Századok – 1969

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 883/IV

384 KRÓNIKA с) A kapcsolatok fejlesztésének hagyományos területe a testvér társulatok közgyűlésein, konferenciáin való részvétel. A beszámolási időszakban a szomszédos testvértársulatok meghívásai alapján képviseltettük magunkat a szlovák, német és horvát történelmi társulatok konferenciáin. Vörös Károly titkár részt vett a Szlovák Történelmi Társulat 1968. július 2— 4. között Túrócszentmártonban megrendezett VI. kongresszusán. Az NDK Történelmi Társulatának konferenciáján, amelyet Lipcsében 1968. október 9 — 11-е között tartottak, Székely György alelnök és Borús József titkár mellett Belitzky János, a Nógrád megyei csoport elnöke képviselte Társulatunkat. (A konferenciáról készített beszámoló a Századok 1968. 6 — 6. számában jelent meg.) A Horvát Történelmi Társulat alapításának 20. évfordulója alkalmából 1969. január 16— 19-e között Zágrábban tartott konferencián L. Nagy Zsuzsa titkár vett részt. Budapesten üdvözölhettük 1968 decemberében az NDK Történelmi Társulatának elnökét és a török Történelmi Társulat képviselőit is. Pénzügyi nehézségek miatt nem sikerült eddig megvalósítani az NDK részéről ajánlott együttműködési programot, amely évi 2 — 3 előadó cseréjére, valamint a társulati vezető testületek 2 — 3 tagjának évi cserelátogatására ós tapasztalatcseréjére vonatkozott. A jövőben évi 1 — 1 fős keretben a munkakapcsolatok ilyen további szerény formái is megvalósíthatónak ígérkeznek. E pontnál jelezzük, hogy az 1966. évi bécsi történész-kongresszussal kapcsolatos eljárás példájára megkezdtük az 1970 augusztusi leningrádi nemzetközi gazdaságtörténeti és moszkvai történész-kongresszusra való csoportos kiutazás előkészítését. A feltehetően nagyszámú érdeklődők részére háromféle utazást tervezünk: 1 hetes leningrádi, 1 hetes moszkvai és 2 hetes leningrád—moszkvai tartózkodásra. A kiutazás jó megszervezését következő munkánk fontos kérdésének tekintjük. Mindezt határozott előrelépésként értékelhetjük, mely alapot nyújt nemzetközi kapcsolataink hasonló szinten való továbbfejlesztéséhez. 7. A Társulat vezető testületeinek működése A centenáris közgyűlés óta eltelt időszakban a társulati munka szervezeti kereteit valamelyest sikerült megszilárdítani. A társulati tagság körül lezajlott viták eredményekónt megszűnt az az állapot, amikor nem tudtuk pontosan a tagság létszámát. Az elmúlt közgyűlés óta kereken '210 formálisan nyilvántartott, de a valóságban a Társulatból már kivált, munkája iránt teljesen közömbös volt tagot töröltünk a névsorból. Taglétszámunk jelenleg kereken 670 fő. Ezzel a szűkebb, de valóságos tagságra építve év eleje óta ismét egészséges expanzió indult meg, amit 25 új tag jelentkezése igazol. Vezető testületeink munkájában nem következett be lényegesebb változás az előző periódushoz képest. Vidéki Csoportjaink vezetőségei többségében aktív, fellendülő tevékenységet fejtettek ki. A beszámolási periódusban elsősorban a Nógrád-megyei, Borsod-Zemplén-i, Dél-Dunántúl-i, és Nyugat-Dunántúl-i csoportjaink emelhetők ki, amint ez a rendezvények és kiadványok gyakoriságán és színvonalán is mérhető. A Kelet-Dunántúl-i csoport tevékenysége az elmúlt időszakban ellanyhult. Sajnálatos visszaesés következett be Kelet-Magyarország-i csoportunk munkájában és lényegében elhalt szegedi csoportunk. Az 1 gazgatóválasztmány tevékenysége az alapszabályok megszabta keretek között folyt. Az 1967. évben a centenáris közgyűlés előtt tartott két választmányi üléshez hasonlóan 1968-ban is két igazgatóválasztmányi ülésre került sor: 1968. június 14-én a választmány megtárgyalta a közgyűlés után eltelt időszak társulati munkájáról szóló beszámolót és az alapszabályok módosításáról benyújtott elnökségi előterjesztést. Az utóbbi téma felett beható vita alapján született döntés. 1968. november 18-án az igazgatóválasztmány nyilvános ülésén meghallgatta Pach Zsigmond Pál beszámolóját а IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus bloomingtoni üléséről. 1969 júniusában tartottuk az igazgatóválasztmány ez évi első ülését, amikoris jelen közgyűlésünk előterjesztése és az új alapszabályok tervezete került vitára. Utóbbit a választmány csak heves vita és jelentősebb módosítás után fogadta'el. Az igazgatóválasztmány tevékenysége tehát valamelyest élénkebbé vált, szerepe azonban lényegében nem változott, nem válhatott a társulati munka közgyűlések közötti valóságos irányító testületévé. Ehhez egyrészt túlzottan széles munkaképtelen plénum volt, másrészt alkotmányosan is jórészük formális funkciókra korlátozódott. A határozott változtatás igénye azonban az említett állásfoglalásokban is testet öltött.