Századok – 1969

Krónika - Magyar jogtörténetírás a Horthy-korban (g.) 911/IV

KRÓNIKA 913 viszonyaiba való beágyazása, de jogi minősítéseik sokszor ingadozók, a jogász közvéleményt nem is érintették. Hitelüket kétségessé tették Váczy Péter szellemtörténeti túlzásai. Azt mondhatjuk, a jogászi dogmatizmus és a történészi szemlélet két külön tábort jelentett. Eckhart Ferenc 1930-ban közzétett programadó cikke mozgásba hozta mindkét tábort. Eckhart korábban főleg gazdaságtörténettel foglalkozott, bár a hiteleshelyek monografikus feldolgozása főleg a jogtörténetet gazdagította. Említett cikkében élesen bírálta a Timontól kiinduló és, mint láttuk, a Horthy-korban még szélsőségesebben továbbélő soviniszta jogtörténetírást. Problémafelvetései, az európai feudalizmussal való gondos összevetés, a szláv kapcsolatok hangsúlyozása, a kizárólag törvényekre alapított kutatás kigúnyolása felkavarta a közvéleményt a napilapoktól a parlamentig. Eszmei kiindulópontjául a szellemtörténetet jelölte meg, ami kétségtelen hiba volt, de a cikke nyomán megindult széleskörű tudományos vita lendületet adott a jogtörténeti kutatásnak. Itt nem csupán tanítványaira, Meznerics Ivánra, Thorday Lajosra, Virág Istvánra, Murarik Antalra, Hegedűs Gézára, Szoika Kamillra és Bónis Györgyre kell gondolnunk. Eckhart sokat vitatott és vitatható célkitűzéseiből annyi az összes fiatalok között érvényesült, hogy a gyakorlati életet kell kutatni, tehát kritikalag kell néznünk a törvényeket és statútumokat is, vizsgálni kell, ezek érvényesültek-e a gyakorlatban. Ebből a szempontból Eckhart hatott Hadik Bélára (a bosszú mint jogvédelmi eszköz), Händer Bélára, Csizmadia Andorra ós reám is. Tulajdonképpen Somogyi Ferenc első nagy munkáját is ide sorolhatnánk, ha nem szenvedne egy hibában: б egy tézis igazolásához keresett adatokat, ahelyett, hogy problémákat vetett volna fel, hogy azok megoldását keresse. A második világháború ebben a fiatal gárdában nagy pusztítást végzett, mások pedig hűtlenek lettek a jogtörténethez (Meznerics, Hegedűs). Eckhart maga addigi munkásságát 1946-ban tankönyvben foglalta össze, Bónis pedig, immár maga is katedrán, a rendi szervezet magyarországi fejlődését dolgozta fel ugyanakkor. Ezt a két munkát valamint Ember Győző közigazgatástörténetét még itt kell említenünk, mert noha a felszabadulás után jelentek meg, de tartalmilag még az előző korszakhoz tartoznak. Külön munka lesz annak megvizsgálása, hogyan próbálták meg Eckhart és tanítványai: Bónis és maga Degré is, munkásságuk alapjául a marxizmus—leninizmust elfogadni és milyen sikerrel. Sarlós Márton jelezve, hogy sok észrevétele van az elhangzott előadással kapcsolatban, hangoztatta: mindenekelőtt elvileg, s alapjában nem ért egyet a dolgozat periodizációjával. A dolgozat ugyanis a Horthy-korszak jogtörténetírásáról beszól, márpedig maga is elismeri, hogy a 20-as évek vezető professzorai, Illés József, Timon Ákos a régi, a forradalmak előtti időszak iskoláit képviselték. Ezért ezek munkássága még nem a Horthykorszak jogtörténetét képezi. Szerinte 1929-ben új korszak kezdődik, a szellemtörténet, korszaka, s ez tart az egyetemen, az egyetemi oktatásban 1957-ig. Mint már másutt bizonyította, még az 1956-os jogtörténeti jegyzetben is Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar Történetének sok tétele él tovább. A Timon-tanítások legkiemelkedőbbike a szentkorona-tan volt, s ezzel a dolgozatnak kiemelten kellett volna foglalkoznia, mint ahogy az eckharti szent korona-tanról ' szóló könyv is kiemelkedő lett volna a tárgyalás során. Beszéla referátum arról, hogy Domanovszky ós mások kirándultak a jog történet területére, de arról nem szól, hogy a szellemtörténeti korszak vezető jogtörténésze is — gazdaságtörténész volt; Eckhart Ferenc nem értett a joghoz. Tankönyvében súlyos jogászi hibák vannak, s noha 1931-es ,,programjá"-hoz képest több vonatkozásban javított állításain, mégis ez a javítás nem mindenütt sikerült. Szellemtörténeti tételeket vett át Hómantól ós Szekfűtől. Mindemellett a jogtudás olyan hiányai észlelhetők, melyről mindenképpen beszólni kell. Többek között képtelen a jogászi áttekintésre. Kifejti például, hogy a XV. században dualisztikus rend van a magyar jogszokásban, majd néhány oldallal később arról beszél, hogy az organikus jogfelfogás uralkodott. — Eckhart nézeteit természetesen objektíve még ma is nehéz bírálni, mivel a katedrán remek, szellemes előadó volt, egyébként is rokonszenves egyéniség. Ez az Eckhart-kóp él még ma is. Azt kéri tehát az előadótól, hogy vetkőzze le személyi elfogultságait ós térjen rá az erősebb kritikára. Meg kellett volna azt is említeni,, hogy Eckhart igen sokat átvesz Nagy Miklóstól. A szerző szól arról, hogy Timon Ákos már ebben az időben nem produkál. Szeretné felhívni a figyelmet egy, a 20-as évek elején elmondott beszédére, melyben a magyarok ősi jogrendjéről, törvénytiszteletóről szól. Erről — a miniszterelnök, Bethlen és egy sor előkelőség jelenlétében — akkor, a Horthy-korszakban beszélni igen nagy bátorságot jelentett, és kellemetlenséget is okozhatott. 20 Századok 1969/4.