Századok – 1969

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 883/IV

384 KRÓNIKA tartottak előadásokat, melyek során egy-egy történelmi periódusra vonatkozó új kutatási eredményekről adtak számot. c) A tagozati munka hagyományosan fontos területét képezték a fővárosi előadások, melyeken a történelemkutatások újabb eredményeit tolmácsolták a tanári munka támogatására. Előadások hangzottak el 1967 őszén az októberi forradalom és az 1918. ós 1919. évi magyarországi forradalmak tárgyköréből. Ezeket Dolmányos István, Hajdú Tibor és Milei György tartották. 1967 novemberében Szabad György: A kiegyezés címmel tartott előadást. 1968 februárjában Benda Kálmán: A felvilágosodás és jozefinizmus hazai problémáiról, áprilisában Simon Péter: Szocialista agrárátalakulás Magyarországon c. témáról tartottak előadásokat. Változatlanul fennáll tanári bázisunk korlátozottsága. Bár előadásaink állandó hallgatósága biztosított, hatókörünk nem terjed túl a fővárosi történelemtanárok mintegy 10%-án, s ezen a helyzeten a beszámolási periódusban sem sikerült változást előidézni. d) A szakcsoportok munkája a kezdeti lendület után a beszámolási periódusban kissé alább hagyott. Jelentősebb munkát csak a középiskolai csoport végzett Nagy Erzsébet vezetésével. A csoport 1968 márciusában vitatta meg Nagy Erzsébet előadását a „Tematikus tervezésről". Tanári bázisunk kiszélesítésére, szakcsoportjaink körében tervezett kibővítésére nem kerülhetett sor. e) A Tagozat munkájában fontos helyet töltött be a III. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpózium 1969 októberében sorrakerülő ülésének előkészítése. A szocialista országok történelemtanításának szakemberei Berlin és Prága után Budapesten ülnek össze, s ez a társrendező intézményekkel együtt Tagozatunkat komoly probléma elé állítja. 4. Szakosztályok létrehozása és működése A társulati munka fejlesztése keretében, az alapszabályok nyújtotta lehetőségeket kihasználva a múlt közgyűlés előtt kezdeményező lépést tettünk szakosztályok életrehívására. Ebben az a törekvés vezetett, hogy az elhanyagolt, de nagy fontosságú üzemtörténeti kutatásokat fellendíthessük, a területen burjánzó dilettantizmust visszaszorítsuk, kezdeményezői, szervezői, szakmai irányítói legyünk a széles laikus tömegekre is kiterjedő üzemtörténeti kutatásoknak. A szakosztály két éves működése Jenei Károly elnök, Incze Miklós alelnök és Szekeres József titkár vezetésével kiváló eredményeket hozott. Társulatunk nagy számú üzemmel vette fel a kapcsolatot, ezek közül 17 üzem a Társulat pártoló tagjai sorába lépett, 6 üzem szerződést kötött történetének megiTatására s ehhez a szakosztály gondoskodik szerzők, lektorok megbízásáról. Előkészítés alatt állnak további megállapodások is. Megjelent az első, már a szakosztály közreműködésével elkészült és impresszumát viselő jó színvonalú, reprezentatív üzemtörténeti monográfia. Az eddigi munkásság nyomán anyagi lehetőségek — 20 — 26 ezer forintos keretben és egyéb vállalati támogatással — nyíltak a szakosztály saját kiadványának 1969. évi megjelentetésére. Előreláthatóan 3 db 3 — 6 íves tanulmány önálló kiadására nyílik lehetőség, egy általános módszertani, tájékoztató tanulmány és két üzemtörténeti írás publikálása formájában. Ez alapjait jelentheti egy évente háromszor megjelenő „Üzemtörténeti Füzetek" sorozat rendszeres kiadásának. A szakosztály eddigi rövid működési ideje alatt is rendkívül sokat tett tehát az üzemtörténetírás fellendítésére, szervezett kereteinek kiépítésére és műfajának, módszertanának tisztázása érdekében is. Működése kétségtelenül érdemlegesen kiterjesztette a Társulat hatókörét, közérdekű társadalmi funkcióval gazdagította munkáját s egyidejűleg a Társulat anyagi lehetőségeit is gyarapította. Az Üzemtörténeti Szakosztály működésének tapasztalatai azt mutatják, hogy szakosztályok szervezésére elsősorban új rétegekre kiterjedő és hatást gyakorló szétforgácsolt kutatások összefogását, szakmai-elvi irányítását leginkább elősegítő határterületeken van szükség. Üjabb szakosztály létrehozására pl. a helytörténeti kutatók részéről jelentkezett határozott igény. Ez már a zalaegerszegi vándorgyűlésen hangot kapott, s az eltelt időben is gyakori sürgetéseket hallhattunk vidékről. A Helytörténeti Szakosztály lehetőségével kapcsolatosan eddig megnyilvánuló aggályok — különböző helytörténeti kutatást irányító intézmények és bizottságok léte — feltehetően nem vehetik le napirendről a szakosztály létrehozásának ügyét. Ügy ítéljük meg, hogy az aggályoskodás és részben személyi problémák következtében nem használtuk ki eléggé lehetőségeinket és nem tettünk maradéktalanul eleget a jelentkező valóságos igények kielégítésére. Az új tisztikar teendői között tisztáznia kell a Helytörténeti Szakosztály helyét a különböző helytörténeti intézmények sorában, s meg kell kezdeni a szervező munkát.