Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Donáth Ferenc: Demokratikus földreform Magyarországon 1945-1947 (Ism. Szűcs László) 1016/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM DONÁTH FERENC: DEMOKRATIKUS FÖLDREFORM MAGYARORSZÁGON 1945—1947 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1969. 421 1.) A nemzeti bizottságok, az üzemi bizottságok történetének feldolgozása révén—tulajdonképpen már régebben megkezdődött a felszabadulást közvetlenül követő időszak történelmi tényeinek, a helyes összefüggéseknek a feltárása. E munkában vállalt magára jelentős szerepet Donáth Ferenc a demokratikus földreform történetének a megírásával. így van ez annak ellenére, hogy az előzményeket kevés figyelemre méltatja, s — bár a mű első fejezetében erőteljes vonásokkal domborítja ki a felszabadulás utáni magyarországi népmozgalmak demokratikus jellegét, — nem veti fel pl. azt a kérdést, miként lett a huszonöt éven át ellenforradalmi szellemben nevelt nép a demokrácia, a fejlődés bázisává. A kérdés, amit Donáth Ferenc feltesz, másként hangzik: „Hogyan szélesedett kicsiny számú csoportok határozott kezdeményezése a hatalom birtokbavételére a nép tömegmozgalmává? Hogyan emelkedtek ezrek és tízezrek a maguk kis egyéni gondjai szűk köréből az egész közösség sorsát érintő ügyek magaslataira?" Válasza szép és megkapó: „Nehéz ezt a folyamatot nyomon követni. Vidékenként, sőt helységenként, társadalmi rétegenként sőt egyénenként másként ment végbe. Nem is egyszerre, meg-megállva, itt-ott járásnyi szigeteket képezve, de feltartóztathatatlanul öntötte el az országot a gyűlésező demokrácia viharos tavaszi áradata. Csodálatos, felemelő pillanat volt. Egy nép kilépett némasvából, szavát hallatta, akaratát érvényesítette a közös ügyek intézésében. A közügyeket százezrek érezték akkor létükkel, vagy jólétükkel a legszorosabban összefüggő legszemélyesebb ügyüknek. Ez a népet átfogó érzés, a legjobbakban tudatos felismerés, a népi szervek forradalmi demokratizmusának forrása" (21. 1.). Donáth Ferenc kérdésfelvetése és válasza — mint ez a könyv egyéb részeiből is kiderül — nem annyira a kibontakozó népmozgalomnak a magyar nép történetében való elhelyezésére, mint inkább a társadalom belső mozgástörvényeinek a feltárására irányul. Ezzel a megoldással eléri ugyan azt, hogy a korszak leglényegesebb kérdésére, a hatalom megszerzésének kérdésére s ennek mikéntjére összpontosítja a figyelmet, s ennek a központi kérdésnek a szemszögéből tárgyalja a földreformot, de elveszíti a téma más, lényeges összefüggések szempontjából való tárgyalásának a lehetőségét. Az ezeréves pernek csak az utolsó — bár kétségkívül döntő — fázisát tárgyalja. Nem gondolok arra ezzel a megjegyzéssel, hogy a földkérdés körül folyt, régi időkre visszanyúló harcokat vázolni lehetett volna, de arra igen, hogy a Búza Barna-féle, majd a Nagyatádi Szabó István-féle, végül az Eckhardt Tibor-féle és a Horthy-korszak végén előtérbe került más földbirtok-reformok, ill. tervek részletesebb elemzésére, az 1945-ös reformmal való behatóbb egybevetésére sor kerülhetett volna a kötetben. A második fejezet bevezető részében van ugyan utalás a Kisgazdapárt felszabadulás előtti agrárprogramjára, de, sajnos, nagyon szűkszavúan esik szó minderről. Érdemes lett volna az 1945-ös magyarországi földreformot a szomszédos országokban az első világháború óta keresztülvitt agrárreformokkal is egybevetni. Mindez — érzésem szerint — beletartozott volna a „Demokratikus földreform Magyarországon" téma részletes kibontásába. Ezeknek a szélesebb összefüggéseknek a mellőzése ellenére is rendkívül szép, érdekes és hasznos munka Donáth Ferenc könyve. Nagy alapossággal végigelemzi a földreform lebonyolításának történetét a rendelet megjelenése előtt kibontakozó földosztó mozgalmaktól kezdve a reform befejezéséig. Ennek során — bár a kérdés nagypolitikai összefüggéseit is elemzi és nem egy tekintetben lényeges, eddig kevéssé felismert vonásokra világít rá — figyelmét a reform falusi történetére összpontosítja. Felvázolja, hogy milyen megoldási lehetőségek voltak 1945 tavaszán, és megállapítja, hogy a földreform úri megoldása ekkor éppúgy lehetetlen volt, mint a földbirtok szocializálása. Nagyon határozottan rámutat viszont arra, hogy az adott történelmi helyzetben a birtokviszonyok reformjának két típusa jöhetett számításba: a birtokviszonyok polgárparaszti, illetve szegényparaszti reformja. Arra is rámutat, hogy a két koncepció közötti alapvető ellentét abbau