Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Nemzetközi tudományos ülésszak hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján (Birta István-Nagy Ferenc) 990/IV

1008 HI UTA ISTVÁN NAGY FERENC séges paraszti osztály problémái korántsem megoldottak, mert nemcsak régi, de i'ijkeletű differenciáló tényezők is nagyban éreztetik hatásukat. Fazekas Béla kandidátus, a Statisztikai Hivatal főosztályvezetője „Mezőgazdaságunk fejlődése a szocializmus építésének időszakában" c. korreferátumában mindenekelőtt áttekinti azokat a történelmi változásokat, amelyek a második világháború után gyökeresen átalakították a mezőgazdaság termelési viszonyait. Hangsúlyozza a földreform szerepét a parasztság osztály viszonyainak megváltoztatásában, kiemeli a proletárdiktatúra kivívásának jelentőségét a mezőgazdaság szocialista átalakulásának szempontjából. Ezzel összefüggésben szól az 1949-től kezdődő agrárpolitikai hibákról: a politikai vezetők tévesen ítélték meg a társadalmi átalakulás továbbfejlesztésének lehetőségeit, ami a szocialista átszervezés túlságosan korai napirendre tűzéséhez és erőltetéséhez vezetett. így az 1949 -56 közötti időszakban nem járt sikerrel a szocialista átszervezés megvalósítására tett számos erőfeszítés és nem sikerült elérni a termelés tartós fejlesztését sem. Az ötvenes évek elején elkövetett hibák miatt 12 esztendőre volt szükség ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés elérje, majd tartósan meghaladja a második világháború előtti szintet. 1957-től kezdve a párt új gazdaságpolitikája következtében ismét érdekeltté váltak az egyéni gazdálkodók ós a már meglevő szocialista gazdaságok a termelés fejlesztésében. Ekkor már a mezőgazdaság mintegy 20 25%-nyi olvan erős szocialista bázisra támaszkodhatott, ami szilárd alapja lehetett az átszervezés újbóli napirendre tűzésének. A tömeges átszervezés alatt sikerült végrehajtani azt a kettős célkitűzést, hogy a szocialista átszervezéssel párhuzamosan növekedjék a termelés is. A fejlődés ütemének meggyorsulása mégis elsősorban a szocialista átszervezés utáni időszakra jellemző. A mezőgazdasági termelés felszabadulás utáni eredményeinek több mint 80%-a az átszervezés utáni agrárpolitikának, illetve a szocialista nagyüzemek gazdálkodásának volt a következménye. A szocialista átszervezés és a gazdaságirányítási rendszer reformja közötti időszakban a szocialista gazdaságok túlnyomó többsége megszilárdult. A továbbiakban a korreferens a mezőgazdasági termelőerők fejlődésével foglalkozott. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló munkaerő mennyiségét ós összetételét ellentétes irányú változások jellemezték. A földreformot követően az eddigi legnagyobb létszámra, 2,2 millió főre szaporodott a mezőgazdaság munkaerőállománya. A szocialista építés első szakaszában, majd az átszervezést követő első években 32%-kal csökkent az agrárkeresők száma a korábbi legnagyobb létszámhoz képest, s gyakran jelentkezett a munkaerőhiány. A 60-as évek közepére azonban országosan egyensúly-állapot alakult ki a munkaerőhelyzetben. A mezőgazdasági terület jelentősen — 1938 és 1969 között 9%-kal — csökkent a talajerő romlása miatt, a hiányzó területeket a megmaradt földek intenzívebb hasznosításával, továbbá talajjavításokkal, talajvédelemmel, az öntözéses gazdálkodás kiszélesítésével, jobb talaj erőgazdálkodással pótolták. A gépesítés is hosszú ideig pótlás jellegű beruházást jelentett. A hatvanas években a gépek munkája csak egy részét ellensúlyozta a termelésből kivált munkaerőnek, és a kiselejtezett igásállatok vonóerejének. Ez a helyzet az utóbbi években változott: 1965 —1969 között a gépek már nemcsak helyettesítették, hanem növelték is a mezőgazdaság kapacitását. A mezőgazdaság épületállományának jelentős hányadát a felszabadulás óta eltelt időszakban többször is cserélni kellett, illetve kell. Ma a továbbfejlődés egyik legfőbb fékező eleme a korszerű épületek, elsősorban az állati férőhelyek hiánya. A beruházásokon kívül a forgóeszközök (mezőgazdasági és ipari eredetű termelési anyagok) fokozottabb felhasználása növelte jelentősen a mezőgazdaság teljesítőképességét. A forgóeszközök felhasználása napjainkban — a területegységre számítva — megkétszereződött a békebeli szinthez képest. A háború előtt az összes anyag 14%-a volt ipari eredetű, 1969-ben pedig kb. a fele. Miután a mezőgazdasági eredetű eszközfelhasználás alig változik, az ipari eredetű anyagok termelési alkalmazása ezzel szemben hatszorosára nőtt, a felhasználás tendenciája is növekvő — ebből a mezőgazdasági termelés iparosodási folyamatára következtethetünk. A termelés ipari származású forgóeszközei közül a vegyi anyagoknak, ezek között is a műtrágyának van a legnagyobb jelentősége. Műtrágya-felhasználásunk a háború előttihez képest több mint ötvenszeres. Fazekes Béla végül a mezőgazdasági termelés jobb eredményeit ismertette. Az elmúlt negyedszázadban a mezőgazdasági termelés 37%-kal nőtt, ami mérsékeltnek mondható. Az utóbbi években a növekedés üteme már megfelelt a fejlettebb országokban kialakult növekedésnek. 1969-ben mintegy 90%-kal több árut bocsátott a mezőgazdaság a lakosság rendelkezésére, mint a háború előtt. Változott a termelés szerkezete: a növénytermelésen belül a kertészeti termékek — főleg a zöldség és gyümölcsfélék — termelése került előtérbe. Az állattenyésztés a hústermelés irányába fejlődött. Egészében bel ter jesebb irányba fejlődött a mezőgazdaság, biztonságosabb lett a termelés, mérséklődtek az évek közötti ingadozások.