Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Szűcs László: Horthy levele Sztálinhoz 1944 őszén 983/IV

986 SZŰCS LÁSZLÓ szovjet félnek átadott jegyzék már a következőket tartalmazta: ,,a küldöttség a szovjet kormány nézeteinek megfelelően közölte a magyar kormánnyal, hogy Makarov alezredes akcióját a szovjet kormány semmisnek és meg nem történtnek tekinti." Ezzel lekerült ez a kérdés a napirendről. Néhány nap múlva — Horthy külön aláírási meghatalmazásának a megérkezése előtt — október 11-én aláírták az előzetes fegyverszüneti megállapodást. A jelen közleménynek nem célja a fegyverszüneti tárgyalások ismertetése vagy elemzése. A fentiekben kiemelt mozzanatok azonban az irodalomban meglehetősen nagy szerephez jutottak — s Horthy itt közlésre került levele éppen ezekhez szolgál adalékokkal. Mindenekelőtt szembeszökő, hogy Makarov állítólagos levelét, vagy . leveleit — amit „kitörő örömmel fogadott" Horthy, s „csakis ebben bízva" fordult Sztálinhoz — nemcsak hogy nem vitte magával, legalább fotókópiában a küldöttség, de még csak meg sem említette Horthy a levelében. Elképzelhető természetesen, hogy az események egy korábbi szakaszában az elértnél kedvezőbb fegyverszünetet kaphatott volna Magyarország, az is lehetséges, hogy erre nézve bizonyos ígéretek el is hangzottak, az események rohamos előrehaladása s Horthy tétovázása, időhúzása folytán azonban ezek elveszítették jelentőségüket —.s Horthy is ennek megfelelően, ezt a tényt beismerve járhatott el a levél megírásakor. A másik szembetűnő dolog az, hogy a fegyverszüneti tárgyalások tovább folytak, sőt alá is írták az előzetes fegyverszünetet annak ellenére, hogy Faraghóék Antonov megjegyzése nyomán azt táviratozták Budapestre, hogy aláírási meghatalmazás nélkül részletes tárgyalásokba sem bocsátkoznak velük. Nos, a kérdés felnagyításának annak idején Horthyék időhúzási politikája szempontjából volt jelentősége: még mindig a németek esetleges hadi sikereitől, a debreceni csata kimenetelétől akarták függővé tenni a moszkvai tárgyalások mikénti folytatását. A későbbiekben pedig az emigráns irodalom, például Hennyey úgy állítja be a kérdést, mintha a szovjet vezetők azért siettek volna, még az aláírási felhatalmazást sem bevárva aláírni az előzetes fegyverszüneti szerződést, hogy így az angol—amerikai félnek ne legyen módja bekapcsolódni a tárgyalásba. Mindezeket a látszólag ellentmondásos — és közelebbi ismeretek hiányában különböző magyarázatokra alkalmat adó — tényeket lényegesen egészíti ki az, hogy Horthy levele tartalmazott mégis bizonyos felhatalmazást. Másrészt pedig, ha nem is érkezett meg a formális aláírási felhatalmazás október 11-ig Moszkvába, az ennek elindításáról szóló táviratot ekkor már megkapta a magyar küldöttség. Ezek kiemelése mellett nem hiszem, hogy bárkiben is frázisszerűség hatását váltja ki, ha a levél tartalmának vizsgálatánál visszautalunk arra, hogy Horthy a magyar nép legnemesebb törekvései ellenére jutott hatalomra, s némileg groteszkül hat a levélnek az a része, hogy ő ennek a magyar népnek a nevében fordul a Szovjetunió vezetőjéhez. Folytatni lehet a levél egybevetését azzal a ténnyel, hogy Horthy kezdettől fogva a kelet-európai ellenforradalom s a Szovjetunió elleni összefogás szószólója, aktív harcosa volt, s egész politikájából következett a Szovjetunió elleni háborúban való részvétel, - különösen hangzik tehát tőle a háborúba való belesodródásról való panaszkodás. Ugyanígy különösen hangzik Horthynak arról szóló panasza, miszerint „a legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el" hozzá. Ezzel kapcsolatban elégséges arra utalni, hogy mint legfőbb hadúr, a vezérkar főnöke révén, a kormány megkerülésével is közvetlenül informálódott mindenről és szólt