Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Pándi Ilona kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 927/IV

KRÓNIKA 931 Szakács Kálmán felszólalásában mindenekelőtt annak a véleménynek adott kifejezést, hogy e szintetizáló igényű disszertáció értéke, még a jogosan felvetődött bírálatok mellett, illetve azokkal együtt is, lényegesen nagyobb, mint a leszűkített témájúaké. Ezért az opponensek és egyes hozzászólók igényeit túlzottaknak érzi. A disszertáció alapvető kérdésének a Bethlen-rendszer jellegének, uralmi formájának megítélését látja, de szemben Lackó Miklóssal kétségbe vonja a magyar fasizmus modernségét, korszerűbb politikára való törekvését. Korlátolt volt, buta, durva és erőszakos. A Bethlen-rendszer munkáspolitikája korszerűtlenebb volt, mint a dualizmus liberális konszolidációs politikája, s a Kisgazdapárttal szembeni politikája is csődöt mondott 1930-ban, amikor a Kisgazdapárt újjáalakult. Ugyancsak primitív formában, s nem kimunkált koncepcióval történt például a nemzeti és a szociális kérdés összekapcsolása. Pándi Ilona az opponenseknek adott válaszában először is köszönetet mondott a segítő bírálatért, majd néhány kérdésre kitérve, állásfoglalását megindokolta. Témaválasztásában az a szándék vezette, hogy a korszak egészét rekonstruálja, nem utolsósorban az egyetemi oktatás segítését is szem előtt tartva. A korszak megítélésében fennmaradt, az opponensek által jelzett hiányosságokat elismeri, de hangsúlyozza alap-értékelését, ti. azt, hogy a Bethlen-rendszer alapjában fasiszta rendszer, amelyet nem formája, hanem belső osztálytartalma határoz meg. Togliatti is ilyen alapon ítélte meg Mussolini 1923-ban még koalíciós kormányzatának „parlamentarizmusát". L. Nagy Zsuzsa opponensi véleményének azon részével kapcsolatban, amely a munkáspártoknak a parlamentarizmushoz való viszonyát, ennek a disszertációban való értékelését tette bírálat tárgyává, Pándi Ilona rámutatott, hogy az MSzMP-nek és az MSzDP-nek működését ebből a szempontból valóban nem egyforma mércével mérte, mert a szociáldemokrata vezetés illúziókat ébresztett, s — szemben az MSzMP-vei — a parlamenti harcot a tömegek aktív részvétele nélkül remélte a rendszer liberalizására felhasználni. Az ellenforradalmi irányzatok különbözőségének élesebb bemutatását kívánó opponensi véleményeket jogosnak ismerte el, de erőteljesen hangsúlyozta, hogy végső fokon és lényegükben ezek egy talajból táplálkoztak, abból, hogy a levert proletárdiktatúra után az uralkodó osztályok érdekeit védjék a forradalmi munkásmozgalommal szemben, mindezt pedig alapjában a fasiszta berendezkedés eszközével. Elismeri, hogy a társadalmi osztályok és rétegek teljes bemutatása még sok kívánni valót hagy maga után, de a kutatás objektív nehézségei (megfelelő statisztikák, alapvető források, sok részlet-feldolgozás hiánya) miatt ennél részletesebb kép adására nem volt meg a lehetősége. Alapvető szempontja az volt — fejtette ki válaszában Pándi Ilona —, hogy mennyiben tekinthetők az egyes rétegek potenciálisan a rendszer elleni harc számára megnyerhetőknek. Ezért is szerepeltette külön kategóriában a „haladó értelmiséget", noha az valóban politikai kategória, mint L. Nagy Zsuzsa opponens rámutatott. A parasztság rétegződésének bemutatását ért bírálatra megjegyezte: a holdak száma önmagában valóban nem fejezi ki ugyan teljesértékűleg a paraszt helyzetét, de birtokkategóriák felállítása ennek ellenére olyan alapvető módszer, amelyet Lenin is számos munkájában alkalmazott. Igazat ad végül opponenseinek abban, hogy nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a korszak vizsgálatában Trianon hatásának s még nagyobb figyelemmel kell kibontani a kereszténynemzeti jelszó valóságos tartalmát. Válasza végén Pándi Ilona mégegyszer köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájában segítették, s különös örömét fejezte ki a vitában résztvevők által kapott újabb és újabb szempontokért, amelyek figyelembevételével a kor valóságának megközelítése még eredményesebb lehet. A Bíráló Bizottság a vita elhangzása után határozathozatalra vonult vissza. Egyhangú javaslatában Pándi Ilona disszertációját a kandidátusi fokozat odaítélésére alkalmasnak tartotta. Stier Miklós 21