikussal folytatott interjúban (96 111. 1.) a szovjet történettudomány számos élő kérdése került elő: a korszerű és aktuális ábrázolás, az orosz kultúrtörténet szükségessége, a történészek együttműködése kollektív munkák formájában, a történeti anyag rendszerezése, az egyetemi képzés, ahol Druzsinyin szerint a gyakorlatra kell a hangsúlyt helyezni, a kutatók is tartsanak előadásokat; hasznosnak tartja a Szovjetunió történetének tanítását valamennyi humán egyetemi szakon, az egységes középiskola híve. Véleménye szerint egyéni munkáknál nem szabad olyan mértékben beavatkozni a szerző szövegébe, mint kollektív munkáknál. Helyteleníti a történeti kiadványok példányszámának csökkenését, hasznosnak tartjn. a népszerűsítést. — V. T. PASUTO: A régi Oroszország és a keleti Baltikum népeinek harca a német, svéd és dán feudális urak agressziója ellen a XIII XV. században (112 -129. 1.) eseménytörténeti vázlatának első részében a keresztes hadjárat előkészítéséig mutatja be a fejlődést. — N. G. KUZNYECOV: A Hadiflotta Napja a Szovjetunióban (130—134. 1.) visszaemlékezésében elmondja, hogy 1939-ben vetette fel a flotta megünneplésének a gondolatát. — P. M. FEDOSZOV: Egy dvinszki feljegyzései (134 -148.1.) első világháborús és forradal-14 Századok 1970/4